Most egy új területet ismerhetünk meg a hidroterápiás oktatók Stelczámer Ágnes és Hegyesi Emma segítségével, akik különböző sérüléssel vagy hátránnyal született gyerekeket kezelnek az uszodamedencében. Meggyőződésük azonban, hogy a módszert és néhány mozdulatsort, gyakorlatot minden gyereknek meg kellene ismernie, a teljesen egészségeseknek is.
Ösztönös és módszeres hidroterápia
A Budapesti Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika Alapítvány (BHRG) egy azok között a kezdeményezések között, amelyek felkarolták a fogyatékos és egészséges gyermekek vízi mozgásfejlesztését és úszásoktatását. Mivel a babaúszástól kezdve az egész kicsi korosztály számára is több hasonló tanfolyam, alapítvány létezik, felmerül a kérdés, mi közöttük a különbség, milyen módszerekkel dolgoznak, melyik gyermeknek mi ajánlott. A BHRG Alapítvány módszerét Lakatos Katalin dolgozta ki, és lényegében azokon a mozdulatokon alapul, amelyeket az egészséges pancsoló kisbaba, majd kisgyerek egymás után végigcsinál a vízben, vagy ahogyan a szülők ismertetik meg őket ezzel az izgalmas közeggel. Terápiává attól válik, hogy kifejezetten azon gyermekek számára fejlesztették tovább a jól átgondolt gyakorlatsorokat, akik növekedésük idején a mozgásfejlődés fontos mozzanatai közül egyet vagy többet valamiért kihagytak, például nem kúsztak, felülés nélkül azonnal felálltak. A nagy mozgások kimaradását azért szükséges utólag korrigálni, mert ezek nélkül a finom mozgások kiépülése, a rajzolás és írás (grafomotoros mozgások), és sok mozgásra épülő mentális tevékenység, pl. az olvasás készsége is csorbát szenvedhet. Az ok és a következmények súlyossága nagyon különböző lehet.
A hidroterápia alkalmazható egészséges, csupán koraszülött vagy részképesség-zavarokkal élő gyerekeknél, akik fejlettségükben egy-egy területen elmaradnak kortársaik mögött, később nem teljesen iskolaérettek, koncentrációképességük, monotóniatűrésük kisebb, nehezebben illeszkednek be társaságba. Segíthet diszlexiás, diszgráfiás gyerekeknek is. Segítségével kialakul a térérzék, az iskola elkezdése előtt fontos a sorrendiség, egymásutániság megtanulása.
A módszer hathatós segítséget kínál mozgássérültek számára is. Érkeznek spasztikus izmok vagy végtaghiány miatt mozgáskorlátozott gyerekek, féloldali sérültek is. Minél korábban kezdik a terápiát, annál inkább kihasználható az agynak az a tulajdonsága, hogy a sérült részek funkcióját más területek veszik át.
Fejlesztő gyakorlatok
A vizet a felhajtóereje és kellemes simogatása, ami egy állandó taktilis (tapintási) inger, nagyon alkalmassá teszi arra, hogy a megtanulandó nagymozgásokat ebben a közegben sajátítsa el a sérült kisgyerek. A kicsik még nagyon formálódó, plasztikus központi idegrendszerének fejlődése szempontjából lényeges annak a fülben elhelyezkedő egyensúlyszervnek, illetve a helyzetérzékelő (azaz vesztibuláris) rendszernek a működése, ami az agy számos területével áll kapcsolatban. Így a vesztibuláris rendszert érő ingerek a dominóelvnek megfelelően a teljes idegrendszeri mozgásirányítás fejlődését segítik. Nem véletlenül szeretik a kisgyerekek, ha hintáztatják, pörgetik, forgatják, dobálják őket. Ugyanezeket a mutatványokat a vízben is kedvelik.
A gyakorlatok egy részében a gyerekek passzívan vesznek részt, és az oktatók úgy mozgatják őket a vízben, hogy a helyzetérzékelő szervrendszerük a megfelelő ingereket kapja. Természetesen vannak olyan gyakorlatok is, amikor a gyerekek már maguk is mozognak. Majd az egymásra épülő feladatok sorában egyensúly-fejlesztő és szem-kéz koordinációs gyakorlatok következnek. Például az oktatók, – akik hivatalosan: “gyógyúszás foglalkoztatók”, de magukat szerényen és vidáman csak vízibohócoknak nevezik, – a ritmikus mozgásokat mondókák elmutogatásával tanítják meg, amibe aztán a gyerekek is bekapcsolódnak. A komoly módszertani háttér tehát nem jelenti azt, hogy a foglalkozások ne lennének nagyon is szórakoztatóak.
