Baba

Vissza a munkába

Az anyaság és a karrier között nem könnyű megteremteni az egyensúlyt, amíg picik a gyerekek. Érdemes már a babavárásnál elgondolkozni a visszatérésen, hogy később ne csak a problémákat, hanem a lehetőségeket is lásd az új helyzetben.
2013. Április 03.

Nem minden szakmában van lehetőség távmunkára, ám a legtöbb munkahely sajnos akkor sem vállalja az ezzel járó pluszterheket, ha a feladat otthonról is elvégezhető lenne.

Azonban Papp Eszter coach szerint hosszabb kihagyás után az első lépések nem a távmunkánál kezdődnek.

– Sok nőnek már az is nehézséget okoz, hogy felnőtt-társaságba járjon, felnőtt-témákról beszélgessen. Az anyukák ebben az időszakban önkéntelenül visszakanyarodnak a gyerekes témákhoz. Pedig fontos lenne, hogy ne szigetelődjenek el teljesen, és ne csak a játszóteres társaságban mozogjanak otthonosan.

Érdemes kisebb munkákban részt venni, jelen lenni a munkahelyi levelezésekben. Ez dupla haszonnal jár: kevesebb energiaráfordítással képben maradhatunk, ugyanakkor másoknak is jelezzük az érdeklődésünket, ami segíthet abban, hogy számoljanak velünk, és ne felejtsenek el teljesen.

Adj magadnak időt!

– Nagyon türelmetlenek a nők magukkal szemben. Tudomásul kell venni, hogy időbe telik, amíg újra felvesszük a ritmust – mondja coach szakértőnk. – Gyakori probléma kezdetben az is, hogy képtelenek teljesen jelen lenni. A munkahelyen az otthoni dolgokon jár az eszük, otthon pedig munkahelyi kérdéseken rágódnak. Ez borzasztó kimerítő állapot. Így ugyanis hiába teljesítenek jól minden területen, sokkal nagyobb energiát fektetnek be, mint amennyi a feladatok ellátásához valójában szükséges – figyelmeztet Papp Eszter. – De nem szabad megijedni a kezdeti rossz érzésektől, az új életmód kényelmetlenségeitől. Anyaként is eljön az a pillanat, amikor a munka újra az önbecsülés és az öröm forrása lesz.

Készen állsz?

Egy kisgyerekes anya munkába állása soha nem magánügy, a döntés a teljes családra kihat. Fontos, hogy a férj, a nagyszülők támogassák ebben, hiszen az ő életmódjuk is meg fog változni. Minél reálisabban látod saját magad, a gyerekeidet, a várható feladatokat, annál nagyobb az esély, hogy a munkába állás természetesen zajlik, és nem viseli meg a családot.

Sok múlik azon, mekkora lesz a terhelés, mennyire kiszámítható a munkaidő, milyen mértékű a stressz, hogyan viszonyulnak a cégnél a kisgyerekes anyukákhoz. Fel kell tudni mérni, mennyire kötődsz a gyerekhez, készen állsz-e lelkileg a távolabbi munkára, és vajon ő mennyire áll készen a változásra. Szopik még vagy sem, hányszor alszik egy nap, hogy áll a szobatisztasággal, és vajon átalussza-e az éjszakát?

A nők több kompromisszumba mennek bele a munkahelyen – Szvetelszky Zsuzsa szociológus véleményeA magyar társadalom elvileg támogató a nők munkába állásával kapcsolatban, a konkrét helyzetekben azonban kevésbé az. Még mindig élnek a klasszikus sztereotípiák, és a házimunka nagy részét inkább a nők végzik. Optimizmusra ad okot, hogy a fiatalabb férfiaknak már más a hozzáállásuk, kevésbé követik a régi sémákat. A médiában is megjelent az apaságukra büszke férfiak alakja, és ez nagyon hatásosan befolyásolja a társadalmi tudatot.

Közben azonban nehezíti a helyzetet, hogy a klasszikus nagymamaszerep is eltűnőben van, hiszen a mai nagymamák is dolgoznak. Hiányzik a családból az a nő, aki ráér, lekvárt főz, és van ideje játszani a gyerekkel. A mai nőnek férfiként kell helyt állni a munkahelyén a háztartás vezetése mellett, és sok esetben még a nagymamaszerep is rá hárul.Nagy probléma az is, hogy a családdal, a gyerekvállalással kapcsolatos elvárásokhoz elsősorban a nő igazodik. Ő az, aki csak olyan munkát vállal, ami összeegyeztethető a gyerekek igényeivel, aki felvállalja, hogy rossz munkaerő legyen. Ezért alakul ki az a helyzet, hogy a nők kevesebbel megelégednek a munka területén, könnyebben belemennek a kompromisszumokba.

Nagyon jó gyakorlatnak tartom a Svédországban 1995-ben bevezetett modellt, ahol a kizárólag férfiaknak kivehető szülési szabadságot az apák 69 százaléka vette igénybe. Így nem egyedül a nő munkahelyén jelent problémát a gyerekvállalás.