Furcsa, ha egy apa gyesre megy – még ma is. Nekem inkább az a furcsa, ha valakinek nem kézenfekvő, hogy egy apa ugyanúgy részesüljön az első hetek-hónapok örömeiből és nehézségeiből, mint az anya.
Illetve értem én, hogy társadalomtörténeti okokból alakult így, ez egyfajta rögzült szokás: “az anya dolga a gyereknevelés, a férj dolga a pénzkereset”, meg hát az anya tud szoptatni, az apa pedig nem, innentől egyértelmű, hogy három évig az anya gondozza a kicsit. Egyértelmű?
Nos, a gyerekek elég kis százaléka él anyatejen még egyéves kora után is, kizárólagosan meg pláne. És hát valóban, ez az egyetlen dolog, amit egy apa nem tud megtenni a kicsi körüli tennivalók közül. Ez igazán nem indokolhatja, hogy a gondozás egész nap az anyára háruljon, míg apa épphogy beessen a fürdetésre. Tudom, hogy te is így gondoltad, amikor megszületett a lányod, és lehet, hogy a kötelező öt nap “apaszabit” sem akarod kivenni, mert “sok a munka a cégnél”.
De ott mindig sok a munka, és most, a lányod születése után otthon is rengeteg, csak van (legalább) egy fontos különbség: az egyik mindig ugyanígy lesz, a másik viszont megismételhetetlen.
Ismerek olyan apákat, akik nemhogy az öt napot örömmel fogadták, de igyekeztek minél több időt otthon lenni a gyermekük születése után. Hidd el, nem bánták meg! Nemcsak a kicsivel lett jobb a kapcsolatuk (egy egész életre szólóan), de a párjukkal is. Az ugyanis nagyon aránytalan, és nem tesz túl jót a mentális állapotnak, ha mindkét felet egyoldalúan terheljük.
Az egyik “csak” szülő lesz éveken át, a másik pedig “csak” munkavállaló. Ideális esetben az életünk magánéletből és munkából áll – lehetőleg ennél jobb megoszlásban. Az emberek többségének éppúgy igénye van arra, hogy a gyerekeivel legyen, mint hogy szakmai kérdéseket oldjon meg, csapatban dolgozzon, és munkahelyi közegben érjen el sikereket.
Mindezeket felismerve Japánban például nyolc hónapot is otthon lehetnek a férfiak, hogy részt vegyenek ebben az egyszeri időszakban, Dél-Koreában pedig még több ez az idő: egy évnél is hosszabb. Európában a svéd apáknak van a legjobb dolguk, ott tíz hetes a pótszabi, de van olyan is, ahol semennyi, például az Egyesült Királyságban.
A mi öt napunk kicsit olyan, mintha lenne is, meg nem is. Mert mit lehet elsajátítani öt nap alatt? Mennyiben lehet összeszokni? Nem nagyon, ugye?
Tudom, te sem arra vágysz, hogy éjjel-nappal apuka legyél, de hát nincs is erről szó. Ha otthon maradsz, attól még dolgozhatsz időnként, oda tudsz ülni a géphez, amíg a párod viszi a frontot, aztán cseréltek. Itt ez a lényeg: tudtok cserélni. Tudod őt mentesíteni, ha már nagyon szüksége lenne rá, de te is megpihenhetsz a home office közben.
Tudom, hogy a te apád nem így csinálta, a nagyapád meg pláne nem, és így is jóban voltatok, de nem lenne itt az ideje kicsit átgondolni az idők változásait? Nem szeretnéd jobban érteni a gyerekedet, jobban kötődni hozzá, és persze teljes értékű szülőként megalapozottabban dönteni a dolgaikban?
- Kapcsolódó: Kisokos az újszülött babákhoz
Képzeld, azok az apák, akik a gyermekük születése után hosszabban otthon maradtak, netán maguk mentek gyesre, mind azt mondják, nem bánták meg. Még akkor sem, ha eleinte a munkahelyi HR-es furcsán nézett rájuk, esetleg a játszótéren is kaptak megjegyzéseket. Ma már egyébként nem kapnának, hiszen – szerencsére – egyre több és több az apa a bölcsődékben, gyerekorvosnál, játszótéren. Nagyon helyesen, hiszen a kicsi félig belőlük jött létre, legalább fele részben szüksége van rájuk is.
“Felváltva keltünk fel az éjszaka közepén, így többet tudtunk aludni mindketten, még ha részletekben is” – meséli egy ilyen gondolkodású apa a Yahoo.com-on. “Úgy érzem, így épült olyan stabil alapunk, amire egy egészséges családnak szüksége van.”
A férfi kiemeli, hogy párjára is máshogyan néz azóta. “Nagyon jót tett, hogy láttam őt minden pillanatban anyaként működni, ma már jobban elismerem azt a munkát, amit a nők otthon végeznek.”
- Kapcsolódó: Apák kötényben
Tudom, hogy néha maguk a nők adják ki nehezen a kezükből ezt a kompetenciát. Pedig teljesen rendben van, ha a dolgok egy részét a partnerükre bízzák, ettől nem lesznek rossz anyák. “Az a tiszta öröm, amit a férjemen és a lányomon láttam, amikor együtt voltak, több mint kárpótolt a kieső időért” – mondta erről egy érintett, akinek a férje ugyanúgy fektetett, etetett, pelenkázott, mint ő. “Ugyanannyi szülői felelősséget viselek, mint a feleségem, ez így természetes” – magyarázta. És valóban, ahogy szakértők is felhívják a figyelmet rá, a kötődés nem úgy jön létre, hogy nézegetjük a csecsemőnk fotóit a telefonon, hanem úgy, hogy megérintjük, etetjük, átöltöztetjük őt, és persze játszunk vele. Jó lenne, ha ezt minél több apa megtehetné minél több ideig. De ha csak öt nap adatik meg, azt tanácsolom neked, és a hozzád hasonló helyzetben lévőknek, hogy élj a lehetőséggel, mindenképp megtérül majd a befektetett energia. Főként, ha sok év múlva visszatekintesz majd erre az időszakra.
Kapcsolódó cikkek
