Maga az elv nem hibás?
A homeopátia elve a hasonlóság. Az a szer, amely nagy adagban megbetegít, egészen kis mennyiségben erősít, hiszen arra készteti a szervezetet, hogy maga vegye fel a harcot a támadóval, mozgósítsa a védekezőrendszert, és „tanulja meg” legyőzni, ha majd nagy mennyiségben találkozik vele. Ez az az elv, melyet már Hippokratész, az orvostudomány atyja is leírt, és melyet Samuel Hahnemann német orvos és gyógyszerész dolgozott ki a XVIII. század végén. Ő alkotta meg a homeopátiás orvoslás és gyógyszer kifejezést, és szembeállította vele az allopátiás utat.
– Képzeljük el, hogy a homeopátiás szerrel azt üzenjük a szervezetnek: bízunk benned, dolgozz, van erőd és eszközöd, hogy legyőzd a kínzó tüneteket – magyarázta Thierry Boiron, a gyár ügyvezetője, aki maga is homeopátiás szereken nőtt fel. – Az allopátiás orvossággal azt üzenjük: sajnos nem számíthatok rád, képtelen vagy megbirkózni a betegséggel, ezért erővel elfojtom a tüneteidet. Persze én is kaptam antibiotikumot, de kizárólag akkor, ha a homeopátiás szerek segítségével már mindent megpróbált a szervezetem.
A hasonlóságon alapuló gyógyítás a mai napig része egyébként a hivatalos orvoslásnak. Amikor elölt vagy élő kórokozórészekkel oltanak be, hogy később, ha nagy mennyiségben támad a vírus vagy baktérium, már ne okozzon betegséget – az a védőoltás elve, és a vírusok ellen a mai napig az egyetlen hatékony védekezést jelenti. Az allergiával szemben sikeresen alkalmazott eljárás, hogy a tüneteket kiváltó szert tünetmentes időszakban adják a betegnek kis mennyiségben, ezzel gyógyítják a túlérzékenységet és az indokolatlan immunválaszt.
Tényleg ott a gyógynövény?
A homeopátia atyja annak idején több mint háromezer készítmény receptjét hagyta az utókorra. A természetes hatóanyagok három forrásból származnak: növényi, állati vagy ásványi eredetűek. A gyógyszergyárba érkező, nagyrészt helyben előállított, gondosan válogatott és ellenőrzött növények hatóanyagát kétszeresen desztillált vízben oldják, majd hígítják egy rész hatóanyaghoz 9 vagy 99 rész vizet adva. Ezután az oldatot dinamizálják, azaz ütve rázzák, majd folytatják a hígítást és a dinamizálást annyiszor, ahányszor az előírás szerint kell.
A magas potenciálú (igen sokszor hígított) szerekben még nyomokban sem fordul elő a hatóanyag molekulája, az alacsony potenciálúaknál igen. Akkor mégis mi működik a szerben? Az információ, állítják a kérdés kutatói, melyet az oldószerként használt víz közvetít. Valahogy úgy, ahogy a hangot viszi a levegő, miközben a hangmolekulák nem mutathatók ki az éterben. Viszont más nincs a homeopátiás szerekben: saját szemünkkel győződtünk meg a szigorúan betartott tisztasági óvintézkedésekről, hajháló, köpeny és cipővédő nélkül a folyosókra sem engedtek volna be.
Attól hat, hogy hiszünk benne?
Ha a hagyományos gyógyszerellenőrzés nem találja a hatóanyag molekuláját, akkor biztosan azért enyhülnek a tünetek, mert erősen hiszünk a homeopátiában. A hit pedig hegyeket mozgat meg, mint tudjuk. Aki nem hisz, arra nem is hatnak a bogyók. A szkeptikus kijelentésre meglepő választ kaptunk, amikor felkerestünk egy Lyon környéki farmot, ahol a nagyszámú kecskét és szarvasmarhát tenyésztő család elmesélte, hogy az ő állataik kizárólag homeopátiás készítményeket kapnak minden létező tünetükre. Katalógusból választják ki, mit rendeljenek étvágytalanságra, puffadásra, tejszaporításra. A legmeghatóbb mégis az, hogy ezek az állatok levendulaillatban alusznak el.
Szkeptikusok és érdeklődők a legfrissebb kutatásokról és hírességek homeopátiás történeteiről olvashatnak Dana Ullmann A homeopátia forradalma című könyvében, Springmed 2011, 2800 Ft
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
