Szoptatni valóban természetes: az anya és a baba szervezete “erre van kitalálva”. Az újszülött egyszerűen nem készült még fel arra, hogy más táplálékot vegyen magához. Az anyatej viszont tökéletesen kielégíti igényeit. Az anyai test is számít a szoptatás hormonális hatásaira, ezek nélkül nehezebben épül fel a várandósság és szülés okozta megpróbáltatások után. Ám úgy tűnik, a szoptatás mégsem annyira természetes: a kisbabáknak csak elenyésző százaléka szopik addig, amíg ez neki és az édesanyjának is megfelelne.
A kismama már a várandósság alatt sok ellentmondásos információt kap, és nem jobb a helyzet szülés után sem: mást mond a védőnő, mást a gyerekorvos, megint mást a barátnők hada. A szülés körüli komplikációk, beavatkozások, a nem megfelelő kórházi gyakorlat, a rokonok elvárásai és végül a szakszerű segítség hiánya együttvéve oda vezethet, hogy akár kisebb szoptatási probléma esetén is elválasztják a babát. Pedig a szoptatás előnyeiről akár könyvet is lehet írni – néhányat megemlítünk cikkünkben.
Hátrányai nincsenek, pusztán a vele együtt járó kényelmetlenségekről beszélhetünk, amelyek nagy része elkerülhető, mások pedig átvészelhetőek.
…vajon mi visz rá egy nőt arra, hogy szoptasson? A legkülönb házi kosztot tálalhatja a pici babának. Ráadásul roppant egyszerűen, mert ha egyszer belejöttél, csak kinyitod az inged, etetsz, visszagombolkozol. Nincs mosogatás, nem kell kotyvasztani, a tápszernél jóval olcsóbb. Kinek van kedve éjjel (pontosabban éjjel-nappal) másfél óra alvás után az éhes baba sírására riadva tápszeres üveget langyosítani? Mennyivel könnyebb előkapni a melled, és szenderegni, míg a baba kedvére szivornyázik! Az anya egészsége szempontjából is kedvező, hogy a szoptatás hamarabb visszazsugorítja a zsákká nyúlt méhet szokott körteméretére.
És van még valami, amiről talán nem hallottál, de mi, a barátnők megesküszünk, hogy igaz. Ha begyógyult a bimbód, és profi lettél, szoptatni nagyon, nagyon jó. Úgy jó, mint a jó szeretkezés. Az a kellemes kótyagosság enyhe méhösszehúzódásokkal: roppant elégedett lesz az anyuka. Ettől szalad fülig sok szoptató anya szája.
(Részlet Vicki Iovine: Barátnőim a terhességről c. könyvéből)
Tejkonyha készenlétben
Sok nő mellének változásaiból érzi meg először, hogy babát vár. A tejmirigyek száma megnő, az érhálózat kiterjedtebb lesz, a zsírsejtek “meghíznak”, a bimbó érzékennyé válik, a bimbóudvar színe sötétebb lesz. A mell a negyedik hónapra készen áll a tej termelésére. Van, akinek már a várandósság alatt csöpög néha a teje, más soha nem tapasztalt ilyesmit. Nem kell vele foglalkozni, akár így van, akár úgy – a jelenség nem függ össze azzal, hogy később tud-e majd szoptatni az anya.
A tejtermelésért felelős hormonok készen állnak, de amíg a méhlepény meg nem születik, nem fejthetik ki hatásukat. Szülés után azonban megemelkedik a szervezet prolaktinszintje, “beindul a tejüzem”. Az első napokban kis mennyiségű előtej (kolosztrum) áll a baba rendelkezésére, a második-harmadik napon megtörténik a tejbelövellés, vagyis nagyobb mennyiségű érett tej termelődik.
Az első napok ínségesnek tűnő tejellátása nem elhibázott lépés a természet részéről: nem kell, sőt nem is tanácsos ilyenkor kiegészítést adni a kicsinek, hiszen bőséges folyadék- és energiatartalékkal jön világra. Az első cseppekre nem is azért van szüksége, hogy dugig tömje a pocakját. A kolosztrum gyógyhatású szer: megóvja a babát a kiszáradástól, védőanyagai jók a fertőzések ellen, a benne található gyulladáscsökkentők megvédik egy sor betegségtől, az allergiahajlamot is csökkentik. Hashajtó hatása pedig a leghatékonyabb terápia sárgaság ellen.
