Második gyerekünk 21 hónapos lesz hamarosan. Szépen fejlődik, ha egyelőre a beszéd nem is az erőssége. Feleségem, igyekezvén követni tanácsaikat, még az ismerősök könyvtárából is száműzte az Aludj jól, gyermekem című könyvet, és drákói szigorral lett kötelező olvasmány az Éjszakai gondoskodás címet viselő másik korszakalkotó remekmű.
Amennyiben jól szűrtem le ennek a könyvnek a mondanivalóját (hiszen, mondanom sem kell, nekem is részletesen be kellett számolnom a könyv elolvasása után szerzett tapasztalataimról), a lényeg – sok egyéb mellett természetesen – az, hogy a gyereket lehetőleg igény szerint kell szoptatni, amire értelemszerűen a legjobb módszer, ha a lehető legtöbb időt az édesanyja mellett tölti.
Amennyiben a férj (jelen esetben ugye én) napközben dolgozik, ezzel nincs is különösebb gond. Sőt tovább megyek, az első három-hat hónap is idilli körülmények között telik, hiszen a lelkes (vagy kevésbé lelkes) apukának nem kell hajnali egy és három között folyamatosan a “csicsíja-babája” kezdetű, különböző befejezésű dalokat énekelgetni, és bízni abban, hogy most már biztosan elfárad a gyerek, hiszen csak nem tud végigordítani egy egész éjszakát! Egyszóval egészen jól eltelt az első hat hónap. Fiammal éjszakánként nem sokat kellett foglalkoznom, így nyugodtan tudtam kislányomnak hosszú mesék után jó éjszakát kívánni.
Baba a szülők ágyában
Azonban az időszak vége felé kezdtem azt érezni, hogy valami hiányzik az életemből
Ja, azt elfelejtettem említeni, hogy az igény szerinti szoptatás praktikusan a hitvesi franciaágyban zajlott, hiszen mi értelme lenne az anyukának átvonulni a másik szobába, miközben felébredne ő, és a gyerek is legalább tizenöt másodpercig sírna, mielőtt a táplálékot megkapja. Na mármost: egy normál franciaágy egy lelkesen szopizó gyerek és a gyereket lelkesen kiszolgáló anyuka mellett közepesen kényelmesnek bizonyult egy alvással próbálkozó apuka számára, aminek nagyon rövid úton a vendégszoba “apa szobájává” történő átalakulása lett az eredménye. Gondoltam, ezt az ideiglenes állapotot csak kihúzom valahogy. Nem is nagyon aggódnék, ha nem közeledne a gyerek második születésnapja.
Egyelőre az esti alvás anya és szopizás nélkül elképzelhetetlen, amivel a korábbi lelkes mozi- és színházlátogatások a délelőtti és matinémozik esetleges látogatására szűkültek. De a mi fiunk egy éjszaka akár tízszer is – de négynél kevesebb még nem fordult elő – képes anya cicijéből újra és újra erőt gyűjteni a hosszú éjszaka végigalvásához, és meglehetősen rosszul viseli, ha a cici messziről, futva és késve érkezik. Ja, és a kicsi fiam a déli alvásához is aktívan cicit igényel. Mivel feleségem elkezdett dolgozni, és napközben feleségem szülei vigyáznak a törpére, délben meg kellett próbálni valahogy elaltatni, amire eddig kizárólag a babakocsiban altatás nyújtott rövid távú megoldást. Így legfeljebb egy órát alszik, míg folyamatos anyatejellátással akár két-három órás alvás is összejön.
Testvérem családjában hasonló korú gyerek van, de ők amellett, hogy hosszan “dicsérték” gyereknevelési tanácsainkat, megpróbálták a gyereket a gyerekszobába áthelyezni, ami a tapasztalatok szerint nem kevés sírással és küzdelemmel járt. Mintha egy kicsit több sírással és harccal, mint amennyit az Aludj jól, gyermekem ígér (mert elmondhatom, hogy titokban ebből a könyvből is tájékozódtam a hitvesi ágy visszaszerzésére irányuló módszerek felől).
