Kép: Getty Images
Mi az a séma a pszichológiában?
A pszichológiában a séma egy mentális keretrendszer, amely segít rendszerezni és értelmezni a mindennapokban ránk zúduló információkat. Ezek a kognitív struktúrák lehetővé teszik, hogy az új adatokat gyorsan feldolgozzuk, összekapcsolva azokat a meglévő tudásunkkal és tapasztalatainkkal, így formálva a világról alkotott képünket. Ugyanakkor a sémák torzíthatják is az észlelést, mivel megerősíthetik a sztereotípiákat és a korábbi hiedelmeket.
A sémák áttekintése
A pszichológiában a séma olyan kognitív struktúra, amely segít az információk rendszerezésében és értelmezésében. Egyszerűen fogalmazva: gondolkodási és viselkedési mintákat jelöl, amelyek segítségével értelmezzük a világot. A sémák azért hasznosak, mert lehetővé teszik, hogy gyorsan feldolgozzuk a környezetünkből érkező hatalmas mennyiségű információt. A „séma” kifejezést a programozásban is használják, ahol adatbázisok struktúráját jelenti. A pszichológiában viszont arra utal, hogyan szervezi az emberi elme az információkat.
A sémák mentális modellek, amelyek a hosszú távú memóriában tárolódnak, és az egyéni tapasztalatainkból épülnek fel. Ugyanakkor ezek a keretek hajlamosak arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk azokat az információkat, amelyek nem illenek bele a meglévő elképzeléseinkbe. Ez hozzájárulhat a sztereotípiák kialakulásához, és megnehezítheti az új dolgok elsajátítását.
A sémák története
A sémák fogalmát elsőként Frederic Bartlett használta tanuláselméletében. Szerinte a világ megértése absztrakt mentális struktúrák hálózatán keresztül történik. Később Jean Piaget tette népszerűvé a fogalmat a kognitív fejlődésről szóló elméletében. Piaget szerint a gyerekek több szakaszon mennek keresztül az értelmi fejlődés során. Elméletében a séma egyszerre tudáskategória és a tudásszerzés folyamata. Az emberek folyamatosan alkalmazkodnak a környezetükhöz: új információkat fogadnak be, és ennek hatására módosítják meglévő sémáikat.
Példa a sémák működésére
Egy kisgyermek például kialakít egy sémát a lóról: nagy testű, szőrös, négy lába és farka van. Amikor először lát tehenet, könnyen „lónak” nevezheti, mert az illik a meglévő sémába. Később megtanulja, hogy ez egy másik állat, így módosítja a lóval kapcsolatos sémáját, és létrehoz egy újat a tehénről. Ha később egy pónival találkozik, akár kutyának is nézheti – majd újra módosítja a sémáját. Így tanulunk: folyamatos finomítással.
A sémák típusai
A sémák egész életünk során alakulnak. Nemcsak tárgyakról, hanem emberekről, helyzetekről és kapcsolatokról is léteznek sémáink.
A négy fő típus:
- Személy-sémák – konkrét emberekhez kapcsolódnak
- Szociális sémák – társas helyzetekre vonatkoznak
- Önsémák – saját magunkról alkotott kép
- Eseménysémák – „forgatókönyvek” adott helyzetekhez
Hogyan változnak a sémák?
A sémák módosulása két folyamaton keresztül történik:
- Asszimiláció – új információ beépítése a meglévő sémába
- Akkomodáció – a séma módosítása vagy új séma létrehozása
Gyermekkorban a sémák rugalmasabbak, felnőttkorban viszont egyre nehezebben változnak.
A sémák hatása a tanulásra
A sémák jelentősen befolyásolják a tanulást:
- Meghatározzák, mire figyelünk
- Gyorsítják az információfeldolgozást
- Segítik a világ egyszerűsítését
- Automatizálják a gondolkodást
- Ugyanakkor torzíthatják az új információk értelmezését
A sémák kihívásai
A sémák néha akadályozhatják az új tudás befogadását. Az előítéletek például olyan sémák, amelyek torzítják a valóság értelmezését. A nemi szerepekkel kapcsolatos sémák például meghatározzák, mit tartunk „férfiasnak” vagy „nőiesnek”. Egy kutatás szerint a gyerekek hajlamosak átértelmezni azokat a képeket, amelyek nem illenek ezekbe a sémákba – például egy mosogató férfit nőként idéznek fel.
(via)
Kapcsolódó cikkek
