A kövér szép?
A zsírpárnák sokat próbált őseink esetében a túlélést szolgálták. Az ínséges időszakokban, amikor alig akadt ennivaló, azok jártak a legjobban, akik bőségesen raktároztak magukon. Szervezetünk ma is hasonlóképpen működik, azzal a különbséggel, hogy ínséges időktől szerencsére nem kell már tartanunk. Míg az ősidőkben a zsírraktárak csupán gyorsan elfogyó tartalékot jelentettek, a fejlett országokban népbetegséggé vált az elhízás. A gyerekkori kövérségnek más maradandó következményei is lehetnek.
A túlsúly terheli a fejlődésben lévő váz- és izomrendszert. Az iskolatáska mellett egy plusz terhet is kell cipelniük: a saját súlyfeleslegüket. A gerincoszlop és a mozgásszervek torzulásai néhány év alatt kialakulnak. Boka- és harántsüllyedés, gerincferdülés, ízületi problémák, szív- és keringési betegségek és anyagcserezavarok is jelentkezhetnek.
A kövér gyerekeknél nagyobb arányban fordul elő magas koleszterin-, vércukor-, húgysavszint. Mivel nehézkesebben mozognak, lassúbb a reakciójuk. Esetükben a baleseti kockázat is nagyobb. A testi bajokhoz lelki és szociális gondok járulhatnak. Ha a kövér gyereket csúfolják, nagy valószínűséggel visszahúzódó lesz, inkább otthon ül a számítógépe előtt. Ördögi kör alakul ki: nem mozog, mert kövér, és még kövérebb lesz, mert nem mozog.
Lássuk csak, hogyan is kezdődik a fölös kilók karrierje! Csecsemőknél és kisgyerekeknél még szívesen látjuk a dundi hurkákat, a tokás fejecskét, a kerek pocakot. Csak a gömbölyű gyerekről gondoljuk, hogy egészséges, a vékonyabbakért szinte minden felnőtt aggódik. A szülő, nagyszülő azt hiszi, hogy a gyereke semmit sem eszik, éhezik – bár valójában ennek még az orvos sem látja jelét.
A gyermekgyógyászok tapasztalatai szerint a szülők által soványnak gondolt gyerekek sokkal ritkábban betegek, mint testesebb társaik. Ám az orvos véleménye többnyire nem elég meggyőző. Ezért a sovány gyerekeknek rendszerint szörnyű kínszenvedéseken kell keresztülmenniük: állandóan tömik őket a legrafináltabb trükkök bevetésével. Az evés körüli harc különféle játszmákba torkollik, s bármilyen furcsán hangzik is, alaposan előkészítik a talajt a későbbi túlsúly és a rossz étkezési szokások kialakulásához.
Előbb dundi, aztán karcsú
– legalábbis ez történik az igény szerint szoptatott kisbabák többségével. Tudományos vizsgálatok igazolták, hogy az igény szerint, hat hónapos koron túl is szoptatott csecsemőknél iskoláskorban lényegesen ritkább a túlsúly, mint azoknál, aki tápszert kaptak. Ez főként az anyatej ideális összetételének köszönhető, mely a születési súly megduplázásig igen gyors (akár havi másfél kilót is elérő) és egészséges növekedést tesz lehetővé, egyéves kor körül azonban már megmutatkozik a tápszeres babák súlytöbblete: ugyanakkora átlagos testmagassághoz náluk több kiló tartozik.
A szoptatás kedvezően befolyásol egy sor anyagcsere-folyamatot, ezért a későbbiekben ezeknél a gyerekeknél ritkábbak a túlsúlyhoz kapcsolódó betegségek, például a kettes típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás.
Étvágy szerint
A gyerek – még a legkisebb is – többnyire félreérthetetlenül jelzi, ha éhes, és azt is, ha nem kér többet. A felnőttek mégis mérleg segítségével akarják eldönti, eleget evett-e. Táblázatokból állapítják meg, annyi főzeléket eszik-e már, amennyit életkora szerint kellene, annyit iszik-e, amennyi egészségesnek számít, akkor eszik, iszik-e, amikor ezt a tudomány jónak látja. Abban a tévhitben élnek, hogy mindezt nem bízhatják a gyerekre, s közben óriási hibát követnek el: nem hagyják, hogy csecsemőjük, majd kisgyerekük egészséges étkezési szokásokat alakítson ki. Ehelyett helyesnek képzelt normákhoz próbálják őt idomítani.