Az egy órás foglalkozások állandó részét képezik a különböző légző gyakorlatok is. Talán meglepően hangzik, de sok gyereknél a helyes légzést is tanítani kell. Nemcsak a beszédkészséget, de még olyan vegetatív működéseket is segít, mint például. az emésztés.
Türelem mozgást terem
A hidroterápiás gimnasztika egészen kicsi, fél éves korban is elkezdhető. őket is, mint minden korosztályt fokozatosan kell hozzászoktatni a vízhez. A gyerekek szüleikkel érkeznek és mennek be a medencébe, mindent együtt csinálnak, az oktató csak irányt ad. Így a gyerekek végig biztonságban érzik magukat.
Az egészen kicsiknél működik a búvárreflex, ezért nem kell attól tartani, hogy megfulladnak. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a látványos babaúszás, aminek a búvárreflex kihasználása és e csodálatraméltó képesség megőrzése a célja, nem borít-e fel bizonyos természetes folyamatokat. A búvárreflex működéséért felelős agyi terület ugyanis a természetes fejlődés folyamatában 6-7 hónapos korban integrálódik, ami azt jelenti, hogy a helyén más mozgások idegi kapcsolatainak kell kiépülnie. A BHRG alapítvány oktatói ezért nem támogatják, hogy a kisbabák – amúgy nagyon hasznos úszásfoglalkozásain – a gyerekek fejét belenyomkodják a vízbe, ezzel késztetve őket a búvárkodásra. Tapasztalataik szerint az így tanított babák később nehezebben sajátítják el a rendes úszás megtanulásakor a helyes, ritmikus légzéstechnikát.
A gyógyító terápiás úszás nem azonnal hoz sikert, általában 2-3 évig járnak a gyerekek. 6-7 éves korban kezdenek el valódi úszást tanulni, mert előtte nem volna kedvező a szabályos úszás lényegében mesterséges mozgásformáit tanítani. A legtöbb kezelt kisgyereknek addig még úgyis számos feladata van. Volt olyan kis tanítvány, aki négy évesen a vízben állt először a lábára, és hálásan köszönte meg oktatójának: “Ági néni, te tanítottál meg járni.”
Sikerek és nehézségek
A terápiát mindenképpen célszerű ötéves korig elkezdeni. Ugyanakkor nehézséget okoz, hogy egészséges gyerekeknél természetszerűleg inkább iskoláskorban ütköznek ki azok a problémák, amelyeket meg lehetett volna előzni a hidroterápiás gimnasztikával, ha idejében elkezdik. Kérdés, mennyire könnyű felismerni egy – mondjuk – 3-4 éves gyereknél, hogy mozgásfejlesztésre volna szüksége. Az alapítvány a gyerekek felmérésére 5 éves korig a De Gangi-Berk féle tesztet alkalmazza, amely a reflexeket, a ritmikus és taktilis ingerekre adott válaszokat, az egyes mozgások minőségét, végső soron pedig az idegrendszer érettségét értékeli. Ennél kevésbé egzakt módszerek is ajánlhatók a szülőknek. Jegyezzék fel, ha babakorában kihagyott valamit, amit a többi gyerek rendre megcsinált a mozgásfejlődése során. Figyeljék meg, hogy mennyi ideig sikerül lekötni a gyerek figyelmét, kérdezzék meg az óvónénit, hogy mennyire vesz részt a ma már nem kötelező foglalkozásokon. Ha csak egyet-egyet hagy ki, bizonyára csak éppen nem érdekli a dolog, ha viszont soha nincs kedve leülni a többiekkel, akkor érdemes komolyan venni az óvónő jelzéseit.
A 6-12 éves korú gyerekek idegrendszeri érettségét, és így a hidroterápiás gimnasztika eredményességét az alapítvány által továbbfejlesztett teszttel lehet mérni hozzávetőlegesen.
A gyerekeket természetesen a sikerélmény motiválja leginkább. Épp ezért nagyon szívszorító átélni, amikor a 2-3 éves, értelmes kis tanítvány rádöbben testi fogyatékosságára, és már-már feladná a küzdelmet, mert látja, hogy neki mennyi erőfeszítésébe kerül az, ami kortársainak gyorsan megy. A féloldali sérült gyerekeknek és szüleiknek is az a nehéz, hogy újra és újra azt az oldalt kell erősíteni, ügyesíteni, amelyikkel sehogy sem akarnak menni a mozdulatok. Mégis azt lehet mondani, hogy az eredmények végül önmagukért beszélnek.
Gyakorlati tudnivalók
A közhasznú alapítvány nemcsak vízi, de szárazföldi fejlesztést is végez. A foglalkozásokon való részvételhez gyermekorvosi beutaló szükséges. Az órák díját az OEP részben támogatja, ami azt is jelenti, hogy az alapítvány folyamatos szakmai felügyelet alatt áll.
Bővebb információt a BHRG Alapítvány honlapján talál.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
