Amint azt Joy D. Osofsky, a Louisiana Egyetem kutatója és Alicia F. Liebermann, a California Egyetem munkatársa az American Psychologist című folyóiratban megjelent tanulmányukban kifejtették, az egyik oka annak, hogy a kicsik nem részesülnek megfelelő mentális kezelésben, az a tévhit, hogy ebben a korban a gyerekek még nem érzékelik az őket ért traumákat, és idővel elfelejtik, ami velük történt.
Sokan például erre alapoznak, amikor hosszasan, nevelési célzattal sírni hagyják gyereküket, vagy kisgyereket ütnek-vernek-rángatnak azért, „hogy megtanulják, kinek kell szót fogadniuk, és hogy rosszul viselkedtek”. A bántalmazás skálája széles, nem csak a tettlegesség tartozik ide, hanem a gyerek igényeinek következetes semmibe vevése, a szóbeli bántalmazás, megalázás is.
Tronick és Marjorie Beeghly, a Wayne Egyetem munkatársai egy másik cikkben arról értekeztek, hogy „a csecsemők folyamatosan értelmezik önmagukat és a külvilágot, ami közben kialakulhat bennük az elhagyatottság, reménytelenség érzése, így apatikussá, depresszióssá vagy visszahúzódóvá válhatnak. Mások fenyegetve érezhetik magukat a környezetüktől, amire rendkívül élénk vagy nyugtalan viselkedéssel reagálnak.” Noha a köztudatban benne van a felnőttkori deviáns viselkedés magyarázataként a „nehéz gyerekkora volt”, az „őt is verték”, arra kevesen gondolnak, mit érezhet egy síró csecsemő, amikor nem veszik kézbe azért, nehogy véletlenül elkényeztessék, vagy mert nem járt még le az „egyedül ellevésre” vagy alvásra előirányzott idő.
Sajnos a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a legtöbb bántalmazás éppen a legkisebbeket és legkiszolgáltatottabbakat, az ötéves kor alattiakat éri, és ennek hosszú távú hatása lehet. Osofsky és Lieberman tanulmánya 2008 és 2010 közötti adatokat idéz, amelyekből kiderül, hogy a bántalmazás és elhanyagolás következtében meghalt gyerekek majdnem nyolcvan százaléka négy év alatti volt, és hogy a legveszélyeztetettebbek az egy év alattiak.
Mivel nagyon kevesen foglalkoznak a fenti problémával, a szülőknek nem igazán van kihez fordulniuk, ráadásul ezeket a kezeléseket még az egészségbiztosítás sem finanszírozza. A kutatók az adatok fényében a jövőre nézve fontosnak tartják a gyerekek mentális szűrését, megfelelő szakemberek képzését, a szülők, gyerekgondozók felvilágosítását, illetve az egészségbiztosítás kiterjesztését a csecsemők és kisgyerekek mentális gondozására is.
Lehetőség csecsemőkonzultációra
Alapmű a csecsemőkonzultációról
Hédervári-Heller Éva: A szülő-csecsemő konzultáció és terápia. Animula Kiadó, 2008.
A viselkedésszabályozás zavarai csecsemő- és kisgyermekkorban
Egy fiatal házaspár a gyermekorvos javaslatára keres segítséget három hónapos, másodszülött fiúgyermekük gyakori és tartós sírása miatt. A szülők számára különös megterhelést jelent, hogy kisfiuk nappal nem alszik és így állandóan sír, nyűgös, vagy nyugtalan. Testileg és lelkileg is kimerült állapotban jelenik meg az egész család az első megbeszélésen…Az egy-gyermekes család a gyermekklinika javaslatára jön héthónapos kislányuk alvászavara miatt. Az első megbeszélt találkozóra a szülők külön-külön, késve érkeznek. Késésük oka: mindketten eltévedtek: ugyan már több éve laknak a városban, de nem ismerik igazán a környezetüket. A későbbiek alapján ez az első szcéna jól tükrözi a család érzelmi állapotát. A panaszuk: a kislány hathetes korától egyetlen éjszakát sem alszik át, és az alvászavar mellett feltűnően sokat sírés zaklatott is…
Gábor hathónapos, amikor szülei felkeresnek. A viselkedésük visszafogott, érezhetően ambivalensek a kezelést illetően. Ám a fiúcska szemmel láthatóan komoly bajban van. Már számos orvosi vizsgálaton ment keresztül, de evési zavarai nem változtak, sőt. Az időre, spontán és normál súllyal született baba az első pillanattól kezdve nehezen és keveset szopik, feltűnően sokat alszik, nagyon lassan gyarapszik. Soha nem jelzi, hogy éhes. Három hónapos korától a táplálási zavara további tünetekkel bővült: jelenleg is minden etetés után bukik és elkezdte az étel visszautasítását…
A 26 éves anyát, kétéves kislányával egy nevelési tanácsadó küldte. A kislány viselkedése erősen feltűnő: nem fogad szót, nem akceptálja a határokat, figyelmetlen, játéktevékenysége felületes, nem tud egy dologra hosszabb ideig koncentrálni és a játékban elmélyülni. Izgága, veszélyes vele kimenni a városba, mert lefut a járdáról. Más gyermekekkel szemben agresszív. Az anya már nem bír vele, “ki van borulva”. A gyermekorvos úgy véli, Paula hiperaktív, a nevelési tanácsadó viszont a zavar hátterében pszichés okot sejt…
Ilyen és hasonló esetekkel foglalkozik a szülő-csecsemő konzultáció és terápia, amelynek elméleti hátterét és gyakorlati módszereit kitűnő alapossággal foglalja össze a Németországban élő és praktizáló szerző.Bolti ár: 2350.- FtInternetes ár: 1880.- Ft
Az eredeti közlemény itt olvasható.
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
