Mi is pontosan a mióma? A mióma egy jóindulatú daganat, mely a méh izomfalából indul ki, s bármely életkorban előfordulhat. Gyakorisága 25 éves kor felett növekszik, 35 év felett a nők mintegy 20%-át érinti, maximumát pedig a korai változókorban éri el. „Hölgyem, Önnek van egy pár centis miómája, de egyelőre várakozó álláspontot célszerű képviselni, elegendő félévente ellenőrizni, s ha nem növekszik, békében kell hagyni. Majd ha megnő, és komolyabb vérzési zavart okoz, orvosoljuk a problémát! Lehet, hogy méheltávolítás lesz a vége!” – A mai orvosi gyakorlatban a panaszt okozó miómák gyógyítására – a harmincöt év feletti nők egyharmadát érintő, jóindulatú elváltozás kezelésére – a méh azonnali eltávolítást (hysterectomia) javasolja még ma is a nőgyógyászok többsége, holott ez csak az esetek kis százalékában lenne csak szükséges.
A fenti kijelentést azzal indokolják, hogy túl bonyolult a mióma eltávolítása a méhből, anélkül, hogy az visszafordíthatatlanul meg ne sérüljön. Ez ma már nem így van, legalábbis a legtöbb esetben nem. Habár a hiszterektómia „teljes gyógyulást” ígér – megszüntet „minden” kellemetlen tünetet és megóvja a pácienst az esetleges, később felmerülő problémáktól -, mégis jelentős testi és lelki terhet jelent azon nők számára, akik gyermekvállalás előtt állnak, vagy akik egyszerűen nem szívesen válnak meg női identitásuk jelképétől.Az esetek túlnyomó részében azonban megoldható a szervmegtartó műtét: egy modern műtéti eljárással elbúcsúzhatunk a daganattól, és megőrizhetjük legbecsesebb női szervünket is.
A mai modern szemlélet szerint a miómák eltávolításának első választandó alternatívája az endoszkópos – laparoszkópos vagy hiszteroszkópos – műtéti eljárás- mondja dr. Illanitz Elemér a Dr. Rose Magánkórház szülész- nőgyógyász szakorvosa, aki sok ilyen műtétet végzett már.Előnye a nyílt hasi műtéttel szemben, hogy kisebb műtéti megterhelést jelent a beteg számára, és kisebb kockázattal is jár: optimális méret esetén kevesebb a vérveszteség, lehetővé teszi a méhüreg és egyéb kismedencei szervek épségének megőrzését, és kevésbé kell tartani a későbbi összenövésektől.
„Egy lúdtojás méretű mióma is kioperálható laparoszkópos műtéttel, néhány cm- es metszésből (összehasonlításként egy ekkora mióma eltávolítása hagyományos technikával 30 cm-es metszést igényel – a szerk.). Bár a műtéti idő hosszabb lehet ezen minimál invazív sebészeti technikával, a beteg csak jól járhat, és ez mindannyiunk érdeke. Ha valakinek miómája van és műtétre volna szüksége, akkor keressen egy orvost, aki méheltávolítás nélkül, csak a miómát műti ki. A gyógyulási időszak után nem marad vissza széles műtéti hegvonal, csupán néhány alig észrevehető, apró vágásnyom jelzi, hogy bármilyen beavatkozás történt- említi Dr. Illanitz Elemér.
Mindennek megvan a maga ideje!
Illanitz doktor továbbá elmondta, hogy a mióma tünettana színes, egyénenként változó, függ a daganat elhelyezkedésétől, függhet annak méretétől, ám sokszor a tünetek súlyossága sajnos nem arányos a mérettel. Tünetmentes esetben, valamint ha a mióma mérete nem haladja meg a 4cm-t, nem szükséges műtéti beavatkozás, viszont elengedhetetlen a rendszeres, félévenkénti ultrahang vizsgálat, amivel az állapot hosszabb távon is megítélhető. Műtét elvégzése szükséges, ha a daganat tünetmentes, ám mérete meghaladja a 4 cm-t, illetve akkor, ha tüneteket tapasztalunk. Ezek között leggyakrabban a menstruációs ciklus kapcsán jelentkező rendszertelen, akár fájdalmas, elhúzódó, tömeges, alvadékos vérzés fordul elő. Jelentkezhet alhasi görcsös fájdalom, nyomásérzés, fehér hüvelyi folyás, gyakori vizelési inger, esetleg székrekedés. A legfontosabb probléma azonban, amit mióma okozhat, a meddőség vagy a sikertelen terhességek sorozata” – fejti ki a szülész- nőgyógyász.
Új szelek fújnak…
Az endoszkópos sebészeti (avagy kulcslyuksebészeti) eljárás a hasi műtétnél komplikáltabb és hosszabb beavatkozás (a mióma méretétől és elhelyezkedésétől függően akár 6- 7 órás is lehet), mindemellett jelentős technikai kihívást is jelenthet a kórházak számára, a páciensek kisebb műtéti megterhelése sokak számára fontos szempont, így mindenképp megéri a fáradtságot. Végül nem elhanyagolható az sem, hogy a páciensek gyakran már a műtét másnapján úgy mehetnek haza a kórházból, hogy szinte átlagos napi életüket élhetik, és munkába való visszaállásuk sem haladja meg a 7- 10 napos időtartamot. Mindehhez az orvosok szakértelme – endoszkópos műtéti jártasság és tapasztalat, kifinomult manualitás -, a személyzet precíz, pontos munkája és persze a megfelelő kórházi eszközpark szükséges.
Ezek is érdekelhetnek:
Kapcsolódó cikkek