Csapda, ha addig nyaggatjuk a gyereket, amíg megeszi, amit elé raktunk. Ugyan miért kellene mindent megennie? Csapda az is, ha attól való félelmünkben, hogy nem eszik semmit, bárminek az elfogyasztását megengedjük. Így lesz az állítólag éhező kisgyerekből túrórudi-, ropi-, keksz-, csoki- és gumicukorevő, valójában hiányosan táplálkozó és felnőttként nagy valószínűséggel túlsúllyal küzdő “fogyókúrajelölt”.
Semmi mást nem hajlandó enni, csak csipszet és ketchupos főtt tésztát – panaszkodik sok szülő. Pedig egy kisgyerek csak akkor szokik rá ilyesmire, ha valamikor valaki megkínálta vele. Ami nem kerül bele a bevásárlókosárba, azt jó ideig nem is fogja követelni otthon a kicsi. Megfontolandó szempont, hogy a kisgyerekkorban kialakított étkezési szokások később is befolyásolni fogják, milyen ételek lesznek a kedvencek. Ezért nagyon fontos, hogy a család asztalára mindig egészséges ételek kerüljenek, s ne csak a kicsinek kelljen gyümölcsöt, zöldséget és barnakenyeret ennie, miközben a nagyok egészen mást esznek.
Ne az étkezés legyen a fénypont!
Rendszerint nem a gyerek az első a családban, aki túlsúlyos. Többnyire a szülők is komoly súlyfelesleget cipelnek magukkal. Ez részben örökletes tényezőkkel függ össze, részben pedig rossz étkezési szokásokkal. Ha a családban mindig óriási feneket kerítenek az evésnek – például az ünnep elsősorban a feltálalt hatféle menüsortól nyeri el illő fényét, ha még hétköznap is legalább kétféle fogást tálalnak, az étkezések közt pedig szüntelenül nassolnak, nem kell azon csodálkozni, ha egy idő után a gyerek gondolatai is a kelleténél gyakrabban szálldosnak az evés körül.
Megadjuk a módját
Ötletes tálalással, szépen megterített asztallal szinte bármilyen étel elfogyasztásához kedvet lehet csinálni. Az étkezés kultúrája, szertartásai segíthetnek abban, hogy a reggeli, az ebéd és a vacsora ne jelentsen egyet a nagy zabálással, amikor mindenki ráveti magát a feneketlen húsosfazékra, és eszik, amíg minden el nem fogy. Fontos, hogy a családtagok beszélgessenek egymással, elmeséljék a terített asztal mellett, kivel mi történt aznap, így nem csak az evésről szólnak ezek az alkalmak.
Egészen más történik akkor, ha evés közben az egész család tévét néz. Mindenki a képernyőre függeszti a tekintetét, de közben tömi magába az ételt, és nyeli lefelé. Időnként újabb rendelés megy a háziasszonynak: kérek még egy kis ezt-azt. S mivel ő is szeretne tévézni, lassan előkerülnek az előkészületeket, asztalnál ülést nem is igénylő ételek, italok: kóla, csipsz, pattogatott kukorica, pogácsa, sütemények, kekszfélék. Nem sok kövér családot látni, akik nyers karalábét vagy répakarikákat rágcsálva bámulják a tévét.
Milyen büszkén újságolja a rossz evő gyerek mamája: “Amikor tévét néz az én kicsim, mindig be tudok csempészni egy-két falatot a szájába!”
Bizony, “örülhetünk” is a sikernek, hiszen rászoktattuk őt a passzív bámulás és ücsörgés közben folytatott, (ön)kontroll nélküli evésre. Ez a fordítottja annak, amivel kezdtük: előbb karcsú, aztán dagi.
A másik véglet az, amikor lényegében folyamatos táplálkozásra szoktatjuk a gyereket. Kap már a kiságyban egy cumisüvegnyi kakaót, addig is hagyja aludni a szülőket. Utána még reggelizik a családdal, de jóformán be sem fejezte, jön a tízórai, és ebédfőzés közben is folyamatos a nassolás. Mivel ebédet alig eszik a gyerek ilyen előzmények után, rövidesen újra éhes lesz, és megebédel másodszor is. A délután is uzsonnázgatással telik, majd vacsora után, mert ezzel még elodázható a lefekvés, újból bejelenti, hogy éhes, enni szeretne. Meglepő eredményre jut, aki összeszámolja, mennyi étel fogy el így egyetlen nap alatt.
