A spiegelonline.de beszámolója szerint a fiú eltemette apját, hogy pontosan hol, azt nem tudja megmondani. Anyjával kapcsolatban annyi derült ki a gyerek szavaiból, hogy autóbaleset áldozata lett. Vezetéknevét nem tudja, apja Raynek szólította, és halála előtt azt tanácsolta fiának, induljon el észak felé, és ő a nála levő iránytű segítségével így is tett, ennek köszönhetően érkezett meg Berlinbe.
A fiú angolul jól tud, németül csak egy keveset, s úgy meséli, hogy apjával sokáig éltek az erdőben, ám az rejtély, hogyan maradhattak tökéletesen észrevétlenek hosszú éveken keresztül. Szüleiről annyit tudott, hogy apját Ryannek hívták, anyját pedig Doreennak. Földkunyhókban és sátrakban laktak, személyazonosságot igazoló okmányok nélkül. Ray fizikai szempontból jó állapotban volt, ám az eset érthető módon sok fejtörést okozott a hatóságoknak.
Elmebeteg szülő vagy Robinson?
Vajon kik lehetnek ők? Elmebeteg szülők, akik valahogy kicsusszantak az egészségügyi ellátórendszerből? Vagy modern kori indiánok, akik egyszerűen társadalmi nyűgök és kötelezettségek nélkül, szabadon akartak élni a természetben, távol a fogyasztói társadalomtól, abból, amit és ahogy a természet nyújtani tud? A rendőrség azt az eshetőséget sem zárta ki, hogy a gyereket esetleg elrabolták vagy eltűnt, talán pont annak a két embernek köszönhetően, akiket szüleinek tartott? Lehetséges, hogy autóbalesetet szenvedtek, és olyannyira teljes volt az amnézia, hogy fogalmuk sem volt, kik ők, és hogy kerültek oda? Sok volt a kérdőjel az ügyben.
Amikor állatok nevelik fel a gyereket
Ha ritkán is, de előfordul, hogy kisgyerekek elkószálnak otthonról, és különféle állatokhoz csapódva nőnek fel. Az is megesik, hogy elmebeteg, alkoholista anyja tartja a kutyák közt az ólban, vagy neveli fel úgy, mintha madár lenne. Egy afrikai kisfiú rémületében menekült a dzsungelbe, amikor apja végzett az anyjával. A majmok közt jobban érezte magát.
Évek múlva, amikor ismét a civilizáció hatókörébe kerülnek ezek a gyerekek, nem tudnak beszélni, és általában nem is sikerül megtanítani őket erre, hiszen a beszédelsajátítás szempontjából érzékeny időszakban nem érik megfelelő ingerek az agykérget. Ezek a gyerekek azonban az őket nevelő állatokkal tökéletesen tudnak kommunikálni. Az emberek világába való visszaszokás néhány kivételtől eltekintve sikertelen marad. Úgy tűnik, az állatok közt felnövő gyerekek számára elviselhetetlenek a kötöttségek, a bezártság, a kommunikációs nehézségek. Ahogy a Mother Nature összeállításából is kiderül, a gyermekévekben szerzett ismeretek valójában pótolhatatlanok.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