Koraszülés után sem kell aggódni amiatt, hogy nem lesz teje a kismamának. A női szervezet erre is fölkészült: az idő előtt érkező baba számára különleges összetételű tejet termel! Ha még nem tud szopni az apróság, szondán keresztül is megkaphatja. Minden cseppje kincs, hiszen immunanyag-tartalma sokkal magasabb, mint a később termelődő tejé. A 34. héttől már biztosan össze tudja hangolni a baba a szopást, a nyelést és a légzést. Előtte is érdemes próbálkozni, hiszen ezek a csöppségek sokszor jóval többre képesek, mint hinnénk.
Ahhoz, hogy elég tej termelődjék, legkésőbb a szülés után hat-tizenkét órával el kell kezdeni fejni, és ezt rendszeresen, naponta hat-nyolc alkalommal érdemes folytatni. Ebben az esetben célszerű nagy teljesítményű, két szívófejes, elektromos mellszívót kölcsönözni vagy vásárolni.
Az első találkozás
Az újszülött hamarabb megtanulja a helyes és hatékony szopási technikát, ha a szülés utáni első két óra zavartalanul zajlik, többször próbálkozhat a szopással, és hozzáértő személy segít, ha egyedül nem boldogulnak. A baba ilyenkor élénk, aktív. Ha egészséges, semmi ok arra, hogy inkubátorba tegyék vagy rögtön felöltöztessék, bepólyázzák, és a csecsemőosztályra vigyék. Ha betakarva magához öleli, az anya teste biztosítja azt a hőt, amire az újszülöttnek szüksége van. Ebben az időszakban a segítő személyzetnek az a dolga, hogy megfigyelje a baba és a mama első találkozását, és segítsen, ha szükség van rá.
Már az első szoptatásnál azt látjuk, hogy a kisbaba keresőmozgást végez. Várjuk ki, hogy nagyra tátsa a száját, ügyeljünk arra, hogy a mellbimbót jó mélyen kapja be, és a bimbóudvarból is minél nagyobb rész kerüljön a szájába. Ellenőrizzük, hogy alsó és felső ajka szopás közben kifelé biggyed-e. A reflexes keresőmozgást finom érintéssel válthatjuk ki az újszülöttnél: ha a mellbimbó alsó ajkához vagy arcához ér, kinyitja a száját, és az érintés irányába fordul. Kerüljük a durva mozdulatokat, ne nyomjuk a fejét erőszakosan a mellhez!
Az első szoptatás fekve és ülve is történhet a szülőágyon. Arra ügyeljünk elsősorban, hogy a picit minél közelebb vonjuk testünkhöz, ne tekeredjen ki a feje, hanem egész testével forduljon felénk. Feje és törzse egy vonalban legyen, az anyamell méretétől és formájától függően lehetőleg a mellel egy magasságban. Orra és álla érintkezzék a mellel.
Császármetszés után
Bármilyen érzéstelenítésben végezték is a műtétet, amint magához tér az anya, mellre teheti a kisbabát. Ez spinális érzéstelenítés után nem könnyű, mert huszonnégy órán keresztül vízszintesen, háton vagy oldalt kell feküdni, és még segítséggel is nehéz ebben a tehetetlen állapotban jól mellre helyezni a babát. Mégis feltétlenül meg kell próbálni, és minél gyakrabban megismételni!
Mivel eleinte nehéz jó testhelyzetben szoptatni, gyakoribb lehet a mellbimbó sebesedése. A tejbelövellés a szülés közben és után zajló hormonális folyamatok eredménye, ezért császárosoknál sem fog késni. Ha a babát nem lehet mellre tenni, a műtét után ideális esetben hat órán belül meg kell kezdeni a fejést. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a későbbiekben is legyen elég tej.
