Nincs meghatóbb látvány egy gyermekét szoptató édesanyáénál. A jelenet olyan meghitt, olyan emberi, olyan szép, hogy ecsetre, legalábbis lencsevégre kívánkozik. Hétköznapi Madonnák milliói nap mint nap nyújtják tápláléktól duzzadó mellüket a Föld legfiatalabb lakóinak, nőjenek nagyra, legyenek boldogok, szépek és egészségesek.
Mert ez az élet íratlan törvénye. Kódolt viselkedés. Spirituális megnyilvánulás. Étked én vagyok. Nélkülem elpusztulnál.
Egyszerű
Romulus és Remus nem maradhatott volna életben a farkasanya nélkül. A farkas azt a zabolátlan asszonyt jelképezi, aki a legszokatlanabb helyzetekben is hallgat az ösztöneire, üvölteni is tud, ha kell, és spontán viselkedésével egy későbbi gigászi birodalom alapítóit tartja életben. A gyermekek minden mostoha körülmény dacára azért maradhattak meg, mert az anya a legősibb, igazán éltető táplálékot adta nekik. Az ikrek és a névtelen farkasasszony alakját – a táplálás, éltetés metaforáját – számtalan szobor, festmény, no meg a közös emlékezet őrzi. Így marad fönn minden, ami nagyon egyszerű, ezért nagyon fontos.
Minden korban tudták, hogy az anyatej a legideálisabb táplálék. Tapasztalták, hogy a szopós csecsemők életkilátásai jobbak, és persze az alsóbb néprétegekben az sem volt mindegy, hogy az anyatej ingyen van. Ezek a szempontok egyébként a világ számos helyén még mindig elsődlegesek, mert a Föld nagy részén, az úgynevezett harmadik világban a babák egyetlen életesélye az anyatej. Ha szopnak, jó kilátásaik vannak arra, hogy megérjék az első születésnapjukat, vagyis túléljék az emberi létezés legkritikusabb időszakát.
Hatásfok
Laborvizsgálatokat csak a legújabb korban végeznek, de ezek eredménye sorra igazolja: az anyatej pótolhatatlan, összetétele utánozhatatlan. A csomagolás praktikus, a baba igényeihez idomuló, a táplálék higiénikus, ráadásul mindig kéznél van. A hosszú ideig tartó anyatejes táplálás előnyei szintén nyilvánvalók: a szopás nem deformálja a baba állkapcsát, a tejben lévő nélkülözhetetlen immunanyagokból jó minél többet adni.
Az anyatej csak nagyon ritkán vált ki allergiát. A szoptatás erősíti az anya és kicsinye közötti lelki kapcsolatot, s legújabb fölismerések szerint serkenti a gyermek agyi funkcióit is. Magyarán: az anyatejjel táplált baba értelmi-érzelmi fejlődése dinamikusabb.
Isteni nedű
Talán éppen erre éreztek rá az antik világban is. Több legendában a magasabb síkon élő női lények részben irgalmasságukat, részben biztatásukat fejezik ki úgy, hogy saját tejükből az embereknek is juttatnak.
Néhány festményen a múzsa melléből anyatej ömlik egy könyvre vagy egy hangszerre – a művészi inspiráció szimbólumaként.
A tej tehát nemcsak fizikai, hanem szellemi, lelki táplálék is, amely – ha a művészet jelképére árad – magát az isteni ihletettséget jelzi. Ha pedig az embert felsőbb lény szoptatja meg, akkor az illető különös tulajdonságok, képességek birtokába jut.
Tejszolgák
Anyatejes táplálásA középkorban terjedt el a szoptatós dajkaság “intézménye”. Különösen az úri asszonyok gondolták úgy, hogy nem szoptatják gyermeküket, nehogy tönkremenjen a mellük. Ez a félelem nem csak az európai kultúrában élő asszonyokat tartotta vissza a szoptatástól. Keleten, ahol a gazdag úrnak az úgynevezett főfelesége (elsőként magához vett asszonya) mellett számos ágyasa is volt, a feleségek között versengés kezdődött.
A rivalizálás tárgya elsőként az volt, hogy melyikük ajándékozza meg a férjet fiú utóddal, másodsorban pedig az, hogy melyikük képes minél tovább megőrizni csábjait, kellemes idomait, hiszen a férfierő is véges. Ilyen helyzetben persze a gyermek érdeke, az anyához való kötődés, háttérbe szorult. Legtöbbször valamelyik szolga frissen szült feleségére bízták a csecsemő táplálását.
