Úgy tudjuk, hogy kamerafelvételek bizonyítják: az anya valóban próbálta megtalálni az inkubátort a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főépületében, ott azonban – információnk szerint – nincs ilyen, legalábbis az eset idején nem volt, csupán több kerülettel arrébb, a Madarász Viktor utcai részlegben, ami valóban furcsa hiányosságnak tűnik annak fényében, hogy a Heim Pál az egyik legismertebb gyermekkórházunk, ahol egyébként nagy eséllyel jó (és könnyebb napokon akár gyors) ellátást kapunk akkor is, ha hétvége van vagy ünnepnap, sőt, telefonon is segítőkészen adnak tanácsot.
Nem csoda, hogy ez az anya három gyermekével bolyongva azt remélte, itt menedéket talál a legkisebbnek, és talán így is lett volna, ha mer segítséget kérni, hiszen szemtanúk szerint a biztonsági őrök fel is figyeltek rá, hogy valaki már ott is megpróbálja a pelenkázó helyiségben elhelyezni a babáját, ám mire odaért volna az orvosi segítség, elment – talán megijedt.

Illusztráció: Getty
Az eset kapcsán a Koraszülöttekért Országos Egyesület is leírta véleményét, ebből idézünk: „Ha ezt csak annyival zárjuk le, hogy „szörnyeteg anya”, akkor legközelebb is megtörténik. Csak talán nem lesz ott valaki, aki meghallja a sírást.
Egy ilyen pici koraszülött baba nem egyszerűen egy újszülött, egy extrém koraszülött élethelyzete olyan, mintha az élet még épp csak elkezdődött volna, de közben máris intenzív osztályért kiáltana. Egy 870 grammos kisbaba túlélése sokszor perceken múlik, melegítésen, oxigénen, légzéstámogatáson, infúzión, neonatológiai ellátáson.
Ezek nem kényelmi dolgok, hanem életmentő lépések. Ebben a történetben a szakember gyors reakciója hősies és példaértékű. De közben fontos kimondani, a történet lényege nem az, hogy szerencsére jött valaki. Az, hogy egy társadalomban az életben maradás feltétele nem lehet a szerencse.
A hírekben az is megjelent, hogy az anya egyedül szült otthon, rosszul lett, elájult. Ezek a mondatok rövidek, de mögöttük olyan állapot állhat, amit nehéz elképzelni annak, aki nem volt hasonló testi és lelki határhelyzetben. Az ember ilyenkor nem egyszerűen fáradt vagy ijedt, sokszor szétesik, testileg és pszichésen is. Lehet vérvesztés, sokk, pánik, fájdalom, félelem, szégyen, zavartság. Lehet, hogy valaki nem tudja, mi történik vele, vagy érti, de nem lát maga előtt egyetlen biztonságos utat sem.
Itt szokott előkerülni a kérdés, miért nem kért segítséget? Ez gyakran ott téved, hogy azt feltételezi, volt segítség, amihez valóban hozzá lehetett férni, biztonságosan, emberként, megbélyegzés nélkül, úgy, hogy ne az legyen a belső élmény, hogy ha megszólalok, mindent elveszítek.
Ha valaki krízisben van, sokszor nem szépen végiggondolja az opciókat, nem mérlegel, nem tervez, hanem túlél. És a túlélésben néha tragikusan rossz döntések születnek. Mint most is. Ez nem felmentés, ez annak a magyarázata, hogy az ítélkezés miért nem működik megelőzésként. Az ítélet után nincs kapaszkodó, csak romok maradnak. És ezekből nem lesz biztonságosabb világ a babáknak sem.
Az elhagyott babák története sem egyszerűen rossz anyák története. Sokkal inkább a láthatatlan krízisek története: ellátórendszeri hiányosságok, szociális krízis, pszichés beszűkülés, kapcsolati erőszak, félelem a hatóságoktól, izoláció, információhiány, pánik. Ha ebből csak annyit tanulunk, hogy „milyen nő az ilyen”, akkor semmit nem tanultunk. És a következő baba is veszélyben lesz.
Ebben a történetben két igazság van, amit egyszerre kell kimondanunk, a gyermek életének védelme elsődleges. És a krízisben lévő anya elérése nem luxus, hanem megelőzés. A kettő nem zárja ki egymást – sőt, egymást erősítik.
Ha a cél, hogy több baba életben maradjon, nem elég a büntetés logikája. Megelőzés logikáját kell teremteni, elérhető krízisellátást, gyors és egyszerű segítségkérést, valóban biztonságos belépési pontokat, olyan intézményi utakat, ahol nem a félelem vezet, hanem a bizalom.”
Úgy tudjuk, az eset kapcsán a kórház vezetése is fontolgatja, hogy ebben az épületben is létesít egy babamentő inkubátort.
Jelenleg itt kaphatsz segítséget
A 1131 Budapest, Madarász Viktor utca 22-24. címen működő inkubátor egy úgynevezett krízisinkubátor, amelynek célja, hogy életveszélyes helyzetben lévő újszülöttet biztonságosan és anonim módon elhelyezhessenek, ha a szülők nem tudják vállalni a gyermek felnevelését.
A pontos hely a Madarász Viktor utca hátsó részén kialakított helyiség, közvetlenül a gyermekkórház épületénél. Ez az egység éjjel-nappal működik, és jelez a kórház személyzetének, ha egy baba került bele.
A szervezet így összegez: „A feladat most az, hogy a baba mellett kimondjuk, a társadalom kötelessége olyan környezetet teremteni, ahol egy krízisben lévő anya nem egy zárt pelenkázóban próbálja megoldani a helyzetét, hanem időben eljut segítséghez.”