Próbáljunk ki több szoptatási testhelyzetet, lehetséges, hogy ülve lesz a legkényelmesebb. Az újszülött alá helyezett párnával óvhatjuk a műtéti sebet, és a picit is megfelelő magasságba emeljük. A műtét után tartósan adagolt méhösszehúzó (ergotamin) csökkentheti a tejelválasztást, ezért ajánlatosabb a gyakori szoptatás természetes méhösszehúzó hatására hagyatkozni.
Ha “megjön a tej”
A baba ébersége a szülés után néhány órával elmúlik, lehet, hogy hosszú, mély álomba merül. Akad olyan újszülött is, aki akár egy teljes napot átaludna. Legalábbis látszólag. Ha édesanyja a közelben van, biztosan észreveszi az átmeneti éberséget, az éhséget jelző finom mozdulatokat, hangocskákat: a szendergő baba szája szopómozgást végez, keze az arca felé közelít, a fejét forgatja, nyöszörög. Ne várja ki, hogy sírjon vagy meggondolja magát, és mégis átaludja az evés lehetőségét!
A gyakori szoptatás már ekkor is nagyon fontos: megakadályozza a jelentős súlyesést, csökkenti a sárgaság esélyét, és serkenti a tejtermelést. Ha a baba az újszülöttosztályon vagy valamiért távol van, nincs lehetőség arra, hogy egymásra hangolódjanak ebben a fontos korai időszakban. A második naptól a legtöbb egészséges újszülött lelkesen követeli a tejet, szinte egész nap enni akar – de még nem termelődik annyi, hogy teletömje nagyjából 40-50 milliliter befogadóképességű pocakját. Éppen követelődző viselkedése hozza meg az eredményt: a gyakori szopás hatására indul meg hamarabb és kevesebb problémával az érett tej termelése.
Rendszerint a harmadik napon “lövell be” a tej. Ez mindenképpen érezhető változással jár, de hevességének mértéke alkati okokkal és a szoptatás gyakoriságával is összefügg: a mellek feszesek, kemények, nehezek lesznek. Minél gyakrabban, minél hatékonyabban ürülnek, annál kevesebb kellemetlenségre számíthatunk.
A kisbabánál – ha jól szopik – folyamatos szívó-nyelő mozgást figyelhetünk meg a ráharapás utáni percekben. Ahogy növekedik a tejmennyiség, és elmúlik az újszülött “alvós” napja, az aktív, folyamatos szopás időtartama eléri a 15-20 percet. Ennél hamarabb ne tegyük át a másik mellre, de előfordulhat, hogy egy mellel is beéri. Ideális esetben addig szophat az elsőből, amíg magától el nem engedi. Szopás után ellazul keze-lába, egy ideig jóllakottnak tűnik, szája sarkában, ha szopás közben óvatosan lehúzzuk az ajkát, tejcseppeket látunk.
Az anyánál szoptatás közben erőteljes méhösszehúzódások jelentkeznek, és sokan érzik, hogy erősen beindul a tej ürülése, ami kezdetben akár kissé fájdalmas is lehet. Ezt a jelenséget az oxitocin nevű hormon kiáramlása váltja ki: hatására a tejöblök körül elhelyezkedő simaizom-rostocskák összehúzódnak, a tej erősen áramlani – sokaknál a másik mellből is spriccelni kezd. Az oxitocinreflex kiváltódására utal az is, hogy a kisbaba elkezd nagyokat nyelni.
Tippek:
Kereslet-kínálat
Az első napokban főleg a szülés után felszabaduló hormonok befolyásolják a tej mennyiségét. Később a tejtermelést leginkább a baba igénye szabályozza: minél több tej fogy a mellből, annál több termelődik helyette. De ennek a fordítottja is igaz: minél ritkábban üríti ki a mellet a baba, annál kevesebb tej fog termelődni. Így biztosítja be magát a szervezet a pazarlás ellen.
A fölösleges tejtermelést egy – a tejjel együtt termelődő – különleges fehérje hiúsítja meg. Ez a fehérje gátolja a tejképző sejtek működését. Tehát minél ritkábban üríti ki a mellet a baba, annál nagyobb töménységben jelenik meg ez a fehérje, így egyre csökken a tejtermelés.
