Ariel Brewster, a Todaysparent.com szerzője írásában arról mesélt, melyek azok a dolgok, amelyeket elmulasztott vagy elfelejtett a babája születésekor, születése utáni egy hónapban. (De a babájával szerencsére így is rendben alakult minden.)
“Először is hadd mondjam el, hogy tudom, hogy jó anya vagyok. De rengeteg olyan elvárásom volt, melyet a várandósság alatt fogalmaztam meg, azonban mégsem úgy működtek, ahogy azt elképzeltem. Még ha tudtam is, hogy “jó” munkát végzek, akkor is megkérdőjeleztem, hogy “jól” csinálom-e a dolgokat. (Azóta megtudtam, hogy még egy remek édesanya is az ideje 95 százalékában a “vajon jól csinálom?” kétellyel harcol. Hát így megy ez szülőként…)
Jelen lenni a pillanatban
A kisfiam születésekor elmaradt az elsöprő örömérzet. A szülés nagyon gyorsan, gyógyszer nélkül zajlott (ez utóbbi véletlenül történt így, nem ezt terveztem). Túlzottan gyakorlatiasan gondolkodtam, és elkezdtem olyan “fontos” dolgokkal foglalatoskodni, mint a nasik kérdése. A szülés ugyanis olyan gyorsan történt, hogy nem volt szükség az energianövelő nassolnivalókra, amiket csomagoltam. Éjfél után fél órával indultunk el otthonról, és 2:30-kor már meg is volt az utolsó kitolás. Még a telefonom és a szemüvegem sem volt nálam.
Nagyon homályos emlékeim vannak a bőr-bőr kontaktusról a kisfiammal, és fogalmam sincs, milyen Apgar-pontszámot kapott.
Szerencsére a baba és én is teljesen egészségesek voltunk, így a szülésznők elengedtek, és 5:30-ra már haza is értünk. Az egész valahogy olyan volt, mintha egy nagyon furcsa, egész estés partyn lettünk volna: besettenkedtünk az ajtón napfelkelte előtt, megettem a maradék kínai ételt, amit azelőtt rendeltünk egy órával, hogy megkezdődtek volna a fájások, és lefeküdtünk. (Ja, és közben mintha valahogy szereztünk volna egy babát.)
Annak nagyon örülök, hogy ilyen gyors és pozitív volt a szülés, de gyakran jut eszembe, hogy bárcsak több időnk lett volna összeszedni a gondolatainkat, mindent befogadni. Ha születik egy második gyermekem is, remélem, hogy annak az alkalomnak a jelentősége – és egy másik kis ember születésének csodája, aki egy humoros, egyedi személyiségű gyermekké cseperedik majd – jobban szíven üt majd. Legközelebb szeretném jobban megélni, milyen nagy dolog volt, ami történt.
Dokumentálni, mennyire aranyos is a kisbaba
A második, amit elmulasztottam, hogy cuki képeket készítsek az újszülött babámról. Készíttettünk profi fotókat, de utólag nézve egyik sem kimondottan jó. Rémes ötlet egy 3 kg-os babát vinni élete 10. napján fotózásra. Azt javaslom, fontold meg, hogy a fotózást inkább néhány héttel későbbre szervezed, akkor már a kicsi jobban kisimul, jobban alkalmazkodik a külvilághoz. És készíts magad is képeket a saját otthonotokban!
A baba hordozása
Az Instagramon látott, stílusos, a babát könnyedén hordozó anyukák által megihletve rendeltem egy divatos hordozókendőt, és gyakoroltam a technikát még a szülés előtt. Beszereztem még két kendőt egy másik márkából, egy gyűrűs hordozó hevedert, és még egy hordozót egy más márkától, így öt különböző babahordozási lehetőségem is volt.
A divatos kendőt csak egyszer használtam, mert minden alkalommal, amikor próbáltam feltenni, én és a baba is idegesek lettünk és belegabalyodtunk. Az egyik hordozó szerencsére bevált, de a fiam néhány hónap után egész egyszerűen nem akarta többet, hogy az anyjához legyen rögzítve. Ettől természetesen rémes anyának éreztem magam, mert úgy tűnt, mintha minden más baba szeretné ezt. Most már tudom, hogy a kisfiam nagyon aktív, független kisgyerek, aki lelkes felfedező. Korán kezdett mászni és járni is, és nem neki való, hogy egy hordozóba legyen szorítva.
Akkor aludni, amikor a baba is alszik
Mindenki azt mondta, hogy próbáljam meg összeegyeztetni az alvást a baba alvásidejével. Nem így tettem, és mégis túléltem. Soha nem voltam egy napközben szundítós típus, és ezen nem tudott változtatni az újszülött éjjel-nappal etetéséből fakadó alváshiány sem. Amíg a baba aludt, azt az időt nagyobb luxusra fordítottam: zuhanyzásra, átöltözésre olyan ruhába, ami nincs leköpve a vállán, két kezes email-írásra és ebédkészítésre. Ha igazán szerencsés voltam, a mosogatógépet is ki tudtam pakolni.
- Kapcsolódó: Dolgok, amiket a kisgyerekedtől tanulhatsz
A babakönyv elkészítése
Az üres könyv, amit ehhez vásároltam, két évvel később még mindig egy komód tetején pihen porfogóként. Néhány emléket azért beletettem: egy kórházi karkötő, egy boríték tele hajtincsekkel az első hajvágásból. De nem nyomtattam fotókat és semmi egyebet nem ragasztgattam be, annak ellenére, hogy egyszer egy olyan cikket kellett szerkesztenem, ami a hagyományos első éves babakönyv egyszerű digitális alternatívájáról szólt. Néha arról ábrándozok, hogy tartok egy gyerekmentes szabadnapot, beszerzek néhány rendszerezőt, hogy rendet tehessek a szekrényekben és befejezhessem azt a babakönyvet.
De valójában nem hiszem, hogy a fiamat érdekelné, hogy elkészült-e az a könyv, vagy elfelejtettem. Inkább arra használja a szabadidőmet, hogy elmenjek vele a parkba, vagy hogy együtt játsszunk a földön a vonatokkal.
Az elvárásaim az új, elfoglalt valóságomhoz igazítása volt az egyik legnagyobb lecke, amit új anyaként tanultam/tanulok. Elfelejtettem a magasztosabb nevelési céljaimat – a prioritásaim most már egészen mások, és ez talán teljesen rendben van így.
A cikk forrása: todaysparent.com
Kapcsolódó cikkek
