Mi való a babának, minek örülne?
Mindannyiunk életében voltak kiemelkedően szép és kevésbé jól sikerült ünnepek, meghittek és pompázatosak, fényesek és szerényebbek. Egyenként nem is emlékszünk mindre, az összemosódó mozaikokból valamilyen különleges esemény tesz nevezetessé egyet-egyet: amikor ledőlt a fa, amikor a kis Dani született, amikor olyan nagy hó volt…
Első kisbabás karácsonyunk biztosan ilyen emlékezetes lesz, még akkor is, ha (talán szerencsére) nem történik semmi rendkívüli. Azt mondják, a házaspárból akkor lesz család, amikor megszületik első gyerekük. A karácsonynak hasonlóan családteremtő ereje van. Ilyenkor mindenki valóban otthon van, hazamegy… Kihez is? Hol van az otthon? Kinél ünnepelünk?
Ezek a kérdések évről évre felmerülhetnek, de lehet, hogy már régóta kialakult szokások szerint járjuk végig a rokonságot. Az ifjú család megy a szülőkhöz, ámde melyikhez mikor, vagy ők jönnek el a fiatalokhoz szenteste? Na és a testvérek és sógorok? Az ünnepi előkészületek között az egyik legkellemesebb gond ennek a megbeszélése – vendéget fogadni és vendégségbe menni egyaránt öröm, van, ahol egyes családtagok csak ilyenkor találkoznak.
Régi és új szokásaink
Ha visszaemlékszünk gyerekkori karácsonyainkra, biztosan felötlik bennünk néhány nagyon megragadó kép. Mi volt a legszebb, legizgalmasabb az ünneplésben? A készülődés, a sütés-főzés vagy éppen a meglepetés-ajándékok a karácsonyfa alatt? Ezt az örömöt természetesen tovább szeretnénk adni gyerekeinknek, és persze van olyan is, amit mi találunk ki, más családban láttunk, vagy egyszerűen nálunk alakult ki, akár véletlenszerűen. A gyerekek szeretik az ismétlődéseket, legyen az mondóka, játék vagy ünnep. Boldogan köszöntik az évről évre felbukkanó díszeket, megkeresik a fán a lekonyult szárnyú angyalkát, agancsát vesztett rénszarvast. Számukra éppen a minden évben ugyanúgy jelen lévő apróságoktól válik ünneppé az ünnep: a mézeskalács, a gyertya, a csillagszóró, a karácsonyfa elmaradhatatlan kellékek, nem vetélkedhet velük sem nyári vakáció, sem síelés a gleccsereken. Gondoljunk erre már az első karácsonyon. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki, az maga az ünneplés. Hogy neki is legyen mire visszaemlékeznie felnőttkorában. Igyekezzünk, hogy ne a kapkodás, vásárlás, megfeszített házimunka jusson majd eszébe – az évente “új dizájnba” öltöztetett karácsonyfára sem fog emlékezni. Őrizzük meg legszebb ünnepünket olyannak, amilyennek lennie kellene: nyugodtnak, békésnek, amikor valóban egymással törődünk.
Ünnepi előkészületek
Hol ünneplünk – ezt már három-négy héttel karácsony előtt megbeszélhetjük. Tartsuk szem előtt kisbabánk és a kismama nyugalmát, teherbíró képességét. Mi jobb most nekik: a saját otthon kényelmét, nyugalmát vagy a vendéglátók kényeztetését élvezni? Persze ötvözhetjük is a kettőt: otthon maradunk, és kedves családtagjaink egy-egy salátával, süteménnyel segítenek a vendéglátásban.
Ajándékvásárlás – ez nem korlátozódik az év utolsó hónapjára. Már hónapokkal korábban gyűjthetjük az ajándékokat vagy az ötleteket, amikor jártunkban-keltünkben érdekességeket látunk az üzletekben. Változtathatunk megrögzött szokásainkon: a megszokott, unalmas ajándékok helyett ajándékozzunk színház- vagy koncertjegyet.