Ellenkező esetben, ha gyakran szopik, több tej termelődik. Máris választ kaptunk arra a kérdésre, hogy miért nem jó az anyatejjel “takarékoskodni”. Tudjuk, hogy miért helytelen az a gyakorlat, hogy a kismama tápszerre cserél egy szoptatást azért, hogy a következő alkalommal több anyatej jusson a babának.
Igény szerint
Ha a kisbaba állandóan édesanyja közelében van, és bármikor szophat, nagy a valószínűsége, hogy nem fog három-négy órás szüneteket tartani, mint ahogyan ezt még a közelmúltban is javasolták. Az első hónapokban az a természetes, ha a baba naponta legalább nyolc-tizenkét alkalommal szopik, éjjel és nappal egyaránt. A gyakori szoptatás áll összhangban az anyatej biokémiai összetételével. A ritkán szoptató állatok teje sokkal több zsírt és fehérjét tartalmaz.
A szopás időtartama és gyakorisága minden gyereknél más és más. Van, aki gyorsan üríti ki a mellet, akad, aki hosszan, kitartóan szopik minden alkalommal. Sok csecsemő a nap bizonyos időszakaiban (többnyire délután, estefelé) gyakrabban kér enni, míg máskor hosszabban alszik. Ez természetes dolog, nem azt jelenti, hogy kevés az anya teje, és pótlásra lenne szükség.
Az igény szerinti szoptatást akár kétéves korig vagy tovább is folytathatjuk. Az anyatej még egyéves kor után is jelentős energiaforrás, és immunanyagai miatt fontos szerepet játszik a betegségek elleni védekezésben.
Mikor ne hallgassunk a babára?
A sárgasággal küzdő, beteg, koraszülött, vagy fejlődési rendellenességgel született csecsemők talán nem jelzik az éhségüket. Őket legalább kétóránként ébreszteni kell szoptatáshoz.
Ha egy baba nagyon gyakran (óránként) szopik váltott mellből, előfordulhat, hogy túl sok laktózban dús “első” tejet kap, ami hasfájást, hasmenést, puffadást okoz. Ha ezt tapasztaljuk, próbáljuk rábírni, hogy valamivel ritkábban szopjon, és mindig csak az egyik mellből kínáljuk meg. Ezzel elejét vehetjük a hasfájásnak.
Eleget evett?
A hatékony szoptatást jelzi, ha a kisbaba élettani súlyesése nem megy hét százalék alá, nem folytatódik a harmadik nap után, és legkésőbb kéthetes korára visszanyeri születési súlyát. A továbbiakban legalább heti 115 grammos gyarapodás várható mindaddig, amíg a baba megduplázza születési súlyát.
Nem érdemes minden szoptatást megmérni: nem biztos, hogy minden napszakban egyforma a kicsi étvágya. Ráadásul a reggeli és az esti tej összetétele sem egyforma: a legtöbb baba este kevesebbel is beéri, ilyenkor ugyanis tartalmasabb a tej.
A negyedik naptól kezdve a hatékonyan szopó kisbaba legalább hatszor pisil számottevő mennyiséget. A sötétzöld, ragacsos magzatszurok helyett legkésőbb a negyedik naptól sárga színű, kenőcsös állagú anyatejes széklet ürül. Ha nem kakil, vagy még a negyedik napon is magzatszurkot ürít, feltétlenül segítséget kell kérni az esetleges szoptatási hibák kiküszöböléséhez.
A negyedik naptól legalább napi három kakis pelenkát várunk a jól szopó újszülöttől. Hathetes kor körül megváltozik a helyzet: a baba naponta egyszer kakil, de az is normális, ha jó néhány napig nincs széklete.
Ha nem gyarapszik
Nem tanácsos azonnal pótlást adni, ha kiderül, hogy a baba nem hízott eleget. Először meg kell vizsgálni, hogy nem betegség (húgyúti fertőzés, szívprobléma, az emésztőrendszer eltérései, fejlődési rendellenesség vagy más fizikai elváltozás) okozza-e a gondot. Az is előfordulhat, hogy a baba azért nem jut elég tejhez, mert nem képes hatékonyan szopni. Ennek szintén lehet fizikai oka (lenőtt vagy rövid nyelv, befelé forduló bimbó, szájpad- vagy ajakhasadék), illetve rossz szopási módszer (a baba csak a bimbó végét szívja). Ezek felderítéséhez szoptatási kérdésekben jártas szakorvos vagy szoptatási szaktanácsadó segítségét kell kérnünk.
