A BBC írása szerint ennek az egyszerű játéknak a korai nyelvtanulásban is fontos szerepe van, miközben a baba vár a sorára, arra, hogy reagálhasson. Ez a várakozás és a válasz olyan, mint a beszélgetés korai formája.
Ezt egy otthon is kipróbálható “kísérlettel” is láthatod. Először játssz kukucsosat a babával a szokott módon, majd úgy, hogy szünetet tartasz a “kucs” szótag előtt — ezt próbáld meg több alkalommal is megtenni, és használd ugyanazt a hangszínt. Ezzel segítesz felismerni a picinek, hogy minden ku- után -kucs fog következni. Ezután próbálj meg vele úgy játszani, hogy kimondanád a -kucs szótagot. Hogyan reagál erre?
Lehet, hogy összezavarodik, vagy akár megfogja és megrángatja azt, ami az arcodat eltakarja. A portál szerint ennek az az oka, hogy megtanult választ várni a rövid szünet után, hasonlóan az oda-vissza beszélgetésekhez. Játszhatod a játékot úgy is ezután, hogy változtatod a szünet hosszát a ku- és a -kucs között — ahogy a baba nagyobb lesz, megpróbálhatja ezt a szünetet kitölteni gügyögéssel vagy szavakkal.
Még azelőtt, hogy beszélni tudna, a baba a kukucs-játékkal elsajátíthatja a beszélgetés alapvető ritmusát és gyakorolhatja a hallási készségeit is.
Miért szeretik a babák ezt a játékot?
A kisbabák nagyjából három hónapos koruktól kezdik felismerni az ismétlődő szavakat és cselekedeteket az egyszerűbb játékokban, és kiszámítani, hogy mi fog történni. Ha jól tippelnek, az agyukban a jóérzés hormon, dopamin szabadul fel — ez az egyik ok, hogy újra és újra szívesen játszanak a játékokkal.
A már említett előnyök mellett a kukucsozás a baba érzékszerveire is jótékonyan hat, és segít fejleszteni a motoros készségeket, illetve a vizuális követést is erősíti.
Mindeközben a játékkal olyan érzéseket is átél a baba, mint a meglepetés és a várakozás, az izgalom és az öröm.
A kukucsozás fejleszti a tárgyállandóság érzését is — annak a koncepcióját, hogy egy személy vagy egy tárgy még mindig ott van, akkor is, ha épp nem látja.
Kapcsolódó cikkek