Házimunka – ebből le kell faragnunk. Válasszuk ki, mit hagyhatunk el, mit végezhet el helyettünk más, mit csinálhatunk meg előre. Válasszunk ízletes, ám könnyen elkészíthető ünnepi ételeket.
Mi való a babának, minek örülne?
Három-négy hónapos kor előtt a kisbaba szinte tudomást sem vesz a karácsonyról. Ilyenkor elsősorban a szülei, nagyszülei ünnepelnek, ünneplik őt is, hogy már köztük van. Ajándéknak számára semmi jelentősége nincs, persze a magunk örömére azért biztosan veszünk neki valamit. Talán egy zenélő figurát a kiságyára – ebben ő is gyönyörködhet. Szép takarót, ünnepi rugit – ebben pedig a felnőttek lelik kedvüket. Ne zsúfoljuk tele a kiságyát túl sok játékkal, inkább tegyünk félre néhány darabot. Olyasmit kérjünk a rokonoktól, amit az elkövetkező évben használhat majd. Ha pénzt kapunk erre a célra, ráérünk akkor megvenni az ajándékot, amikor valóban szükség lesz rá. Fényképezzük le vele a babát, és néhány kedves sorral küldjük el a fotót – ezzel a figyelmességgel az ajándékozónak is örömet szerzünk.
Hat hónapos korában már biztosan élénken érdeklődik a karácsonyfa iránt – nem könnyű távol tartani tőle, különösen a már kúszó-mászó, totyogó babát. Mindent szeretne megfogni, elérni – akár ajándék, akár nem. Akasszunk a fára néhány könnyű, kézbe adható plüssfigurát is, és hordozzuk körbe karunkon a babát, hogy kedvére gyönyörködhessen a sok látnivalóban. Ne okozzon csalódást, ha éppen nem a fa alá rendezett csomagok kötik le a figyelmét, hanem az égősor dugaszolóaljzata. Nehéz eltalálni, milyen ajándéknak örülne a legjobban, hiszen a kis felfedezőt leginkább az izgatja, ami nem játék, és nem az ő kezébe való. A szétszedhető, kibontható, sok különböző részecskét tartalmazó játékszerek azért biztosan lekötik egy időre, különösen, ha hangot is adnak ki. Zörgő zsebecske, ki-be húzható lábacska, csörgőkarika – mind arra vár, hogy az örökké matató kis kezek felfedezzék őket. Az óvatosabb babáknak csendesebb, lágyabb hangot adó játékot válasszunk, míg a kis vadóc nem ijed meg a hangosabbtól, sőt, nagyokat nevet a meglepetéstől. A kúszó babát megörvendeztethetjük egy olyan labdával, amely kissé elgurul ugyan, ám jól megmarkolható. A textiljátékok biztos sikert aratnak: még a nagyobb darabok is könnyűek, nem fáj a babának, ha magára ejti, nem történik baj, ha messzire elhajítja.
A kis egyéves egész nap járkál, élvezi új tudományát, és mindig magával hurcol valamit. Hol a macit vagy a babát cipeli, hol a dömpit tologatja. Akár kisautó, akár maci, fontos, hogy bírja az igénybevételt. A nagyobb, masszívabb darabok jobban állják a próbát. A kisgyerek kötődni kezd a kedvencéhez, a plüssállat, a puha baba vagy a marokba illő kisautó hosszú ideig elkíséri őt mindenhová. Az első szerepjátékok ideje ez: utánozza a felnőtteket, leülteti a macit, megeteti, dédelgeti, lefekteti. Játékában magunkra ismerhetünk, és meglephetjük kedvenc szerepjátékához szükséges kellékekkel. Mit lát tőlünk, mit szoktunk együtt csinálni? Főzőcskézünk, barkácsolunk vagy kertészkedünk – a kisgyerek játéka kézbe illő, masszív darab legyen, mert a könnyen elhajló, eltörő, vékony eszközök csak keserűséget okoznak.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
