Az evészavar kialakulása hosszú, évtizedes folyamat, gyökerei akár féléves korra is visszanyúlhatnak. Kulcsfogalma a változástól való félelem.
Már kiskorban történhetnek olyan változások, melyeket a gyermek nem képes feldolgozni, úgy érzi, elvesztette a biztonságát. Ilyen élethelyzet lehet a közösségbe kerülés, a szülők válása, a költözés. Azok a gyerekek, akik nem biztosan kötődnek az anyához, állandóan rettegnek attól, hogy elhagyják őket, és nem érzik magukat biztonságban. Ez a frusztráció aztán minden változásnál, új élethelyzetnél előjöhet a későbbiekben is.
Mintha mi sem történt volna
Ugyanez a félelem jelenik meg a terhesség idején vagy a szülést követően: az újdonsült anya egy új, eddig ismeretlen élethelyzetbe kerül, amelyben nem alkalmazható a régi, megszokott viselkedés- és szabályrendszer, az új pedig még nem alakult ki. Sokan ilyenkor abban látják a megoldást, ha az új feladatokról, szerepről egyszerűen nem vesznek tudomást, s ehhez gyakran még a férj is asszisztál. Úgy élnek, ahogy eddig, és a férj-feleség szerep nem alakul át ösztönösen apa-anya szereppé.
Kontroll minden áron
Az evészavarban szenvedők másik jellemzője, a rugalmatlanság tulajdonképpen a változtatásra képtelenségből fakad. Nem képesek az új szituáció feldolgozására és az alkalmazkodásra sem. Ha megpróbálják, elveszítik lábuk alól a talajt, bizonytalanokká válnak. Ugyanakkor hallatlanul nagy megfelelési vágy munkálkodik bennük, ami további belső feszültséget generál.
Persze a teljesen egészséges anyukák is megtapasztalják a rájuk nehezedő sztereotípiákat, hiszen úton-útfélen kérdezgetik a „jóakarók”, hogy hány kilót híztak – ha túl sokat, az a baj, ha túl keveset, akkor pedig az -, természetes úton vagy császárral szültek, és van-e elég tejük. A szüléssel, az új jövevény érkezésével az újdonsült anya elbizonytalanodik, sérülékennyé válik. Az addig lappangó probléma, az evészavar, a nagy változás és az abból fakadó biztonságérzet elvesztése miatt újból felerősödik.
Ugyancsak a betegség felerősödéséhez vezet az eddigi napirend felborulása: a pici mellett nincs idő szinte semmire. A szülés után az evészavarok újbóli megjelenésének háttérokait három csoportba sorolhatjuk:
Pszichés: az anyukák önértékelése meginog, negatívan viszonyulnak megváltozott alakjukhoz, nem akarják elfogadni ezt a változást, ellenséget látnak az evésben és az éhségben.
Biológiai: az új napirend kialakulásáig több hónap is eltelhet, s ha az édesanyának nincs hatékony segítsége, bizony sokszor még délben is pizsamában, éhesen jön-megy, hiszen még enni, főzni sincs ideje.
A társas kapcsolatok rendszere: ebben a kiélezett élethelyzetben újra terítékre terülnek a gyermekkori sérelmek, az anya-lány kapcsolat, a párkapcsolat minősége, a barátokkal való kapcsolat megváltozása
Ha a következő jeleket észleled magadon, érdemes orvoshoz fordulni, mert szakember segítségére lehet szükséged:
– az életkorodnak és a testmagasságodnak megfelelő normál testsúlynál lényegesen könnyebb vagy, s ezt koplalással éred el (a BMI-index alapján kiszámított érték alacsonyabb mint 18)
– rettegsz a súlygyarapodástól
– havi vérzésed legalább 3 hónapon keresztül kimarad (oka: a szervezet fontosabbnak tartja, hogy életben tartsa a testet, és minden energiát erre fordít)
– testképzavar (akármennyit is fogytál, mindig kövérnek látod magad, holott a rokonaid, ismerőseid állítják, már szinte tűbe lehetne fűzni)
– figyelmed középpontjában szüntelenül a testsúlyod és az ételek állnak, folyamatosan számolod a kalóriákat
– bizonytalan vagy, negatív az önértékelésed
– huzamosan vagy rendszeresen szedsz hashajtót, zsírégető tablettát, iszol fogyasztó teát, hogy megakadályozd a zsírlerakódást
A gyógyulás útján
Mint minden pszichés eredetű problémára, az evészavarokra is igaz, hogy a változást a betegnek kell akarni.Ám ha valaki teljesen beszűkül, realitásérzéke torzul, alapvető feladatait sem képes ellátni, és állandó tehetetlenségérzéssel küzd, valamint az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatja, haladéktalanul pszichológushoz/pszichiáterhez kell fordulni, mert ott már csak a szakember tud megfelelő iránymutatást adni. A jó szakember komplex módon kezeli a problémát, feltárja a pszichés, társas okokat, és megvizsgálja az étkezési szokásokat, étkezési naplót írat, és bevonja a páciens társát, családját is, akik együttműködve, hatékonyan segíthetik a gyógyulást.
Az evési zavarok és az elhízás lelki hátteréről, valamint a fogyás pszichológiájáról bővebben olvashatsz dr. Lukács Liza Ágytól-asztaltól… Evészavarok és párkapcsolati problémák című könyvében és a www.mashogy.hu oldalon.
A cikk megírásában közreműködött dr. Lukács Liza szakpszichológus.
Kapcsolódó cikkek
