Derül ki egy nemrégiben a Pediatrics című kiadványban megjelent kutatásból.
A cöliákia betegség során a beteg nem tud glutén tartalmú ételeket fogyasztani, ilyen például a búza, a rozs és az árpa. A svéd kutatók eredményei szerint az anorexia betegségre való fokozott kockázat a cöliákia diagnózisa előtt és után is fennáll. Nem teljesen egyértelmű az összefüggés mikéntje, és a kutatás azt sem mondja, hogy a cöliákia anorexiát okoz. Néhány amerikai orvos azonban nem lepődött meg a találtakon.
„Sokan gondoljuk úgy, hogy elővigyázatosan kell kezelni a cöliákiás betegeket, mert könnyen kifejlődik náluk valamilyen táplálkozási zavar” – nyilatkozta Dr. Hilary Jericho, gyermekgyógyász adjunktus az University of Chicago’s School of Medicine intézményben. „A cöliákia szigorú diétát követel meg, s sok beteg túl messzire megy ennek betartása következtében.”
„Igen, megtörténhet” – értett egyet Dr. Neville Golden, a Stanford University School of Medicine munkatársa. „Ez nem csak a lisztérzékenységre igaz, hanem minden olyan betegségre, mely szigorú diétát igényel, így például az egyes típusú cukorbetegségre is.” Golden továbbá rámutat még egy lényeges tényezőre.
„Néhány nő a lisztérzékenység előtt tévesen az anorexia diagnózisát kapja.” Fontos leszögezni, hogy a cöliákia egy autoimmun betegség, s amennyiben nem tartja valaki a diétát, az immunrendszer a vékonybeleket fogja célba venni, így érthető, hogy ez egy teljesen különböző betegség az anorexiához képest. A tünetek azonban lehetnek hasonlók, így a súlyvesztés, fáradékonyság, puffadás, elmaradott növekedés és megkésett pubertás. „Az anorexia diagnózisa nem mindig egyszerű” – magyarázta Golden. „Éppen ezért szükséges bevonni egy pszichiátert, gyermekorvost vagy más egyéb orvost is, ha szükséges.
A kutatás során 18,000 nő adatait vizsgálták Svédországban, akik vékonybél biopszia segítségével cöliákia diagnózisát kapták. Ezután ezen adatokat összehasonlították több mint 89,000 női betegével, akik nem voltak lisztérzékenyek. A gluténérzékeny betegek nagy többsége sosem volt anorexiás, azonban az erre való kockázatuk még így is magasabb volt, mint a kontroll csoporté. Általánosságban elmondható, hogy a cöliákiás hölgyek esélye anorexiára kétszer nagyobbnak bizonyult, még olyan tényezők figyelembe vétele után is, mint életkor vagy tanulmányi végzettség. Az összefüggés erősebb volt azon nők esetében, akiknél a cöliákiát 19. életévük előtt diagnosztizálták: náluk 4,5-szer nagyobbnak bizonyult a megelőző anorexia kockázata.
Golden megjegyzi, hogy gyakran tévesen anorexia diagnózisát kapják először ezek a betegek. Jericho egyetértett ezzel, és még hozzáteszi: „A kutatásban résztvevő nők 1969 és 2008 között kapták a lisztérzékenység diagnózisát, s akkor még igen csak keveset tudtunk a betegségről. Manapság sokkal inkább gondol rá az orvos. Azonban fontos, hogy amennyiben úgy látjuk, hogy egy cöliákiás beteg már egészségtelen diétás megszorításokat alkalmaz, érdemes beszélnie az orvosával.”
Kapcsolódó cikkek:
– Lisztérzékenység: a gének fontosak, nem a glutén bevezetésének az ideje
– Mi a különbség a lisztérzékenység és a nem-cöliákiás gluténérzékenység között?
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
