Kedves Édesanya, aki úgy érzed, nem bírod tovább!
Nem vagy egyedül.
A barátnőmmel mindössze három hét különbséggel szültünk. Ő az első gyermekét, én a másodikat. Az első hetekben naponta írtunk egymásnak, az alváshiányra panaszkodtunk, és persze fotókat küldtünk csodás babáinkról. Üzentünk jó és rossz napokon, tudván, hogy mindig van valaki, aki értékeli azt, amin keresztülmegyünk. Ő – mint újdonsült anya – gyakran tett fel nekem kérdéseket, én pedig igyekeztem bátorítani és megnyugtatni, amikor csak tudtam. Egészen addig, amíg egy nap el nem küldte azt a kérdést, amihez előbb-utóbb minden szülő elérkezik:
“Mikor lesz könnyebb?”
Na, itt nagy levegőt vettem, mert az az a kérdés, amit nem lehet jól megválaszolni. Jó vagy rossz barát legyek? Nyugtassam meg, vagy legyek őszinte? Mondjam, hogy nyugi, három hónap múlva könnyebb lesz, mert átalussza majd az éjszakát? Nem, nem lesz könnyebb, és (vélhetően) nem fogja átaludni.
Őszintén szólva az újszülötteknél nincs könnyebb és nehezebb szakasz, csupán feladat van, méghozzá egyetlen: életben tartani a babát. Ez komolyan hangzik, de valójában elég egyszerű.
Adj neki megfelelő táplálékod, pelenkázd valamivel, ami szárazon tartja, öltöztesd kényelmesbe, altasd biztonságos helyen és öleld meg jó sokszor, hogy érezze, hogy szereted. Beszélj hozzá, mosolyogj rá.
Egy pillanat alatt meg is fog nőni valamelyest, és te rájössz, hogy az életben tartása sokkal nagyobb kihívás onnantól kezdve, hogy feláll, futni kezd, felmászik a kanapéra, felmegy a lépcsőn (de lejönni már nem tud), az utcán, a magasban, sehol nincs félelemérzete egy grammnyi sem.
Kifejlődik az akarata, nem hajlandó enni, inni, öltözni, fürdeni, aludni pedig pláne nem. És a neheze csak most jön. Mert el kell kezdeni nevelni, az életben tartása már nem elég… Meg kell tanítanod neki, hogy ne marjon, csípjen, harapjon, ne húzza meg mások haját, ha dühös. Legyen kedves, és ossza meg a játékait. És itt rájössz, hogy semmit nem taníthatsz meg neki addig, amíg magad nem csinálod úgy, hiszen a gyerekek “szivacsok”, egész nap szívják magukba az információt.
Ha azt akarod, hogy kedves legyen, akkor neked is kedvesnek kell lenned. Ha azt akarod, hogy nagylelkű legyen, akkor nagylelkűnek kell lenned. Ha azt akarod, hogy uralja az indulatait, akkor uralkodnod kell az indulataidon. Úgyhogy fogd vissza magad vezetés közben, karácsony előtt pedig gyűjtsetek össze játékokat egy nélkülöző kisgyereknek, hogy egy életre belé ivódjon a másokkal való törődés.
Aztán tovább fejlődik, és meglátod, hipp-hopp ott tartotok majd, hogy egy olyan matekfeladatot próbálsz elmagyarázni neki, amit igazából te sem értesz. És amikor a lányok rosszindulatúak lesznek vele a suliban, és megríkatják, legszívesebben te is megríkatnád őket, amiért megbántották. Aztán jön az első szerelem, az első csalódás, a nyelvvizsga, a jogosítvány, az egyetem és az elengedés.
- Kapcsolódó: Nem tudtam, min mentek keresztül
Szóval nem, nem feltétlen lesz könnyebb, mint amilyen az első néhány hétben. Talán még nehezebb is.
De jobb lesz.
Jobb lesz, mert te is erősebb leszel. Eleinte (jobb napokon) arra gondolsz majd: hogyan leszek képes erre? Máskor meg (rosszabb napokon): miért is akartam gyereket?!
Aztán apránként rátalálsz egy-egy jó módszerre, működő sínre. Megjegyzed, hogy a szendvicset csak háromszög alakban eszi meg, négyszögben nem szereti. Bár egész nap nem áll szóba veled, esténként, tíz percben rád önti minden gondolatát.
Közben azt is megérted, hogy nem vagy egyedül a küzdelmeiddel. Mindenki, aki előtted lett anya, és mindenki, aki veled egy időben, átélte, amit te.
Mindannyian fáradtak, még azok is, akik olyan összeszedettnek tűnnek.
Mindannyian rettegünk attól, hogy rosszul csináljuk, még azok is, akik egyfolytában okoskodnak. És ha ezt felismered, máris jobb lesz.
A gyereknevelésnek nincs olyan része, ami könnyű lenne. Elsöprően nehéznek indul, és onnantól csak egyre nagyobb kihívások jönnek. De közben megtanulod, hogy a “kemény” nem a “rossz” szinonimája. És megtanulod elfogadni azon feladatok ellentmondásosságát, amelyek annál nehezebbek, minél jobban csinálod. Valószínűleg nem ez a legmegnyugtatóbb dolog, amit most mondhatnék neked, de legalább őszinte. Mert bár lehet, hogy nem lesz könnyebb – higgy nekem – egyre jobban fogod élvezni.
Forrás: Coffee + Crumbs
Kapcsolódó cikkek
