Amikor egy újszülöttet inkubátorba dugnak azzal a felkiáltással, hogy ott, a biztonságos melegben jobban tud alkalmazkodni, vigaszért a “honvédosokra” gondolok. A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Perinatális Intenzív Osztályán (PIC) a 800 grammos koraszülötteket is az édesanyjuk mellkasára fektetve gondozzák, ha ezt megengedi az állapotuk. Éppen azért, mert tudják, hogy ott nem hűlnek ki, és tudják, hogy ott jobban alkalmazkodnak a külvilághoz.
“Az egészségügy nem a betegségek ellen van, hanem a betegekért, vagy éppen az egészséges kisbabákért” – magyarázza dr. Nádor Csaba, a PIC osztályvezető főorvosa. “A baba szemével is meg kellett néznünk, hogy mit csinálunk, és így nagyon meglepő képet kaptunk. Pedig ő a főnökünk!”
Skandináv színvonal
“Amikor a MÁV-kórház épületébe kerültünk a Szabolcs utcából, egy igazi szupercsapat alakult” – emlékszik a főorvos. “Jött dr. Bodrogi Eszter, akinek több év londoni tapasztalata nagyon erősen hozzájárult a szemléletváltáshoz. Ide hívtuk dr. Schill Beát, aki már előző munkahelyén is alkalmazta a kengurumódszert. Tulajdonképp minden munkatársunk bedobott valamit a közösbe. Ma az ország legjobb eredményekkel rendelkező koraszülött-intézménye vagyunk. Az innen hazakerülő kisbabák egészségügyi mutatói kiemelkedők. De piszkált minket még egy kérdés: minden más is rendben van? Tudtuk, hogy a későbbi fejlődés és boldogulás nem csak attól függ, hogy mennyire egészségesek a gyerek szervei. A koraszülöttek esetében nem ritka, hogy a szociális fejlődés és a szellemi fejlődés is késik az átlagos gyerekekéhez képest. Ezt az úgynevezett MDI-vel (Mental Development Index) tudjuk mérni. Vajon ezen tudunk segíteni? Kiderült, hogy igen! És még csaknem is túl bonyolult.”
Csak betartjuk a törvényt!
Első lépésként elhatározták, hogy betartják az egészségügyi törvény kapcsolattartásról szóló paragrafusát, melyben az áll, hogy minden kiskorút megillet, hogy szülője mellette tartózkodjon.
“Behívtuk az anyákat. Na jó, ha itt vannak, miért is kerülgessük őket? Adjuk a kezükbe a kisbabát, tanítsuk meg nekik, hogyan tudják legjobban gondozni, táplálni. Vonjuk be a csapatba. Ez döntések sorozata, nincs benne semmi misztikus. Az alapítványunk vásárolt egy tucat roppant kényelmes széket, amiben akár aludni is lehet. A kisbabákat kivettük az inkubátorokból, és a mamájuk meztelen mellkasára tettük. Az anya így a gyógyító csapat egyik leghatékonyabb tagja lett. Rájöttünk, hogy nem érdemes kihagyni. És az apát sem. Őt is meghívjuk fürdetni, etetni. Otthon már nem lesz velük szakember, hát az ő kompetenciájukat kell megerősítenünk, hogy nyugodtan hazaengedhessünk egy ilyen törékeny babát. A szülők jelenléte, a bőrkontaktus és az, hogy komolyan figyelünk arra, hogy a babát a lehető legritkábban “bántsuk”, meghozza a gyümölcsét”.
És mennyit spórolunk!
“Ezzel a gyakorlattal jelentősen csökkentettük a kiadásainkat, ami a kórház vezetését is meggyőzte. Mivel szakszerűen támogatjuk a szoptatást, szinte elenyésző a tápszerfogyasztás az osztályon” – magyarázza a főorvos. “Kevesebb is a költségünk. A másik lehetőség a megtakarításra, hogy alig használunk antibiotikumot. Ha beengedem a szülőt, szinte biztos, hogy bekerülnek a szervezetébe a kórházi kórokozók. Természetesen elkezd ellenanyagokat termelni, amelyek megjelennek az anyatejben. A baba így védett lesz, nem kell antibiotikum! De továbbmegyek! Ha támogatjuk a fejést és a szoptatást, kimutathatóan kevesebb beteg babánk lesz, jelentősen csökken például a veszélyes, bélelhalással járó gyulladás. Itt is spóroltunk a kórháznak. De valójában nem ez a lényeg. El kell árulnom, hogy az egész munka alapja, hogy önzők vagyunk. Ma, ha belépek az osztályra, többnyire mosolygó, átszellemült arcú anyákat látok, békés, nyugodt kisbabákkal! Tudja, milyen jó így dolgozni?”
Kapcsolódó cikkek
