Kényeztetés és elhanyagolás
A hétköznapokban ritkán fogalmazódik meg az a kérdés, hogy vajon mi a törődés legmegfelelőbb módja és mértéke. Mindannyian ismerünk azonban – közvetve vagy közvetlen – elkényeztetett vagy elhanyagolt gyerekeket.
Elkényeztetettnek olyankor tekintünk valakit, ha nem képes saját igényeit átmenetileg sem háttérbe szorítani, mindig minden kívánságának azonnal teljesülnie kell. Az érzelmileg elhanyagolt gyermekeket a sokszor jól látható levertségükön túl passzivitásukról, mindenbe való beletörődésükről ismerhetjük meg.Mindkét viselkedésforma lehet hátrányos a későbbi évek folyamán, hiszen szükségünk van motiváltságra, hogy céljainkat elérhessük, de azt is meg kell tanulnunk, hogy ezért küzdenünk kell és nem kaphatunk meg mindent azonnal.
Törődés csecsemőkorban
Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon túlzásba vihető-e a törődés? Általános válasz erre azonban nem adható. Az, hogy mikor túlzó a törődés több tényezőtől is függ, melyek közül a legfontosabbak a gyermek kora és aktuális igényei.
A csecsemő, nagyjából egyéves koráig fokozottan igényli a szülői segítséget. Más fajokkal összevetve az embergyerek a leggyámoltalanabb, életben maradása, szükségleteinek kielégítése nagy mértékben függ a szülőktől. Emiatt az első életév folyamán a törődést nem lehet túlzásba vinni, csak nem megfelelő módon kifejezni. Amennyiben a szülő gyermekének valós szükségleteit elégíti ki, az a gyermek rövid és hosszú távú igényeit is szolgálja.
Az ezzel foglalkozó vizsgálatok szerint, ott alakul ki hamarabb az erős bizalom gyermek és szülő közt, ahol a gyermek igényeire a szülő gyorsan reagál. Ehhez persze tegyük hozzá rögtön, hogy megfelelően is, hiszen például a gyermekkori elhízás egyik oka, hogy a szülő gyermeke sírását mindig etetéssel próbálja csillapítani, akkor is, ha ennek oka más, például, ha a babának melege van.
Az elkényeztetés hatásai
Később már, ha a gyermek eléri a két- vagy hároméves életkort, a szülői törődés túlzásba vihető. A kisgyermek persze most is azt szeretné, hogy minden vágya azonnal teljesüljön, a szülő mindent megtegyen neki, ám ha ez teljesül, az később problémát okozhat.
A kisgyermek nagyon élvezi, hogy hatással lehet a környezetére, és ha ehhez az ő képességei nem elegendőek, akkor ott a mama vagy a papa, aki úgy alakíthat mindent, ahogy ő szeretné. Megágyaz neki, felöltözteti, megveszi a boltban, amit kinézett magának. Erre, ésszerű határok közt szükség is van, hiszen a kisgyermek valóban nem képes önmagára vigyázni, ám itt könnyű túlzásba esni.
A kényeztetésnek is van határa: meg kell tanulnia a gyereknek, hogy nem kaphat meg mindig mindent azonnal
Ha a szülő úgy gondolja, hogy inkább elkerüli a konfliktust csemetéjével, és például megveszi azt a csokit, amiért a gyermeke könnyekben tört ki, az azt a – valójában téves – üzenetet hordozza, hogy ezen a módon bármely cél elérhető. Az iskolában, a munkahelyen azonban ez nem működik. Ennek megtapasztalásakor a gyermek (és a majdani felnőtt) motivációja elvész, hiszen sosem kellett megküzdenie semmiért, így fordulhat elő az, hogy ami nem megy elsőre azt feladja. Ez elsősorban neki lesz rossz, hiszen megfosztja magát a kitartó munkával elért siker lehetőségétől és örömétől is.
Elhanyagolás és nem megfelelő törődés
Az elhanyagolásról, a kényeztetéssel ellentétes viselkedésről, többet hallani, mint a túlzásba vitt törődés hatásairól. Ha a kisgyermek – életkorától független – azt szokja meg, hogy sírása, szavai vagy viselkedése nem vált ki szüleiből hatást, vagy nem akkor váltja ki azt, amikor neki szüksége lenne rá, akkor az úgynevezett tanult tehetetlenség lehet úrrá rajta.
A tanult tehetetlenséget átélőknek az az érzése, hogy nem képesek hatni a környezetükre, passzívan elfogadják, ezért ami körülveszi őket. Az ilyen gyerekek a számukra rosszat meg sem próbálják később elkerülni, ami szorongáshoz vagy akár depresszióhoz is vezethet, hiszen úgy érzik, hogy ez ellen ők nem tehetnek semmit. Ennek elkerülése azonban egyszerű. Ha a szülő gyermeke megnyilvánulásaira reagál, foglalkozik vele, akkor elkerülhető a tanult tehetetlenség érzésének kialakulása, és ennek minden későbbi káros következménye.
Érzékenynek lenni
A túlzásba vitt törődés és az elhanyagolás következményei megmutatják, hogy nem csak a szülő és gyermeke közti kölcsönhatás módja, de mértéke sem mindegy. Éppen ezért fontos, hogy a szülő érzékeny legyen gyermeke rövid és hosszú távú szükségleteire egyaránt.
Ezek is hasznosak lehetnek:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