Ne hallgasson olyan szakemberre, aki az előzmények kikérdezése, a baba és a mell vizsgálata nélkül azonnal tápszert akar felírni! Ha megtaláltuk az okot, már sokkal könnyebb segíteni. Előfordul persze, hogy pótlást kell adni. Ilyenkor elsősorban lefejt anyatejet kapjon, és lehetőleg “szoptatásbarát” módszerrel, hogy ne zavarjuk meg cumival a babát.
A fejést meg kell tanulni!
A hiedelemmel ellentétben nem csak annak lesz elegendő teje, aki minden szoptatás után fejéssel üríti ki a mellét. A fejést mégis meg kell tanulni: bárki kerülhet olyan helyzetbe, amikor szüksége lehet rá.
Érdemes fejni…
Ha csak időnként kell fejni, nem szükséges mellszívó készüléket beszerezni. A kézi fejést legjobb a szülés utáni napokban megtanulni. Ilyenkor még nem feszes és fájdalmas a mell. Nem az a cél, hogy nagy mennyiségű tejhez jussunk, hanem az, hogy a megfelelő mozdulatokat megtanuljuk és gyakoroljuk a csecsemősnővér, a dúla, a védőnő vagy egy tapasztalt barátnő segítségével.
Fejéshez helyezkedjen el kényelmesen, helyezze hüvelykujját a bimbóudvar felső részére, mutató- és középső ujját a bimbóudvar alsó szélére. Nyomja az egész kezét kicsit a mellkas irányába, majd préselje ki a tejet ujjaival. Ismételje ezeket a mozdulatokat. Eleinte csak cseppek ürülnek, de hamarosan több sugárban megindul a tej.
Rendszeres fejésre van szükség:
Ebben az esetben is boldogulhat kézi fejéssel, ha elég gyakorlatot szerzett, és ki tudja váltani a tejleadó reflexet. Sokan mellszívó készüléket használnak ilyenkor. Hatékonyabb, ha mindkét mellét egyszerre feji. Erre a célra két szívófejes készüléket kell beszerezni.
Mikor kell pótlást adni?
Ha a baba nem tud szopni, mert kis súlyú koraszülött, fejlődési rendellenességgel született, vagy betegség, műtét miatt gyenge. Ha az anya rossz egészségi állapota miatt kell a szoptatást felfüggeszteni, lefejt tejjel, ennek hiányában tápszerrel kell etetni a kicsit.
Előfordulhat, hogy átmenetileg kevés az anyatej (betegség, hormonális probléma miatt, vagy rossz szoptatási gyakorlat eredményeképp). Ha a baba gyarapodása megáll, vagy veszít a súlyából, kiegészítést kell adni, de emellett gyakori szoptatással és szükség esetén fejéssel kell rábírni az anya szervezetét, hogy több tejet termeljen.
Ha az újszülött kisbaba több mint nyolc százalékát elvesztette születési súlyának, valószínűleg pótlásra van szüksége. Előfordulhat, hogy a tejbelövellésnél annyira megduzzad az anyamell, hogy nem tudja a bimbót bekapni. Ilyenkor néhány kanál lefejt tej megnyugtatja, és a fejés után felpuhult bimbót már hajlandó lesz bekapni. Ha az újszülöttnek hirtelen leesik a vércukorszintje, glükóztartalmú infúziót vagy pótlásként lefejt tejet, végső esetben tápszert adnak a babának.
Ha folytatni akarja a szoptatást, hiba lenne a pótlást cumisüvegből adni a kicsinek. A cumisüveg megzavarja a baba szopási technikáját, illetve csökkenti az érdeklődését az anyamell iránt. Ez akkor is így van, ha kemény, kis lyukú cumit használnak. Kanállal, pohárból, vagy erre a célra kialakított eszközökből is kiválóan meg lehet etetni akár egy újszülöttet is – csak némi türelem kell hozzá, mint annyi minden máshoz a kisbabákkal kapcsolatban.
