A Nature Human Behavior című folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány 1615, 18 különböző nyelvű hangfelvételt elemzett, amelyek hat kontinens 410 szülőjétől származott.
Az eredmények azt mutatták, hogy a kulturális különbségek ellenére a szülők világszerte másképp beszéltek a csecsemőikhez, mint más felnőttek, és leggyakrabban igen hasonló falzett (fejhang) hangon. “Hajlamosak vagyunk ebben a magasabb hangmagasságban, magas variálhatósággal beszélni” – mondta Courtney Hilton, a tanulmány egyik szerzője a New York Timesnak. A kutatók szerint még az altatódalok is ugyanúgy hangzanak az egyes kultúrákban.
- Kapcsolódó: Ezért beszélünk másképp a babához
Ezek a kultúrák közötti hasonlóságok nem csupán véletlenek, a tudósok szerint evolúciós célt is szolgálnak. Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy a csecsemők első kommunikációs, nyelvi és szociális készségeinek megszilárdulásához hozzájárul az, ahogyan a csecsemőkkel beszélgetünk, illetve ahogyan a csecsemőkre reagálunk.
A tudósok úgy vélik továbbá, hogy a csecsemővel való ezen egyszerű interakciók hatása felerősödik, ha bizonyos hangokat és hangmagasságokat használunk. Samuel Mehr pszichológus, a Haskins Laboratories zenei laboratóriumának igazgatója, az új tanulmány ötletgazdája a The New York Timesnak kifejtette, hogy a szülők által gyakran használt magas hang, amikor altatódalokat énekelnek a baba megnyugtatására, valójában jobban leköti a csecsemők figyelmét, mint a mélyebb hangmagasságú vokalizáció.
A kutatók remélik, hogy a tanulmány számos, kultúrákon átívelő megállapítását felhasználják majd a nyelv megértésének és tanulásának további kutatásaihoz. Úgy tűnik például, hogy a sok különböző magánhangzó, amelyet az emberek gyakran használnak, amikor a babához beszélnek, nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan az emberek szerte a világon énekelnek egymásnak. Mivel ezek a kommunikációs formák nagyon hasonlóak, és úgy tűnik, hogy a csecsemő számára természetesek, a tudósok úgy vélik, hogy a zene segíthet a korai nyelvi fejlődésben.
(Cikk forrása: thebump.com)