A Norvég Népegészségügyi Intézet százezer várandós nőt keresett fel 1999 és 2008 között. Közülük 60 ezren töltötték ki hiánytalanul a tesztet. A terhesség alatt kétszer (a 19. és a 30. héten) kellett válaszolniuk, később a gyerek hat hónapos és hároméves korában.
„Kétfajta elégedettséget mértünk: egyrészt, hogy az anya mennyire van megelégedve a partnerkapcsolatával, másrészt pedig azt, hogy általában hogyan érzi magát. A vizsgálatot a terhesség alatt kezdtük, majd folyattuk a gyerek csecsemő- és kisgyerekkorában” – mondta a kutatás vezetője, Ranghild Bang Nes.
„A kapcsolatunkkal való elégedettség jelentősen befolyásolja az élet egészéhez való hozzáállásunkat, fordítva azonban ez nem egészen így működik” – mondta Bang Nes, aki hozzátette, hogy ez a meghatározottság változik az idők folyamán.
A társadalom más csoportjaival összevetve elmondható, hogy a norvég nők viszonylag boldogok életük ezen időszakában.„Valószínű, hogy a Norvégiára jellemző jóléti rendszer segít az ezekben az években jelentkező kihívások enyhítésében. Ezt azonban nem vizsgáltuk külön” – jegyezte meg Bang Nes.
„A legtöbb felnőtt vágyik utódra. A gyermekáldás értelmet ad az életnek és gazdagabbá teszi. Jó érzés szeretni és tartozni valakihez. A kicsi azonban – hiába gondoljuk korábban – önmagában nem tesz boldoggá. Ezt hívják néhányan „szülői paradoxonnak” – tette hozzá Nes.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