Kérem, biztassanak valamivel! Vajon mi fogja rábírni a fiamat arra, hogy az érettségi bankett után ne anya cicijén hajtsa álomra a fejét?
Érdemes még várni, vagy bármilyen traumával is jár az anya és a baba számára, lassan vállaljuk fel a küzdelmet? Még egy apróság: a gyerek a kiságyat csak látásból ismeri. Az ugyanis a kezdetektől fogva ott áll a hitvesi ágy mellett, és lassan meg is telik különböző, használaton kívüli játékokkal és ruhákkal. Gondolom, a kisággyal már nem nagyon érdemes foglalkozni, és lassan visszavihetem a pincébe, ugye?
Egy jelenleg száműzött apuka
Válaszol: W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC
Köszönöm, hogy időt szakított részletes, és igazán szívet melengető levele megírására, melyről bizonyára sok olvasónk érzi úgy: akár ő is írhatta volna. Soraiból kiderül, hogy igen lelkiismeretes és érdeklődő apa, aki áttanulmányozza a “szakirodalmat”, és ha nem is maradéktalanul lelkes, azért megérti és érzi, milyen fontos a szoptatásnak ez a formája a gyerekének és minden bizonnyal a feleségének is. Nem mondom, hogy a végső igazság tudója lennék alvásügyben, de néhány dolgot teljes bizonyossággal állíthatok, és ez talán megnyugtató lesz. Először is: kisfia egészen biztosan nem fog az érettségi bankett alatt cici után sírni, legalábbis biztosan nem az anyukájáé után.
A szoptatás, a szülőkkel (illetve jelen esetben édesanyjával) való együtt alvás iránti igényét ki fogja nőni, mégpedig magától, mindenféle külső hatás és kényszer nélkül, akkor, amikor már nem lesz szüksége rá. Sőt, teljesen magától megtanul elaludni este is és napközben is, ha kellőképpen álmos lesz, vagy más gyerekek példáját látja maga előtt a bölcsődében vagy az óvodában. Ez minden egészségesen fejlődő gyerekre jellemző. A másik, amit állíthatok, hogy kisfia és felesége viselkedése teljesen normális, nem szélsőséges, nem aggasztó, nem elhibázott, hanem éppen hogy jó anya-gyerek kapcsolatról tanúskodik, bár egyes alvásról szóló sikerkönyvek ennek épp az ellenkezőjét sugallják.
Az éjszakánként tíz szoptatás valóban soknak tűnik, és ha tényleg ennyi alkalomról van szó, érdemes elgondolkodni azon, mi teszi ilyen zaklatottá a kisfia álmát. Nem volna meglepő, ha az édesanya munkába állása és az ezzel beköszöntő változások nyugtalanítanák, és egyszerűen így próbálná pótolni a napközben elmulasztott együttlétet és összebújást. A gyakori éjszakai ébredés oka tehéntejallergia is lehet, és olyan esettel is találkoztam, amikor a szülők vitáira, veszekedésére reagált így a kisgyerek.
Ahogy az Éjszakai gondoskodásban is olvashatta, az ott képviselt nézetek vezérfonala a kötődésen alapuló nevelés, vagyis nem a gyerek mielőbbi önállósulásának sürgetése. A legjobb megoldás az, ha ki tudják várni azt az időt, amíg kisfiuk éretté válik ezekre a változásokra, és magától lemond az együtt alvásról és a szopásról is (a két dolog nem feltétlenül egyszerre következik be). Azt persze nem tudom megmondani, mikor kerül majd erre sor.
