Új sorrend van az életemben
Soproni Barnának és a feleségének az Alpokban kellett magas hegyeket megmászni, hogy egymásra találjanak, kislányuk azonban már Vámoscsaládon születetett, egy egykori malom területén álló tanyán. A természetközeli élet rengeteg pluszt visz az apa-lánya kapcsolatba.
– 38 éves voltam, amikor Bori megszületett, de már korábban is sokat gondoltam kisbabára – kezdi az édesapa. – A gyerek iránti vágy viszont csak a mostani páromat megismerve teljesedett ki bennem.
A történethez hozzátartozik, hogy Barna volt az, aki a Kismama egykori fotósát, Tucsek Tündét „elrabolta”, és magával vitte a vadonba. Tünde jól döntött, hogy hagyta magát, mert férjének a család, a gyereknevelés nemes feladat és egyben kihívás is.
– Csodálatos látni, hogy rám van bízva egy kicsi ember, akinek napról napra láthatom a fejlődését. De a gyereknevelés számomra nem csak annyi, hogy puszilgatom, dédelgetem, vannak elképzeléseim arról is, hogy milyen embert szeretnék faragni belőle. Ez érzelmileg és anyagilag is feladatokat ró rám, amelyeknek szeretnék megfelelni.
Mint a legtöbb férfi, először Barna is fiúra vágyott
– Még Bori érkezése előtt nálunk vendégeskedett egy barátom a kétéves kislányával, ekkor fordult át bennem valami. Tulajdonképpen teljesen mindegy volt, ki érkezik. Bent voltam a szülésnél, aminek császármetszés lett a vége, így Borit én tarthattam a karomban elsőként. Még ma is beleborzongok abba az érzésbe, hogy én vihettem oda az édesanyjához, és együtt csodálhattuk a babánkat. Hazaérkezése után is természetes volt kézbe venni, pelenkázni, fürdetni.
Barna nosztalgiával emlékszik az első napokra, de már nem kell sokáig várnia, hogy újra élhesse a csoda napjait. Lapzártakor született meg Samu, aki a beszélgetéskor természetesen még a pocakban volt.
– Most, hogy fiunk születik, dupla az öröm és a büszkeség. Szerencsésnek érzem magam, mert megadatott a lehetőség, hogy apaként kiteljesedjek.
Minden apa másképp találja meg a helyét az új felállásban
– A kisbabánk születésével szüleimnek is nagy örömet szereztünk. Édesanyám sokat segített a háztartási teendőkben, rám a bevásárlás és az altatásban való segítség hárult. Bori az első nyolc hónapban szopizott, és az éjszakai evések után nehezen tudott visszaaludni. Ilyenkor én róttam vele a kilométereket a lakásban. Mára kifejezetten jó alvó lett belőle, de azért nem bánnánk, ha nem kezdődne minden elölről a kisöcsivel. Az apa a munkabeosztását is átalakította Bori miatt.
– Egy tizennyolc éve működő pizzériát, szórakozóhelyet üzemeltetetek Kapuváron, ami viszonylag sok szabadságot, rugalmasságot enged meg hétköznapokon, hétvégén viszont népszerű zenekarok koncerteznek nálunk. Ezeket nem hagyhatom ki, de míg korábban szívesen maradtam ott hajnalig koncert után is, addig most inkább sietek haza a családomhoz. Megváltozott a sorrend. A napközbeni teendőket is igyekszem úgy alakítani, hogy minél többet lehessek otthon. Azért élünk tanyán, mert régi álmom, hogy gazdálkodjak, állatokkal foglalkozzak. Mostanra nemcsak a gyerekek, a juhok száma is megszaporodott. Bár csak hobbiállattartásról van szó, sok időt, energiát igényel, amiben Bori is szívesen részt vesz. Imádunk együtt legeltetni, este beterelni a jószágokat. Bori szívesebben ül velem a traktoron, mint autóban.
Soproniéknál nem válnak el az anyás és apás programok. Bori mégis másképp néz az apjára, mint anyukájára.
– Amikor Bori meglát, azonnal előveszi azt a huncut nézését, és máris kezdődik a kergetőzés, dögönyözés. Pedig mostanában a játékon kívül egyre több feladatokat is átveszek Tündétől, neki nagy pocakkal már nehezére esnek. Van egy remek háti hordozónk, ha előveszem, a Borinak fülég ér a szája, imádja a kirándulást. Ő egy vagány, mai hercegkisasszony. Ennek mindketten nagyon örülünk, hiszen a feleségem sem az a királylánytípus. Azt szeretnénk, hogy a lányunk kellően nőies legyen, de állja meg a helyét bármilyen helyzetben.
