Amikor Vanessa LoBue, a psychologytoday.com szerzőjének kisfia nagyjából 3 hónapos volt, elkezdett “beszélni”, természetesen még nem valódi szavakkal. Amikor beszélni kezdett hozzá az anyukája, gügyögéssel és más hangokkal reagált. Ahogy LoBue írja, érdekes volt, hogy ezek az első kommunikációs kísérletek nem csak őrá irányultak, hanem más emberekre is, sőt, egyes esetekben élettelen tárgyakra is, mint például plüssjáték bárányokra, amik a kiságyában voltak. “Tulajdonképpen minden reggel, amikor felébredt, a bárányának gügyögött, miközben várta, hogy odamenjek hozzá, mintha csak az időjárásról vagy az aznapi terveiről beszélne” – írja LoBue.
De mi alapján döntötte el, kivel vagy mivel lépjen kapcsolatba? Honnan tudják a babák, ki/mi élő, és ki/mi nem?
Az élőlények emberi jellemzői
Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a babák már egészen korai életkortól nagy figyelmet fordítanak az élőlények néhány fontos jellemzőjére – ez pedig megkönnyítheti annak felismerését, hogy mi élő és mi nem? Egyrészt a babák születésüktől kezdve elfogultak abban a tekintetben, hogy olyan dolgokat nézzenek, amiknek arcuk van, és életük első két hónapjában az édesanyjuk arcát részesítik előnyben.
De bizonyítékok vannak arra vonatkozóan is, hogy az újszülöttek inkább olyan dolgokat néznek meg, amik az emberekkel hasonló módon mozognak. Például a 4–12 hónapos szívesebben néznek inkább állatokról készült videókat, mint például autókat, csónakokat vagy helikoptereket. Továbbá érzelmi reakcióikat is ráirányítják az állatokra, gyakran mosolyognak, nevetnek vagy integetnek nekik, és többet beszélnek a játékállatokkal, mint a játékokkal.
A kutatások alapján talán nem meglepő, hogy az, hogy valakinek vagy valaminek van arca, fontos jelzés a babának arról, hogy ki/mi élőlény. Ez lehet az oka annak is, ha például plüssbárányokkal “beszélget”. Például egy tanulmány során a kutatók egy kisebb kutya méretű, bolyhos, barna, kitömött gömböt mutattak a résztvevő babáknak. A kitömött gömbnek előfordult, hogy volt arca, és oylan is akadt, hogy nem – a kutatók pedig úgy találták, hogy a babák abba az irányba figyeltek, amerre az “arcos gömb” volt. Ez arra utalhat, hogy az arcok jelzik azt, hogy valaki/valami élőlény-e.
- Kapcsolódó: Szemkontaktus kell az egymásra hangolódáshoz
De egyéb, az emberekéhez hasonló testrészek is utalhatnak arra, hogy valami élőlény-e – például a kezek vagy a lábak. Egy kutatócsoport például 5–9 hónapos babáknak mutatott két játékot, egy labdát és egy medvét, és meg kellett figyelniük, ahogy egy ember az egyik tárgy után nyúlt. Miután megfigyelték, ahogy a személy újra és újra ugyanazért a tárgy után nyúl, megváltoztatták a két tárgy helyét – ezután az illető megint ugyanazon tárgy felé nyúlt (ami új helyen volt), vagy a másik tárgy után, ami a korábbi tárgy helyén volt.
Megállapították, hogy a babák meglepődtek és hosszabb ideig figyeltek, amikor azt látták, hogy a személy az új tárgy után nyúlt, nem pedig az új helyen lévő tárgyhoz. Ezt annak bizonyítékaként értelmezték, hogy a babák leginkább az illető tervezett céljára figyeltek. Ami fontos, hogy a babák nem ugyanezt a válaszreakciót mutatták, amikor a kísérletben a személy helyett élettelen botok nyúltak a tárgyak után. Ez azt feltételezi, hogy tudják, hogy az embereknek lehetnek céljaik, ellentétben a botokkal.
Az élőlények nem emberi tulajdonságai
Valójában sok olyan élőlény is van, ami nem ember, és nincs olyan jellemzője, mint például az arc. Honnan tudhatják a babák, hogy ezek is élőlények?
Kutatók kimutatták, hogy abban az esetben, ha valami nem tűnik embernek, és nincs arca, a babák az önálló mozgást – vagy a maguktól mozgó tárgyakat – használták újabb támpontként. A fentebb leírt tanulmányhoz hasonlóan, amiben vagy egy emberi kéz vagy egy bot nyúlt a tárgyak után, a kutatók úgy találták, hogy a 9-12 hónapos babák arra számítottak, hogy a bot az új tárgy után nyúl, ha úgy látták, hogy a bot először magától mozgott, és úgy próbál elérni egy tárgyat. Ez azt feltételezi, hogy a babák azt várják, hogy a maguktól mozgó tárgyaknak céljaik legyenek, még akkor is, ha nincs arcuk, kezük vagy lábuk.
- Kapcsolódó: Kiderült: a babanyelv mindenhol ugyanaz
Egy másik jellemző pedig, amit a babák arra használnak, hogy eldöntsék, hogy valami vagy valaki élőlény-e, hogy reagál-e, amikor a baba beszél hozzá. Egy kutatásban, ami a fentebb leírt barna gömböt használta, a kutatók úgy irányították a gömböt, hogy reagáljon minden alkalommal, amikor a baba gügyög – amikor a baba gügyögött, a gömb visszagügyögött. Amikor válaszolt a babának, a baba elfordította a tekintetét arra, amerre a gömb “figyelt”, akár volt arca, akár nem.
A kutatások azt sugallják, hogy a babák sokféle jelet használnak annak eldöntésére, hogy valami élőlény-e. Valójában a legtöbb élőlénynek egyszerre több ilyen jellemzője van – van arcuk, válaszolnak és maguktól mozognak. De az, hogy a babák csak egyet vagy kettőt használhatnak, megteremti azt a rugalmasságot, hogy az olyan állatok, mint például a medúzák is élőlények, annak ellenére, hogy nincs meg az összes emberekre jellemző tulajdonságuk. Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért csak az arcok vezethetnek ahhoz, hogy a baba érdekes beszélgetéseket folytasson néhány játékával – vagy éppen azt, hogy miért lesznek bizonyos plüssállatok olyan fontos baráttá.
Forrás: psychologytoday.com
Kapcsolódó cikkek