Csak anyatejet
A szoptatott csecsemőnek féléves kora előtt nincs szüksége az anyatejen kívül sem egyéb folyadékra, sem kiegészítő táplálékra. Az anyatej összetétele és mennyisége ugyanis alkalmazkodik a kisbaba igényeihez. Nincs “gyenge”, “híg” vagy “túl erős” anyatej. Mindig éppen annyi fehérjét, szénhidrátot, zsírt, vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, amennyire az adott babának szüksége van, és mindezeket olyan formában, hogy a csecsemő szervezete a lehető leghatékonyabban fel tudja használni. Ezt egyetlen más táplálékról sem mondhatjuk el.
Ha mást adunk a csecsemőnek (akár vizet vagy teát), azzal az értékes anyatejtől vesszük el a helyet pici gyomrában. A féléves kor előtt adott kiegészítő táplálék ártalmas is lehet, hiszen megnehezítheti egyes fontos anyagok felszívódását, hasmenést vagy éppen székrekedést okozhat, allergiát válthat ki. Ha a baba mást is eszik, nem fog annyit és olyan gyakran szopni, mint azelőtt, emiatt csökken az anyatej mennyisége. Ördögi kör alakul ki: ha kevesebb a tej, a baba még több pótlást igényel, emiatt még kevesebb tej termelődik.
Hiányzik valami az anyatejből?
Ez a kérdés sokakban fölmerül, különösen mióta a WHO (Egészségügyi Világszervezet) csak hat hónapos kor után javasolja az egyéb táplálékok bevezetését. Lássuk a kérdéses összetevőket!
Vas: megfelelő mennyiségben van jelen, nagyon jól szívódik fel. Csak azoknak az alacsony súllyal született vagy koraszülött babáknak lehet szükségük vaspótlásra, akik magzatkorukban nem tudták föltölteni vasraktáraikat. A nemzetközi ajánlások szerint nekik sem kiegészítő táplálékot, hanem “gyógyszertári” vaskészítményeket kell adni, anyatejben.
D-vitamin: túlnyomó része nem a táplálékkal jut az ember szervezetébe, hanem a napfény hatására termelődik. Ha a baba nem tartózkodik hetente legalább fél órát – csak pelenkában, vagy legalább két órát felöltözve, sapka nélkül – a napon, D-vitamin-pótlásra van szükség, cseppek formájában.
Más vitaminok: sokan azért szorgalmazzák a korai hozzátáplálást, mert aggódnak a baba vitaminellátottsága miatt. Ha az anya szigorú vegán diétát tart, a B12-vitamin mennyisége kevés lehet az anyatejben. Ilyenkor és bármilyen más vitaminhiány gyanúja esetén az anya étrendjén kell változtatni.
Építőanyagok és nyomelemek: Az amerikai John Hopkins Egyetemen indított La Leche-program során figyelemmel kísérték a kizárólag szoptatott babák gyarapodását, fejlődését, tápanyag-ellátottságát. A laboratóriumi vizsgálatok még a kilenc-tíz hónaposan csak anyatejet fogyasztó csecsemőknél sem tudtak hiánybetegséget vagy bármilyen eltérést kimutatni.
Változékony összetételű anyatej
Szülés után közvetlenül kolosztrum termelődik, néhány nap múlva az érett tej elégíti ki a baba növekvő étvágyát. Összetétele alkalmazkodik a kicsi igényeihez, még egy szoptatáson belül is. A szoptatás elején ürülő “első tej” tejcukorban (laktóz) dús, zsírban szegény. Ahogy telnek a percek, a tej egyre zsírosabb lesz, tejcukortartalma csökken. Ezért fontos, hogy minden szoptatásnál várjuk meg türelemmel, míg a baba az első mellből alaposan belakmározott, böfiztessük meg, és utána kínáljuk a másikkal. Így hozzájut a kicsi a tartalmasabb hátsó tejhez is.
Amikor a csecsemő elkezd másféle ennivalót is fogyasztani, az anyatej összetétele újra megváltozik. Mivel a baba “négykézlábas” életmódja és a kiegészítő táplálékok bevezetése fokozza a fertőzések esélyét, újra több ellenanyag jelenik meg az anyatejben. Az anyatej védő hatása egészen a szoptatás végéig érvényesül.
