“A zenei hang, az ének köti a kisgyereket legelőször, legbiztonságosabban az emberi világhoz” – mondta Vekerdy Tamás, és valóban, már az anyaméhben is megnyugtatóan hat a magzatra az édesanyja szívdobogásának ritmusa, hangja. Megszületésük után ezért nyugtatja meg a kisbabákat, ha szoros testközelségben újra meghallják a mamájuk szívdobogását. Ennek a hatásnak tudható be az is, hogy hordozás közben nyugodtan, békésen alszik a kisbaba, még akkor is, ha édesanyja közben valamilyen tevékenységet folytat. A magzat már jóval azelőtt képes érzékelni a hangokat – az anya szívdobogását, a bélmozgásokat, a külvilágból beszüremkedő hangokat, a véráramlás hangjait – mint ahogy a hallás szerve kifejlődne.
A zene, a dallam vagy az éneklés kutatók szerint még érdekesebb a kisbabák számára, mint maga a beszéd. A zene legalább annyira a létünk természetes része, mint a beszéd, sőt, vannak, akik szerint ősibb, elemibb kapcsolatunk a külvilággal, egyfajta ősnyelvként is tekinthetünk rá. Megfigyelhető, hogy ha egy kisbaba valamilyen dallamot hall, azonnal reagál rá: mosolyog, mozogni kezd, ringatózik. Jó hatással van az idegrendszeri fejlődésükre és a mozgáskoordinációjukra is. Már magzati korban kialakul a vesztibuláris rendszer (egyensúlyérzékelő rendszerünk), kutatások szerint ennek segítségével érzékeli a magzat az anya mozgásának ritmusát. A zene közvetlenül stimulálja a vesztibuláris rendszert, főként akkor, ha az anya aktív résztvevője: énekel, táncol.
A kisgyermekek fejlődését nagyban befolyásolja az, hogy örömüket lelik-e egy-egy tevékenységben. A zene éppen olyan játékszer lehet, mint bármi más, a kisgyermekek örömüket lelik a dallamokban, dalokban, ritmusos mondókákban, táncban, vagy ha mások énekelnek nekik. A zene mindkét agyféltekére hat, stimulálja, összehangolja a működésüket. Jótékonyan hat a mozgásra, a megfigyelőképességre, a szocializációra, a memóriára, a szókincsre. A zene, a dalok ritmusa fejleszti a koncentrációt, a figyelmet, az összpontosítást. Örömmel vesznek részt a zenés játékokban a gyerekek, formálja az érzelmi világukat, fejleszti a ritmusérzéküket, a hallásukat. A zene által megélt öröm és a felszabadultságérzés csökkenti a stresszt, a szorongást, sőt a vérkeringésre, a szívműködésre, a vérnyomásra egyes zenék olyan kedvező hatással vannak, hogy kardiológusok szerint például Verdit receptre kéne felírni.
És ha már Verdi: milyen zenét szeretnek a gyerekek, milyen zenékkel, dalokkal érdemes megkínálni őket? Sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a klasszikus zene, például Mozart különösképpen jótékonyan hat a gyerekekre. Ma már óvatosabb a megközelítés. A gyerekek alapvetően bármilyen zenével megismerkedhetnek, a klasszikustól a blueson át a gyerekdalokig. A szöveg nélküli zenék közül bármilyen műfajt magukénak érezhetnek, ha azonban a szöveges dalt választunk, akkor részesítsük előnyben az anyanyelvi dalokat és az életkoruknak megfelelőt. Nagyon szokták szeretni a gyerekek a népdalokat, itt egy csokorba összefűzve találunk belőlük sok remek gyerekdalt. A Kaláka, Halász Judit, Gryllus Vilmos, vagy az újabbak közül Eszter-lánc mesezenekar, Alma együttes, Katáng, Iszkiri együttes, Apacuka zenekar, Szalóki Ági, a Rutkai Bori Banda vagy Veronaki kihagyhatatlan, ha olyan zenét szeretnénk, amit gyerek és felnőtt egyaránt élvez.
A gyerekek – hasonlóan a mesékhez, versekhez – szeretik, ha a dal olyasmiről szól, amit magukra vonatkoztathatnak, aminek témája vagy szereplője olyasvalami, amit már ismernek. Ha a szülő énekel is, az külön öröm a kisgyereknek, függetlenül attól, hogy jó hangja van-e az éneklőnek, így bátran énekeljük együtt a dalokat, táncoljunk, mozogjunk, örömködjünk együtt.
További tipp:
Kapcsolódó cikkek