Különös erő
Minden nép mesekincsében több olyan történetre is bukkanunk, amelyben az útra kelő fiút az édesanyja föltarisznyázza, s csomagban lévő pogácsát vagy cipót a saját tejével süti meg.
Ez azt sugallja, hogy az anya – mintegy mágikus védelemként – önmagát adja útravalóul, mert mindig, mindenütt vigyázni akarja ivadékát. Ez a sütemény átsegíti a fiút az ínséges napokon, s ismerős íze örökre a szájában marad.
A sanyarú sors ellenpéldája szintén az anyatej nevelő és biztonságos íze. “Édesanyám édes teje, keserű a más kenyere” – szól egy magyar népdal.
Külön jelentőséget kap, ha a történet felnőtt hősét megszoptatja az anyja. Ilyenkor általában arról van szó, hogy ki kell gyógyítani halálos betegségéből, avagy helyzete miatt különös képességgel kell fölruházni.
Tejtestvérek
1990 óta augusztus elsején tartják világszerte az Anyatej Világnapját.Egészen a tápszerek föltalálásáig az anyatejet nélkülöző babák nagy veszélyben voltak. Számos recept szól olyan táplálékokról, amelyekkel az életadó anyagot próbálták helyettesíteni.
Az ókori Rómában például kétnapos koráig főtt mézzel etettek minden újszülöttet (valószínűleg azért, mert az első két napban az anyatej még nem lövell be).
Bár ez nagyon káros, Európa, így Magyarország egyes vidékein még ma is grízt, lisztlevest adnak az anyatejet nélkülözni kényszerülő kicsiknek.
Van azonban ennél ezerszer jobb megoldás is: egy másik anya teje. Elterjedt, hogy a nagyjából egy időben szült anyák közül az egyik megszoptatja a másik babáját is.
A közös táplálék szinte testvérré emeli a gyermekeket, s a szoptató anya kicsit a sajátjának érzi a másik babát is. Ez szintén a szoptatás kapcsolatépítő erejét bizonyítja.
Friss dilemmák
Szakértői berkekben egy ideje éles viták folynak arról, vajon mennyire használ a gyereknek az ismeretlen eredetű anyatej. A gyűjtőállomásokról azok a babák kaphatnak anyatejet, akik kis súllyal vagy idő előtt jöttek világra, s édesanyjuknak nincs elegendő teje. A tej “forrását” nem ismeri a szülő, csak annyit tud: aki lead, annak van bőségesen. Már ha leadja, ugyanis az sem olyan egyszerű. Tejgyűjtő állomások csak a nagyobb városokban vannak. Ahhoz, hogy fölösleges tejét leadhassa, különféle szűrővizsgálaton (például AIDS-szűrésen, székletbakteriológiai vizsgálaton) kell átesnie. Ez a tejet kapó gyermek érdekében történik, a szakmai vita nem is ezen van. Az orvosok egy csoportja azt vonja kétségbe, hogy a bármilyen egészséges anyatej megfelel-e éppen annak a gyereknek, aki kapja.
Merthogy az anyatej összetétele a szopó gyermek életkorával változik. Ha tehát a leadó anya gyereke féléves, a kapó gyermek pedig kéthetes, az anyatej nem feltétlenül felel meg a picinek.
Arra pedig szintén nincs garancia, hogy mindig ugyanannak az édesanyának a lefejt tejét kapja a rászoruló gyermek. Sok helyütt ma is a “tejtestvérség” a megoldás, vagy a “háztól házig” módszer: a lefejt többletet a mama egyenesen az anyatejre váró babához viszi.
A varázslatos kecsketej
Egy mulatságos történet szerint egyszer egy németalföldi pap beleszeretett a gyülekezetébe tartozó fiatal, erélyes polgárasszonyba. A nő minden közeledést visszautasított, és amikor gyermekágyba került, a pap a “szimpátiás varázslást” hívta segítségül. Több arannyal lefizetett egy szolgát, lopja el az asszony tejét. Azt remélte, hogy ha azt elfogyasztja, akkor a nő hasonlóságot fog fölfedezni kettejük között.
A szolga azonban egy kecske tejét vitte el. Másnap, amikor a pap misézni indult, az úton mellé szegődött egy anyakecske, s nem tágított. Még a templomba is utána furakodott – szól a történet.
VIII.évf./8.sz.
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
