Baba

Jól hall-e a gyermekünk?

A beszéd elsajátításának alapfeltétele az ép hallás. Tartósan fennálló halláscsökkenés esetén a sérülés mértékének megfelelően, a gyermek beszédfejlődésében és magatartásában zavarok jönnek létre.

A hallássérült gyermek életútját jelentősen befolyásolja a hallássérülés felismerésének, és diagnosztizálásának időpontja. Részben műtétekkel, gyógyszeres kezelésekkel a hallás javítható, a panaszok megszüntethetők. Más esetekben hallókészülékkel való ellátás után rendszeres audiológiai kontroll vizsgálatokra, folyamatos beszédterápiára van szükség.

Sajnálatos tény, de gyakran előfordul, hogy a tájékozatlanság, a tapasztalatlanság, a nem megfelelő információk miatt a gyermek nem kerül időben szakemberhez. (fül-orr-gégészhez, audiológushoz, gyógypedagógushoz, szurdopedagógushoz, logopédushoz).

Éppen ezért gyermekünk fejlődésének reális megítélésében segíthet, ha röviden áttekintjük egy átlagosan fejlődő ép hallású újszülött, csecsemő és kisgyermek életkorának megfelelő hallási reakciókat, és az ezzel párhuzamosan meginduló beszédfejlődést.

Újszülött korban a kisbaba reflexes szinten csak hirtelen keltett, erős zajra, hangokra reagál. Átkaroló mozdulatokat végez, pislant, összerándul, vagy abbamarad a mozgása. Sírása fokozatosan differenciálódik, így jelezve környezetének közérzetét, kívánságait.

Három hónapos kor körül, már megfigyelhető reflex-válaszon kívül zenére, dallamosabb csengő hangjára figyel, az ismert emberi hangra megnyugszik. A harmadik hónap után, a csecsemő felhagy az éppen végzett tevékenységgel, tudtunkra adja, hogy észleli a hangot.

Hat hónapos korban a síró gyermek a szeretett személy hangjára már akkor is megnyugszik, ha az látóterén kívül van. A hangforrást keresi, a hang irányába fordul. A gagyogása egyre gazdagabbá, színesebbé, gyakoribbá válik.

Fontos megjegyezni, hogy kb. fél éves korig a halló és a hallássérült gyermek hangadása, gagyogása között nincs számottevő különbség. Ugyanis az első hat hónapban megjelenő gagyogás, biológiai programként velünk születik. Így még ebben az életkorban egy egészséges csecsemő esetében, csak a hallási reakciók elmaradása kapcsán merülhet fel a hallássérülés lehetősége. Fél éves kor után hangingerek hiányában a hangadás elszíntelenedik, elszegényesedik, majd abbamarad; a beszédfejlődés leáll.

Az ép hallású hét-nyolc hónapos kisgyermek már érdeklődve figyel a beszélőre, néhány szót megért, nevére biztosan reagál. Egy éves kor körül megjelennek az elő szavak, szókapcsolatok, a környezet zajaira, beszédhangra való reakciók. Saját nevét suttogó hangon ejtve is felismeri, egyszerű felszólításnak eleget tesz.(pl.: add ide, mutasd meg, hogy hol van a…).

Egy kétéves gyermek a súgott beszédet kb. 4-5 m-ről hallja, az elmondott szavakat visszamondja. Ép hallás és normál beszédfejlődés esetén legkésőbb hároméves korra, a főbb nyelvtani szabályok helyes alkalmazásával kialakul az összefüggő beszéd. Mindezekből látható a nyelvfejlődés és a hallás szoros összefüggése.

Ha beszédfejlődés az életkortól elvárható szinthez képest akár csak kis mértékű elmaradást is mutat, elsőként mindig a hallásállapot tisztázása szükséges.

“Alkalmi siket, csak azt hall meg, amit akar.”

“Nem is gondoltunk volna, hogy nem hall jól, azt hittük, hogy csak figyelmetlen.”

“Hiába beszéltünk hozzá lassan, tagoltan, egyszerűen nem javult a beszédhibája.”

“A testvére is későn kezdett el beszélni…”

“Másfél éves volt, amikor már biztosan tudtam, hogy nagy baj van. Nem beszélt csak sikítozott, nem figyelt a hangomra, nyugtalan volt, ha sírt nehezen tudtam megvigasztalni.”