Fájdalmas szoptatás
Előfordulhat már az első napokban, hogy a mell túlságosan megduzzad, feszes, fájdalmas. A későbbiekben ez a probléma csak a mell egyes területein jelentkezik. Az ok: egy tejcsatorna (vagy eleinte az összes kijárat) beszűkült, nehezen átjárható, vagy teljesen elzáródott. Ezen gyakori szoptatással és a szoptatás előtt/alatt alkalmazott meleg borogatással tudunk segíteni.
Durva dögönyözés helyett finoman, lehetőleg olajos ujjakkal masszírozzuk a mellet körkörösen és a bimbó felé. Ha rendelkezésünkre áll olyan mellszívó készülék, amely kíméletesen, de hatékonyan üríti ki a mellet, használjuk minden szoptatás után, ha nem lazult fel a kérdéses terület. Hideg borogatást a fájdalom ellen csak szoptatás után, legföljebb tíz percig alkalmazzunk, nehogy csökkenjen a tejtermelés.
Előfordulhat, hogy a fenti tünetek mellé magas láz és levertségérzés is társul. Ilyenkor nagy a valószínűsége, hogy mellgyulladásról van szó. Kövesse a fent leírtakat, és forduljon orvoshoz. Lehet, hogy antibiotikumot kell szednie. Emellett nyugodtan szoptathat tovább, hiszen nagyon kis hányada jelenik meg az anyatejben, nem árt a babának.
A mellbimbó megsérülhet, ha a kicsi nem kapja be elég mélyen, de előfordulhat az is, hogy jó helyzetben szopó baba is sérülést okoz, mondjuk, ha rövid a nyelvféke. A seb néhány nap alatt begyógyul, ha a probléma forrását sikerül megszüntetni. Makacs sebesedés esetén gondolni kell arra, hogy valamilyen fertőzés (esetleg a babától kapott szájpenész) tartja fenn a problémát.
Befelé forduló vagy lapos mellbimbó is hajlamos a sérülésre. Próbáljon szoptatási szaktanácsadóval konzultálni, aki meg tudja mutatni a megfelelő szoptatási pózt. Váltogassa a szoptatási testhelyzeteket (hónaljtartásban, fekve, ülve, sőt: négykézláb is szoptathat). Ne vegyen bimbóvédőt, ez sokszor többet árt, mint használ.
Bimbóvédővel fedve a mell szövete nem tudja fölvenni a hatékony szopáshoz szükséges ideális formát. Mivel a mell és a baba nyelve között egy réteg idegen anyag van, kevesebb inger éri a mellet, így kevesebb hormon szabadul fel, csökkenhet a tej mennyisége. A lelkiismeretes forgalmazók ezért a bimbóvédő viselését csak rövid ideig ajánlják.
A bimbóvédő használata amellett, hogy kényelmetlen, többletmunkát is jelent a mamának, hiszen minden használat után tisztítani kell.
“A legenda szerint a francia nők alvómelltartóban térnek ágyba, mondván, a mellnek minden időben kijár a támasz. Most, hogy tudom, mit kell kiállni a női mellnek, gyógyüdülést is megszavaznék nekik kettesben a Karib-tengernél.”
Részlet Vicki Iovine: Barátnőim a terhességről c. könyvéből)
Az otthoni mindennapok
Az első hetek minden új babánál káoszhoz hasonlatos állapotokat idéznek elő otthonunkban. A legjobb, ha ebbe beletörődünk, és megpróbáljuk arra fordítani az időnk nagy részét, hogy ismerkedjünk a kisbabánkkal. Lehet, hogy a szoptatások egymást érik, az is lehet, hogy felcserélődik az éjszaka és a nappal. Ahhoz, hogy ezt átvészeljük, és lassan kikeveredjünk belőle, próbáljuk meg a saját kényelmünket előtérbe helyezni!
Bízzon abban, hogy ha vannak is kezdeti nehézségek, néhány hét múlva már gyakorlott szoptató anya lesz, önnek és kisbabájának is jólesik összebújni, és elmerülni a szoptatásban. Hiszen ez természetes.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
