Az igazi úszásoktatást egy év alatt nem szokás elkezdeni, de azért vízhez szoktatni lehet a legkisebbeket is.
Természetesen mindez sekély vízben kezdődik, ám ne feledjük, nincs az a kis víz, amiben egy kisbaba ne tudna megfulladni. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia adatai szerint a 12-36 hónapos gyermekeknél a legnagyobb a fulladásveszély.
A baba-úszásoktatást csak a baba első születésnapja után javasolják, mert nincs bizonyíték arra, hogy a csecsemők úszóprogramjai csökkentenék a fulladás kockázatát. De nyugodtan bevihetjük gyermekünket egy szabadtéri uszodába vagy strandra, ha már legalább egy hónapos. “Maradj a közelben! Bármilyen kicsi is a víz, mindig legyünk karnyújtásnyira és éberen” – tanácsolja Jeffrey Weiss, az AAP vízbefulladás megelőzésére vonatkozó irányelvi nyilatkozatának vezető szerzője.
A vízhez való szoktatást kezdjük a fürdőkádban – itt érzi magát a leginkább biztonságban. Szokják meg, milyen, ha víz éri az arcukat, a fejüket, hogy később se essenek pánikba ilyenkor.
A felfújható kismedencékkel is vigyázni kell. A babák könnyen belehajolnak, a medence oldala behajlik, és előfordul, hogy ilyenkor fejjel előre belezuhannak. Az ilyen medencét is mindig felügyeljük, és ami legalább ilyen fontos: használat után mindig ürítsük ki, akkor is, ha azt gondoljuk, hogy most úgyis a házban leszünk. A nagyobb medencéket pedig muszáj elkeríteni.
Érdekes módon a legtöbb szakember azt javasolja, hogy ne használjunk felfújt, úszást segítő eszközöket, mert hamis biztonságérzetet keltenek, és könnyen kilyukadhatnak vagy leereszthetők. Ugyanakkor ha ott vagyunk a gyerekkel, nem lehet gond abból, ha van rajta egy karúszó vagy úszógumi.
Amire viszont nem gondolnánk: az úszógumi nem csak fenn tart a vízen, de ha a pici véletlenül fejjel lefelé fordul benne, akkor le is nyom! Nem hagy a felszínre keveredni – erről ijesztő videók is terjednek. Ugyanez igaz az otthoni fürdésre: a fürdetőgyűrűkből kicsúszhat a pici, ha egy fél percre is magára hagyjuk, és onnantól a védőeszköz inkább akadályként viselkedik.
Csak kipihent babával vizeskedjünk, ha alvásidőben próbálkozunk, mert úgy jött ki a lépés, azzal csak nagyobb gondot csinálunk magunknak, és neki is.
Ha később kismedencébe merészkedünk, időnként ellenőrizzük a hőfokot, hiszen senki sem akar kihűlt vízben pancsolni.
Fontos, hogy ne pánikoljunk azért, mert a kicsi vízben van. Legyünk nyugodtak, mosolyogjunk, nézzünk a babára, mert a testbeszédünk üzen neki: nem szabad félnie a víztől.
- Kapcsolódó: Így strandolj terhesség alatt
Nem szabad erőltetni a dolgot. Ha azt látjuk, hogy a baba fél a vízben, sír vagy visít, vegyük ki, nyugtassuk meg, és próbáljuk meg máskor. Cheryl Wu New York-i gyermekorvos szerint a kicsik e téren nagyon különbözőek: egyesek imádják a vizet, mások tétovábbak. Fontos, hogy figyeljünk a jelzéseire, és csak akkor próbálkozzunk, ha úgy látjuk, hogy készen áll.
Ha az ölünkben bevinnénk a mélyebb vízbe, először is: mozogjunk lassan. Tartsuk őt erősen a karunkban, és nedvesítgessük a bőrét, hogy alkalmazkodjon a hőmérséklethez. Fokozatosan mártsuk be a lábát és a kezét, majd a többi testrészét, de az állánál tovább soha ne érjen. A fejének ebben a szakaszban természetesen mindig a víz felett kell maradnia.
Minden eshetőségre érdemes elvégezni egy elsősegélynyújtó képzést – sosem tudhatjuk, mikor jön jól.
Kapcsolódó cikkek