Névjegy:
Soproni Barna (40) vendéglátós, gazdálkodó
Gyerekei: Bori (2), Soma (1 hetes)
Felesége: Tucsek Tünde fotós (babapillanatok.hu)
Kreativitásból jeles!
Garai Gergelyt nehéz választás elé állította az élet, de szerencsére az életösztön jó tanácsot adott, így már ők is második babájukat várják, egy kisfiút. Természetesen csupán a véletlen műve, hogy az elsőszülött náluk is Bori.
– Harmincéves koromig nem gondolkodtam azon, hogy egyszer majd milyen apa szeretnék lenni. Szerető, de hagyományos családban nőttem fel, amibe beletartozott az övéiről tisztességesen gondoskodó apa is. Mivel édesapám darus kocsival járta az országot, én esti mese helyett azt hallgattam áhítattal, merre járt, mit dolgozott. Ezt az élményt mindig megadta nekem, akármilyen fáradt volt.
Gergely ifjúkorában sokat járt társaságba, szívesen éjszakázott a barátaival. Ez akkoriban változott meg, amikor a feleségével, Ágival megismerkedett. Két év együtt járás után határozták el, hogy összeházasodnak. De az élet a boldog tervezgetés helyett másfajta kérdés elé állította őket.
– Alighogy hazajöttünk a nászútról, volt egy rohamom, amit nem lehetett nem tudomásul venni. Kiderült, agydaganatom van. Kétségbeesés, műtét, megkönnyebbülés, majd még mélyebb szakadék, amikor bebizonyosodott, rosszindulatú. Az érzelmi hullámvasúton robogva azonnal az kezdett foglalkoztatni, lesz-e nekem gyerekem. Vállalhatok-e ekkora felelősséget? Pont amikor már annyira vágytam rá, és elkezdett foglalkoztatni a boldog családi élet gondolata, két-három lurkóval. De biztosak voltunk abban, hogy a sorsnak nem lehetett az a célja a házasságunkkal, hogy ne láthassam a gyerekemet. Így a feleségem optimizmusa, meg egy baráttól kapott nagyon jó mondat hatására elengedtem a félelmeimet. Szabad utat adtunk hát, és a kislányunk azonnal jelentkezett. A lábadozás és a gyermekvárás időben egybeeső hónapjai alatt az is egyre formálódott bennem, hogy milyen apa leszek.
Borival a szülőszobában szerelem volt az első látásra
– Azonnal beleszerettem, teljesen elvarázsolt, amikor a szemébe néztem. Sokat dolgozom, de úgy intéztem, hogy az első héten otthon tudtam maradni a családommal, és a második héten is megengedte a főnököm, hogy otthonról dolgozzam. Ugyanúgy pelenkáztam, öltöztettem Borit, mint az anyukája, és a fürdetésben is az első perctől részt vettem. Amióta Bori tud a kádban ülni, az egész művelet az enyém. Saját rituáléink, játékaink vannak. Verseket, dalocskákat költök ezekre az alkalmakra. Feleségem szerint ebből a szempontból kifejezetten kreatív vagyok, mert mindig le tudom kötni a kislányom figyelmét, és el tudom érni, hogy közreműködő legyen.
Nagy büszkeségem, hogy a gyerekünk rendkívüli szociális képességekkel van megáldva. Cserfes, kedves, mindent ért, és napról napra jobban ki is fejezi magát. Imádok vele játszótérre menni, dagad a mellem, ahogy figyelem a nyitottságát, érdeklődését. Na és amikor új ruhában a tükör elé áll, illegeti magát, és kijelenti, hogy csini… Ezek azok a pillanatok, amelyeket egy apa el sem tud képzelni, míg nincs kislánya.
A Garai családban már a második kisbaba is a célegyenesbe fordult, egy hónapon belül megszületik. – Ezúttal kisfiunk lesz, Misi. Boldogok vagyunk, hogy a kislányunk mellett fiút is nevelhetünk. Két gyerekhez több idő, energia kell. Ezt nem szeretném teljes mértékben a feleségemre hárítani, még akkor sem, ha ő most gyesen van. Megbeszéltem a főnökömmel, hogy a jövőben kevesebbet számíthat rám.
Névjegy:
Garai Gergely (38) műszaki fordító
Felesége: Vértesy Ági építészmérnök
Gyerekük: Garai Borbála 19 hónapos, Misi lapzárta után érkezik
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