Az itt felidézett szülői megfigyelések is azt igazolják, hogy ha az átlagostól eltérően fejlődik is gyermekünk, az enyhébb panaszoknak nem tulajdonítunk elég jelentőséget. A súlyos hallássérülés észrevétele könnyebb, hiszen a nyelvfejlődés, a figyelem, a magatartás terén jelentős az eltérés. Az enyhe, közepes, vagy részleges halláscsökkenés okozta kieséseket azonban egy jó képességű gyermek kompenzálhatja annyira, hogy a környezetben fel sem merül az elmaradás valódi oka.

A következőkben az életkori sajátosságokat és a beszédfejlődés egyes állomásait figyelembe véve, a hallássérülés súlyosság szerinti felosztása alapján, szeretném összefoglalni azokat a legjellemzőbb figyelemfelhívó jeleket, melyek ismerete segít a hallássérülés felismerésében.

A nagyfokú nagyothallás jellemzői:

  • a gagyogás elszegényesedik, előbb – utóbb megszűnik, a hangszín “fejhangossá”, magas tónusúvá válik
  • a szájról olvasás útján megtanult szótöredék, egyszerűbb szavak használata, de a beszédfejlődése ezen a nyelvi szinten megreked
  • a kommunikációban elsődleges szerepet kap a túlzott gesztusnyelv, a “mutogatás” és mimika használata
  • a kommunikáció hiányában nehezebb alkalmazkodási képesség, a környezet számára érthetetlen reakciók, “furcsa” magatartási szokások, a betartandó szabályok figyelmen kívül hagyása
  • közösségbe való beilleszkedési nehézségek
  • nagyfokú figyelmetlenség, a környezet és a beszélők hangjára nincs reakció
  • A közepes fokú nagyothallás jellemzői:

  • a beszédfejlődés lelassul
  • a szókincs szegényes, a nyelvtani szabályok korlátozott számban jelennek meg
  • a beszédértés bizonytalan
  • a gyermek hangosan, néha szinte kiabálva beszél, csak az emelt hangú társalgásba képes bekapcsolódni
  • gyakran félreérti a szavakat, visszakérdez
  • a hangforráshoz közel hajol
  • nehezen találja meg a hang irányát
  • a hallás útján szerzett információkat hamar elfelejti
  • túl hangosan hallgatja a TV-t és a rádiót
  • a figyelem terén tapasztalható deficitek: túlságosan rövid ideig tartó koncentrációs képesség, szórt figyelem, indokolatlan fáradékonyság
  • magatartásbeli eltérések: nagyfokú, csillapíthatatlan mozgásigény, nyugtalanság, vagy túlzott zárkózottság, irreális szorongás.
  • A közepes fokú hallássérülésre leggyakrabban csak óvodás korban derül fény, mivel a beszédfejlődés – ha hibásan is – de megindul.

    Az enyhe fokú hallássérülés jellemzői:

  • gyengébb szövegértés
  • a szóvégek elhagyása a beszédben és az írásban
  • a beszédben emeltebb hangerő használata
  • a gyakori visszakérdezés, ismétlésre való igény
  • társalgás közben szájról olvasásra való támaszkodás
  • hangképzési, olvasási nehézségek
  • helyesírási gyengeség
  • halk beszédben a szavak gyakori félreértése, bizonytalan visszaadása
  • a hasonló hangzású és az egy szótagú szavak tévesztése, keverése
  • gyenge hallási emlékeztető
  • nehezen irányítható és leköthető figyelem, túl nagy mozgásigény, fáradékonyság
  • gátlástalanabb vagy visszahúzódó magatartás
  • a képességnek nem megfelelő tanulási teljesítmény
  • Az enyhe fokban hallássérült gyermekek halláscsökkenése gyakran csak az iskolában derül ki. A halláscsökkenés okozta kiesések a beszédhangok hibás képzésén, némi figyelmetlenségen kívül a játékos óvodai környezetben nem mindig okoznak egyéb problémát.

    A beszéd- és magatartásbeli, valamint a tanulási teljesítményben megmutatkozó eltérések hátterében csak egy lehetséges okként szerepel a hallássérülés. Ha a jelentkező panasz oka nem halláscsökkenés, akkor a megszüntetéséhez és kezeléséhez további ORVOSI-GYÓGYPEDAGÓGIAI-LOGOPÉDIAI-PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATOK szükségesek.

    Kórházunk audiológiai állomásán a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe vevő mérési módszerek és eljárások alkalmazásával, lehetőség van minden korosztály hallásállapotának tisztázására.Jöjjenek, hogy segíthessünk!

    További hasznos cikkeink:

  • Jól hall a kisbabád?
  • Füles kérdések, torokszorító gondok
  • Mi lesz velünk, fiam?
  • Fejlődés segítséggel
  • Forrás: Gyógyhírek, a Heim Pál Gyermekkórház gyógyászati havilapja