Már az 1959-es szőranya-drótanya kísérlet eredménye is rávilágított arra, hogy a testkontaktusnak milyen óriási jelentősége van. Igaz, a Harry Harlow-féle kísérlet kismajmokkal történt, ezért óvatosan kell bánni minden általánosítással, mégis a tudomány az embercsecsemőkre is hellyel-közzel érvényesnek tartja a Harlow kísérlet eredményeit. A kísérlet röviden arról szólt, hogy majomcsecsemőket a születésük után elválasztottak az anyuktól, és összezárták őket két műanyával. A műanyák drótból voltak, de az egyiket puha anyaggal vonták be, ő volt a “szőranya”. A kísérlet során azt figyelték meg, hogy függetlenül attól, hogy melyik műanyára szereltek fel cumisüveget, ami a táplálékot nyújtotta, a kismajmok a szőranyán lógtak. Ez a kísérlet bebizonyította, hogy mekkora jelentősége van a korai anya-gyerek kapcsolatban a fizikai kontaktusnak, a testközelség adta biztos menedéknek.
Ma már úgy gondoljuk, hogy semmivel sem pótolható egy kisbaba számára az ölelés, a ringatás, a babusgatás, azaz a gondozójával történő testkontaktus nem váltható ki semmi mással. Ez ugyanis egy összetett helyzet a baba számára: már megszületése után is érzékeli az anya szívdobogásának, lélegzésének az anyaméhben korábban megtapasztalt otthonosságát, az úgy nevezett aranyóra – sok minden egyéb mellett -, a könnyebb adaptálódásban segít az újszülöttnek.
Később a hordozás segítségével a jól ismert illat, hangok, mozdulatok biztonságot nyújtanak számára a világ felfedezésében. Nem utolsó sorban a szoros testkontaktus a szülőnek is lehetővé teszi, hogy képes legyen azonnal reagálni a kisbaba szükségleteire, érzi, ha valami megijeszti, ha valamitől nyugtalan lesz. Ez a gyors reagálás azért fontos, mert a kisbabák még nem tudják késleltetni a szükségleteiket, így a biztonságos kötődés, a bizalom kialakításhoz elengedhetetlenül fontos a szülői válaszkészség.
Egy másik aspektusa a testkontaktus fontosságának, hogy egy hordozott kisbaba a családi élet részesévé válik, nincs “elzárva”, kirekesztve, ott van, ahol a történések zajlanak, beletanul a család ritmusába, megismeri a zajokat, a tevékenységeket, az érintéseket, a szabályokat. Ez a folyamatos együttlét pedig nem mást mutat a babának, minthogy szeretik őt.
Ahogy már szó volt róla, a hordozás az első számú testkontaktust, fizikai kapcsolódást jelentő eszközünk. Hordozni az egészen piciket és már a nagyobbacskákat is szabad, igaz, jól meg kell választani a hordozóeszközt. De a hordozás mellett ugyanezt a fizikai kontaktus adta biztonságot szolgálják olyan ősi aktivitások, mint a ringatás, a dögönyözés, a hancúrozás, a masszázs vagy akár a tánc. Ezek egyszerre játékot és kapcsolódást is jelentenek, a benne résztvevők – mondjuk az anya, az apa és a baba – agyhullámai egymásra hangolódnak, mindegyik szereplőnek vannak saját lépései, de mégis összhang alakul ki közöttük. Ez egy nagyon fontos megtapasztalás.
Dögönyözés, hancúrozás
A tapintási érzék már magzati korban fejlődésnek indul. A taktilitás hozzájárul ahhoz, hogy megismerjük, szó szerint is letapogassuk a körülöttünk lévő világot. A tapintás érzék rendkívül fontos érzékelésünk, bár kevesebb szó esik róla. Testkontaktus elképzelhetetlen nélküle, a motoros és kognitív fejlődésben is alapvető szerepe van. Még az immunrendszert is serkenti. Dögönyözni, csikizős játékokat játszani a legtöbb kisbaba és nagyobbacska gyermek is szeret. Ha feszültnek, fáradtnak érezzük gyerekünket, vagy éppen amolyan vihar előtti állapotra leszünk figyelmesek, mondjuk a dackorszak kellős közepén, akkor egy dögönyözés biztosan elűzi a feszültséget. És nem csak a gyerekből.
Masszázs
A masszázsról mindenki tudja, hogy ellazít, megnyugtat. Kisbabáknál sincs ez másként, sőt, ezeken túl jótékonyan hat az anyagcserére, immunrendszert erősít, ellazítja az izmokat. Egy kellemes baba-vagy gyermekmasszázs könnyen beépíthető az esti rutinba, a fürdés után, elalvás előtti meghitt érintések ellazítják, megnyugtatják a babát és jótékonyan hatnak az alvására is. Bárki elsajátíthatja a babamasszázs technikáját, de van néhány szabály, amire érdemes figyelni (pl. ne legyen hideg a kezünk, ne legyen rajtunk ékszer, nehogy felsértsük a baba bőrét, lassan, gyengéden masszírozzunk, ha használunk olajat, akkor nagyon alaposan válasszuk ki a megfelelő minőséget és ne közvetlenül a babára öntsük, hanem a tenyerünkbe). A fizikai jólléten túl a masszázs kulcsszerepet tölt be a kötődésben, a bizalom kialakulásában, az örömérzetben.
Tánc
Sok mindent megtanít a tánc: a másikhoz való kapcsolódást, a szociális készségeket fejleszti, úgy mint az együttműködést vagy éppen a szándékosság megértését. A tánchoz elengedhetetlenül szükséges az egyensúlyunk használata, a stabil testtartás, észrevétlenül is fejleszti a koordinációs képességet. Felszabadító és örömteli tevékenység, amihez nem kell más, csak valamilyen zene vagy dallam. Minél kisebb gyermekről van szó, annál fontosabb a szabad mozgás, csak hagyjuk, hogy a saját jókedve, a saját habitusa szerint ringatózzon, táncoljon.És hogy mire táncolnak szívesen a kicsik? Például erre:vagy erre:és még erre is:Persze későbbi életkorban, ha komolyabb érdeklődés tapasztalható a gyermek részéről, akkor tudatosabb táncmozgások felé is elindulhatunk, ilyen lehet a néptánc, vagy balett. Ezek már a professzionális kategóriákba sorolhatók, de egy otthoni, családi, közös, nevetős táncoláshoz semmilyen tehetség vagy felkészülés nem szükséges.A gyermekünkkel való testkontaktus sok fantasztikus hosszútávú hatása mellett megtanít a jelenben levésre, az érzelmeink kommunikálására, a szavak nélküli párbeszédre.Forrás:
dszit.huTovábbi tippek:
- A tánc öröme és fejlesztő hatása
- Ilyen zenéket részesíts előnyben a gyereknél
- Ezért fontos a szabad mozgás, a tánc a gyereknek
Kapcsolódó cikkek