A kisgyerekkor (ami nagyjából három-négy éves korig tart) a szülői gondoskodásról szól, a kicsinek szüksége van a hozzá legközelebb álló emberi lények közvetlen testi közelségére, a kötődésre. A könyv írója is elismeri, hogy nem minden családnál jó megoldás az együttalvás, ezért több más módszert is felsorol. Jól tudjuk, hogy sok család létezik, ahol ez a helyzet további feszültséget szül, így indokolt lépéseket tenni a nyugodt éjszakák érdekében. Például ilyeneket:
Kevesebb éjszakai ébredés
Ha az anya nem bírja tovább az éjszakai szopizásokat, nagyjából a gyerek másfél éves korától kezdve próbálkozhat új szabályok felállításával. Például: sötétben, éjszaka nincs szopi. Amikor a gyerek felébred, és szopni szeretne, röviden emlékezteti erre, majd megsimogatja, és kéri, hogy aludjanak tovább. Elég valószínű, hogy a kisgyerek erre sírva fakad, ezért is fontos, hogy továbbra is a szülőkkel alhasson, hozzájuk bújhasson, tehát ne veszítse el teljes egészében a számára biztonságérzetet jelentő körülményeket. Ez a módszer sok szülőnek bevált már, de van egy fontos előfeltétele: az elszántság, az eltökéltség.
Ha a feleségének lelkifurdalása van, akkor egyszerűen nem érett még meg a helyzet a változásra. A másik lehetőség, hogy első ébredéskor még kap szopni, de utána a felesége ezt mondja neki: már volt szopi, most alszunk. Majd hátat fordít, és alszik. A lényeg itt is a határozott, közérthető és rövid üzenet, valamint az, hogy a gyerek ne érezze büntetésnek, szeretetmegvonásnak, hanem tényleg csak annak, ami: nem akar többet éjszaka szoptatni a mami.
Külön ágy
A legcélszerűbb megvárni azt, amíg a gyerek magától is igényli ezt, talán már nincs is messze az a nap. A különköltöztetés akkor működik zökkenőmentesen, ha a gyerek nem büntetésként éli meg, és nem akkor kerül rá sor, amikor valamilyen okból épp fokozottan igényli az összebújást. Próbálják vonzóvá tenni számára az új alvóhelyet. Arra azonban ne számítsanak, hogy egy alapvetően testközelségre áhítozó kisgyerek örülni fog, ha külön szobába kerül. Annak rendszerint tizenéves korban jön el az ideje. De talán szívesen költözik a testvéréhez, ha ettől ő már nagyfiúnak számít. Ez igen nagy vonzerő, hiszen egy idő után minden kicsi a nagyokhoz szeretne hasonlítani. Fokozatos távolodás is szóba jöhet. Például a szülők ágya mellé, a földre tett matrac, ahonnan felmászhat a szülőkhöz, ha akar.
Apa besegít
Ki lehet próbálni ezt is. Miután a kisfiú szopott, apa mellett alszik az éjszaka hátralevő részében. Az éjszakai ébredés azonban nem feltétlenül a szoptatással függ össze. Tápszert kapó vagy már rég nem szopó gyerek is ébredhet sűrűn éjszaka. Később, ha már nem szopik, természetesen az apa is vállalhatja az esti lefektető szertartást. Emellett be lehet vezetni könnyítő szertartásokat: például összebújós esti mesélést olyan képeskönyvből, amely a lefekvésről szól.
Segíthet a maci vagy a játékbaba szertartásos pizsamába öltöztetése és lefektetése ezzel a kísérőszöveggel: A maci lefeküdt aludni. Éjszaka nem fog szopizni, csak alszik, és a szüleihez bújik.
Mindezt nem egyszerre kellene kipróbálni. A fokozatosságra azért van szükség, hogy a kisfiúnak legyen ideje az egyes lépések feldolgozására és az új helyzet elfogadására. Várni mindig jó, mert sok probléma magától megoldódik, ha a várakozás eléggé kitartó, és figyelembe veszi a gyerek értelmi és lelki fejlettségi szintjét.
Esti programok
Ezekről azért nem kell feltétlenül lemondani! Egy kétévessel már néha megbeszélhetik, hogy este a nagymamával vagy a már ismert és kedvelt bébiszitterrel fog aludni az esti szoptatás után, sőt egy-két napos távollétet is megkockáztathatnak, ha mindenáron gyerek nélküli hétvégére vágynak. Tapasztalataim szerint ezt jól viselik a sokat és igény szerint szoptatott gyerekek, ha egyébként kielégítik érzelmi igényeiket. Az anya hazatérése után rendszerint zökkenőmentesen folytatódik a szoptatás a korábbi gyakorlatnak megfelelően.
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
