Annyiban hagytam, mert egy nagymamával vitatkozni olyan, mint lepkét fogni háló nélkül. Teljesen értelmetlen és felesleges. Szerinte ő úgyis jobban tudja, szerintem meg sosem vallaná be, ha nekem lenne mégis igazam. Ráhagytam, nyár volt, ezer fok és Zéni majdnem betöltötte a 2. életévét, így mit veszíthetek alapon hagytam magam sodródni az árral. Sodródni az árral=hallgatni anyámra.
Nekifogtunk Zénit szobatisztaságra nevelni
Jól felépített csapatmunka következtében, megvásároltam a legközelebbi hipermarketben az első készleten lévő lila elefántos bilit. Ezzel nem foghatok mellé, hisz a fejlődésének nem szerves része a bili színe, formája és textúrájának felépítése. Gondoltam én. Hazaérkezve persze máris megkaptam, a “Másik nem volt?” című kedvenc kérdésemet, ami 34 perces sorban állás után 40 fokban annyira hiányzott, mint egy jól irányított tarkón vágás. Ilyenkor mit tud az ember válaszolni? Dehogynem volt, csak hát direkt a rondábbat vettem, mert az jobban mutat a lakásban.
Apropó bili a lakásban, lehet most mosolyogtok, de akinek fontos az enteriőr hangulata, az mindenképpen a dekorációba passzoló színt és formát válaszon, mert fogalmatok sincs milyen jó helyeken tud landolni az a bizonyos műanyag vacak. A növények között, a tv előtt, az étkező asztal alatt, vagy ahol éppen trónolni támad kedve a kismanónak. Szóval bili pipa volt, jöhetett a gyakorlati megvalósítás.
Elméletben teljesen jól fel volt építve a stratégia, vagyis az, hogy fél óránként bilire ültetjük és folyamatosan kérdezzük tőle, hogy “Nem kell pisilni? Tuti nem kell pisilni?” Ő persze jókat nevetett ezen, és mászott le róla a legnagyobb természetességgel, aztán egyszer csak megtörtént az áttörés. Igazából azt mondom, hogy talán ez volt nála a nagy vízválasztó, vagyis a piros betűs dátum, amit az egész család, most már valószínűleg ünnepnapként tart majd számon, és van esély rá, hogy Karácsony helyett ezt a napot fogjuk ünnepelni. Zéni a bilibe pisilt. (Ha lenne piros filcem, ezt most azzal írtam volna.) Igen! Valószínűleg tök véletlen (anyukámnak el ne mondjátok) de beletalált. Na de ami utána következett.
Az előttetek van, amikor a foci EB-n a magyar csapat gólt rúgott az osztrákoknak, és olyan üdvrivalgásban tört ki az ország, hogy a falak is beleremegtek? Na! Azt szorozzátok be néggyel, adjátok hozzá, a vízilabda VB döntő góljának örömét, valamint Szilágyi Áron győzelmét.
Na, ez volt az én családom, amikor az a bizonyos elefántos bili csordultig telt mondjuk úgy “lehetőséggel”. Tapsoltunk, sikoltoztunk, ilyen extázisban szerintem utoljára a Balaton Soundon voltam 2013-ban, anyámék meg a Neoton koncerten. A gyerek nem hülye, egyből összerakta, hogy ezzel itt nagy okosságokat tud véghezvinni, ha ügyesen bábozik, ezzel a rakat hülyével, akik örömtáncot járnak egy pisi láttán. Persze ehhez nagyban hozzájárult a jól irányított jutalom epres cukorka is, ami hogy, hogy nem mindig előkerül valakinek a zsebéből. Szóval felpörögtek az események.
Bevásároltuk a kis bugyikat, ültettük a bilire, sikoltoztunk örömünkben, szóval egész jól haladtunk. Voltak persze balesetek, kényszer megoldások, de haladtunk. Amíg a gyerek kicsi, folyton panaszkodunk, hogy 3 óránként pelenkát kell cserélni, mennyi macera, milyen költséges stb,. Kedves mamik elmondom nektek, hogy szerintem a biliztetés sokkal bonyolultabb. Állandóan mellékhelyiséget keresni, megszerettetni vele a WC szűkítőt, bilit borogatni, utána elöblíteni, nem öklendezni a takarítása közben, pisis bugyis hisztizős gyerekről úgy lehámozni, hogy közbe ne kapj agyérgörcsöt tiszta meló!
Komolyan mondom, visszasírom a pelenkás korszakot és a pelusozást is! Akkor utáltam, ma azt mondom az volt ám a Kánaán. Az idő azonban repül, fejlődünk mi is, a gyerek is, így aztán egyre inkább éreztem azt, hogy talán az alvásoknál is lekerülhetne a pelenka. És ez lett a nagyobb falat. Akármikor próbálkoztam mindig befuccsolt a tervem. Ezt olyan sikeresen tudtam elhúzni, hogy jelenleg is itt tartunk. Nappal nagyon ügyes, de se délután sem éjjel hallani nem akar róla. Persze ha a nagyszülőknél alszik, ott sosem pisil be, legalábbis anyukám szerint. Persze tudom, hogy ez nem igaz, de hát meghagyom neki ezt a kegyes kis hazugságot, hogy legyen elégedett.
Néha azt érzem kicsit elkapkodtuk, talán tényleg jobb lett volna kivárni és egyben megtanítani neki az egész folyamatot. Néha meg azt gondolom, hogy a második fázis átlépése csak várat magára, és hamarosan ez is bekövetkezik. Mindenesetre mindig van nálam egy tartalék pelenka, történjen bármi… na meg popsitörlő, mégiscsak ez az anyaság svájci bicskája, vagy mi.
Kapcsolódó cikkeink:
– Innen tudhatod, hogy a gyerek készen áll a bilizésre
Kapcsolódó cikkek
