Pár nappal később apa ügyintézésen. Mikor született a fia? – teszik fel ezt az egyszerű kérdést, ami egy újdonsült, kissé még mámoros apukának zavarba ejtően nehéz tud lenni.
– Ne érezd magad rosszul, drágám, mással is biztosan előfordult már – vigasztalom.
Mindkettőnknek furcsa ez az új szerep. A pici növekszik, a napok csak róla szólnak: éhes, szomjas, álmos, fél, örül, izgatott, meglepődött. Csupa új érzés, amelyeket velünk él át, és amelyek megismerését, megoldását tőlünk várja. Anyától és Apától. Mi pedig vele együtt tanulunk.
Az első napokban sok a segítő és érdeklődő. Azt gondolom, nem is olyan nehéz a gyereknevelés. De egyszer csak magamra maradok, és kitör a káosz!
A kicsi nem éhes, pedig már letelt a három óra. Nem alszik hajnalban, pedig már evett és büfizett. Sír fürdetéskor, pedig esküszöm, nem túl meleg a víz… Bújom a szakkönyveket, de az utolsó lapon mindegyik beismeri, hogy amit leírnak, nem üdvözítő, mindenkire ráhúzható csodamódszer
. Akkor most mi legyen? – gondoltam magamban. De akkor segített rajtam egy tapasztalt anyuka, az én édesanyám. „Nyugi. Az anyai ösztönök segítenek majd. Te ismered legjobban a kisbabádat, te tudod legjobban, mire van szüksége, hisz te vagy az anyukája” – mondja.
Ma már tudom, ha apa elénekli a Nád a házam teteje című dalocskát, tutira nevetés lesz a vége. Ha anya odaadja a hőn áhított telefonját, a kisördög angyal lesz, és máris engedi a pelenkázást. Amikor eljön az este, és a kis felfedező elalszik, mindig elönt a büszkeség és az anyai érzés. Egy újabb napnak vége, és mi megoldottunk minden problémát. De ez így természetes. Az első születésnap, a fényképen az ünnepelt, a torta az 1-es gyertyával, háttérben a büszkén mosolygó szülők. Rajtunk kívül mindenkinek természetes a kép, csak mi nézzük még mindig hitetlenkedve. APA és ANYA.
Galambos Tünde, Vince anyukája
Kapcsolódó cikkek
