A nagyszülők könnyedén legyintenek egyet: nem baj, tágul a tüdeje! Van, aki még azt is hozzáteszi: és szépül az anyja! Pedig a valóság éppen ellenkező. A kisbaba egyre elkeseredettebb, az édesanya pedig egyre feszültebb.
- Készíts úgynevezett sírástükröt: jegyezd fel néhány napon keresztül, mennyit és mikor sír pontosan, mikor és mitől nyugodott meg. A sírás a baba első kommunikációja, ezzel mondja el, hogy éhes, melege van, fázik, nyomják a szelek a hasát, a magzatkori védettség hiányzik neki, vagy egyszerűen csak fáradt a sok ingertől, mégsem tud elaludni. Néhány hét múlva már meg tudod különböztetni a sírás okát, és egyre jobban eltalálod, hogy segíthetsz rajta. Fel fog tűnni, ha szokatlan módon sír, és ebből hamar felismered, ha esetleg beteg.
- A biztos fegyver az etetés. Ha szoptatod a kicsit, nyugodtan kínáld meg gyakrabban. Az is előfordulhat, hogy etetés közben sok levegőt nyelt, ami megtöltötte a gyomrát. Ilyenkor evés után megnyugszik ugyan, de hamar nyűgösködni kezd. Emeld fel, hogy büfizhessen, és szoptasd még kicsit, hogy valóban megteljen a pocija.
- Tipikus, hogy a babák délután vagy este kezdenek el nyugtalankodni. Próbáld elkerülni a nehéz időszakot: vidd el sétálni, kezdjétek hamarabb az esti fürdőzést, tekerd takaróba, énekelgess neki. Ha úgy tűnik, a kisbaba elalvás előtt így engedi ki a feszültséget, és álomba sírja magát, ne avatkozz bele ebbe a folyamatba semmilyen felélénkítő, elterelő akcióval.
A gyerekpszichológusok szerint a sírást sosem szabad figyelmen kívül hagyni, a gyerek “önkifejezésének” vagy “feszültséglevezetésének” tekinteni. A sírásnak mindig oka van. Fontos, hogy a vigasztaló nyugodt legyen, mert a feszült, ideges ember feszültséget és idegességet közvetít. Nem kis feladat, hogy a szülő ilyenkor is biztonságos, derűs hangulatot árasszon, de ha sikerül, hihetetlenül rövid idő alatt megtörténik a csoda, és a sírás abbamarad.
Kapcsolódó cikkek
