Babakocsival közlekedni nem mindig egyszerű – sem városban, sem kisebb településen. A fővárosban a metrólépcső, vidéken a járda hiánya, egy-egy bolt szűkössége egyaránt megnehezítheti a mindennapokat. Gyakran akadnak segítő kezek és a tudatos kismamák igyekeznek könnyű babakocsit választani – ismerje a környezetük korlátait –, de még így is nehéz helyzetek sora várhat anyukára, apukára és babára egyaránt.
„Emlékszem, amikor az első nagyobb túrára indultam a fiammal. Egy hónapos volt és már nem emlékszem miért, de be kellett jutnom az okmányirodába ügyet intézni. Az indulás előtt abban a naiv hitben voltam, ha már kimozdulunk, bevásárolok ezt-azt.
A férjem külföldön volt, a barátaim dolgoztak, a nagyszülők vidéken és amúgy is azt gondoltam, én ezt simán megoldom” – kezdi Kati a babakocsis közlekedésének történetét, ami – nem fogunk senkit meglepni ezzel – sírással végződött.
„Azt hiszem a busz volt az első sokk. A terhességem utolsó hónapjában már nem nagyon mentem sehova, ha mégis, akkor kocsival mentünk. Szóval, amikor ott tornyosult előttem az éppen nem alacsonypadlós busz 3 hatalmas lépcsője, annyira megdöbbentem, hogy ha nem szól rám valaki, hogy segíthet-e, talán le is maradok róla.” Bár ma már egyre több az alacsony padlós busz, villamos, de nagyon sok helyen még babakocsi nélkül is kihívás felszállni a járműre, nem hogy egy kisbabával együtt.
A következő érzékeny pont egy aluljáró volt. Itt nem akadt segítsége Katinak, így a hóna alá kapta a babakocsit és így jutott le. Felfelé viszont ezt már nem merte vállalni. Egy idősebb úr sietett a segítségére. „Ahogy mentünk fel a lépcsőn, végig azon rettegtem, nehogy kiboruljon a gyerek a kocsiból” – meséli. De itt még nem ért véget a kálváriája.
Az okmányiroda, ahova akkor tartott, még nem volt akadálymentes, ráadásul a rengeteg ember miatt, akik várakoztak, érdemben el sem lehetett férni odabent. Feladta félóra után, főleg úgy, hogy a gyerek is nyugtalankodni kezdett. Az útja egy kis patikába vezetett, ahol viszont a két lépcső az ajtó előtt leküzdhetetlen akadálynak bizonyult, a gyerek elaludt, kint hagyni nem akarta, így erről is letett.
„Mivel az A és B tervem nem működött, gondoltam, jó lesz egy C-nek, ha kicsit sétálok a környéken, mielőtt újabb kalandtúrára indulok a busszal hazafelé” – mondja, hozzátéve, ezt az ötletét is 2 túl magasra tervezett padka után elvetette. Utána hónapokig csak autóval volt hajlandó közlekedni, ha a gyerekkel mentek valahova.
„Idővel persze belejössz, tudod, melyik boltba tudsz bemenni, hol férsz el, milyen útvonalon érdemes indulni, szóval belerázódsz, de elsőre nagyon kiborultam. Ami egyébként teljesen normális. A helyzet azért azóta javult, több helyen akadálymentesítettek, de továbbra is azt gondolom, tényleg komoly kihívás babával és babakocsival közlekedni” – sommázza a tapasztalatát és véleményét.
Kapcsolódó cikkek
