Boldi gyorsan született, egy óra leforgása alatt, és hamar nagy étvággyal próbálkozott a szopizással – én pedig, a „kezdő” anyuka, örültem, hogy lám, minden rendben lesz, mert jó étvágyú a bébi. De korán örültem…
Bár délután 5-kor szültem, mégis elvették tőlem, mondván, hogy első este nem lehet velem, mert pihennem kell. Azért elindultam érte, hozzá, hogy láthassam, foghassam, megszoptathassam, de a szoba ajtajánál a vérveszteségtől megszédültem, és nem értem el a jó hosszú folyosó másik végén levő csecsemőosztályig. Amikor tizenegy után behozták hozzám, felfedeztem mellette a cukros vizes üvegcsét…Egy ébren töltött éjszaka után, reggel 6-kor már az ajtó előtt álltam, és magamhoz szorítottam az én drágámat, de amikor szopizni kezdett, csak azt láttam, hogy nekem ez nem megy – amikor a szájába veszi, eltűnik a mellbimbóm, és szegényke csak kapkod utána, nem tudja a kicsi szájával bekapni. A csecsemősnővértől kértem tanácsot, aki nem nagyon ért rá, csak odapillantott, és közölte, hogy nekem bimbóvédőre lesz szükségem. Arra már nem volt ideje, hogy helyes mellretételt vagy bármi egyebet mutasson.A csecsemős osztályon meg lehetett vásárolni a szükséges kelléket, onnantól kezdve kicsit nehézkesen, de bimbóvédő segítségével szopizgatott az én kisbabám.
Aztán elérkezett az új anyukák „kiképzésének” pillanata: a kedves nővérke megmutatta a pelenkázást, elmondta, hogy szigorúan váltott mellből, háromóránként szoptassunk, előtte és utána mérjünk az őskori mérlegen, ami sokszor kevesebbet mutatott, mint szoptatás előtt, ezzel riogatva a kezdő anyukát. Ezután jött csak a java. A kisfiam szinte az egész éjszakát végigsírta, aztán besárgult, kék fény alá került. Nem kaptam meg szoptatni, annyit engedtek csak, hogy a lefejt tejemet bevihettem neki. A férjem behozta a már megvásárolt fejőgépet, merthogy a kórházban csak annak adnak, aki később meg is vásárolja. Sírva fejtem egész nap, míg ő a kék fény alatt volt, és nem is láthattam.
Öt nap után kimerültem jöttünk haza egy tápszeres recepttel, s bár Boldi tudott szopizni bimbóvédővel, a háromóránkénti mérés csekély fogyasztást mutatott.
Egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe Rózsa Ibolyát, aki hamar el is tudott jönni hozzánk, és segített. Türelmesen ült mellettem, biztatott, megmutatta, milyen technikával lehet szoptatni lapos mellbimbóval (mert kiderült, hogy ez a probléma oka). Elmagyarázta, mi az az igény szerinti szoptatás, s meggyőzött arról, hogy ne méregessek minden szopi után, ezzel felébresztve az addigra édesen elszundikáló csöppségemet, s nyugodtan vegyem magam mellé. Na és nyugodtan aludjunk együtt. A hordozókendőre is felhívta a figyelmemet, amikor látta, hogy Boldi milyen sírós baba. Az eleje nagyon nehéz volt: le kellett szoknunk a bimbóvédőről, és meg kellett tanulnunk a jó és derékkímélő szoptatási pózokat, de megérte! Boldi féléves koráig kizárólag szopizott, és nagyon szép ütemben hízott. Most 16 hónapos, és még szopizik! Ibolya segítségéből annyi erőt merítettem, hogy azóta én magam is tudtam segíteni hasonló problémákkal küzdő anyukáknak.
Szeretek szoptatni! Köszönöm!
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