Közös fogyózás
Gyerekek esetében természetesen nem érdemes fogyókúráról beszélni, hiszen nem koplaltathatjuk a fejlődésben levő szervezetet. Az egyetlen, hosszú távon is jó megoldás az, ha az egész család fokozatosan átáll egészséges ételek fogyasztására és egészséges étkezési szokásokra, miközben arról is gondoskodnak, hogy a tévé előtt ücsörgést valami mozgalmasabb tevékenységre cseréljék. Jó megoldás a közös séta, kirándulás. Ha más gyerekeket is magunkkal viszünk, talán nem fog olyan látványosan szenvedni túlsúlyos gyerekünk a gyaloglás, hegymászás miatt. Minél előbb kezdjük, annál jobb! Ne menjünk autóval oviba, ahova csak lehet, jussunk el gyalog. A testmozgásra fordított idő megtérül!
Ne tiltsuk el teljesen az édességtől
A nagyobb gyereket nehezebb rávenni az egészséges étkezésre, ha addig elnéztük, hogy javarészt csipszen, hamburgeren és kólán élt. Tudomásul kell vennünk, hogy észérveinkre kevésbé fogékonyak. Többre megyünk, ha megállapodunk velük bizonyos szabályokban. A főétkezéseknél a mindenképpen ennie kell. Napjában egyszer kapjon édességet, de ez nem haladhatja meg a napi kalóriabevitel húsz százalékát. A főétkezések között ne egyen semmit, csak vizet igyon. A kezdeti nehézségek után néhány hónap múlva már könnyebben megy minden.
Cukor helyett
Szintetikus édesítőszer
A Világegészségügyi Szervezet által meghatározott napi maximális mennyiséget testsúlykilogramm szerint számították ki. Gyerekek esetében ezt már napi néhány rágógumi is fedezi. Ne adjunk nekik édesítőszerrel készült üdítőt, ételféleséget. A “mesterséges cukornak” nincs helye a gyermekétkeztetésben.
Szőlőcukor
Egy-egy áru terméklistáján felfedezhető gyümölcscukor, maltóz, dextróz és barna cukor kalóriatartalma megegyezik a finomított fehér répacukoréval, ne hagyjuk becsapni magunkat.
– Méz. A méznek kisebb az édesítő ereje, mint a cukornak, tehát többet használunk belőle. Viszont a kalóriaértéke nagy. Ásványi anyagokat, vitaminokat, nyomelemeket kis mértékben tartalmaz. Csecsemőknek egyáltalán ne adjunk mézet az esetlegesen benne rejlő veszélyes Clostridium botulinum baktérium miatt.
Napirenden a torkoskodás
A szívesen nassoló kisgyerekek akár naponta többször is nyafognak a fagyiért, de belenyugodnak, ha mindennap csak egyet kapnak. Ám egészséges-e ennyi édesség és hideg a nyár folyamán? A tej alapú fagylaltok javarészt tejből állnak, így sok kalciumot, magnéziumot, A-vitamint, B-vitamint, folsavat, biotint és az immunrendszer számára oly jelentős cinket tartalmaznak. Különösen azoknak jó ásványianyag- és vitaminforrás a fagyi, akik egyébként nem szeretik a tejet.
A fagyi azonban rengeteg cukrot is tartalmaz, ezért más édességekhez hasonlóan semmiképp sem tartozik a naponta fogyasztásra ajánlott élelmiszerek közé. Hidegsége csak viszonylagos: kánikulában, felhevült testtel nagyon hidegnek érezzük, valójában már a szájban 16-18 Celsius-fokosra melegszik, a gyomorba kerülve pedig alig néhány fokkal hűvösebb a testhőmérsékletnél. Torokgyulladást nem a fagyievés okoz, hanem a garatban tenyésző baktériumok. Az viszont igaz, hogy a lehűlt terület ellenálló képessége csökken. Nyalogassuk tehát lassan a fagyit, hogy a szájban elolvadhasson.
Műanyagformákban otthon sokkal egészségesebb finomságokat készíthetünk. Turmixoljuk össze a gyümölcsöt, keverjük össze kefirrel, íróval, tejszínhabbal, és csak akkor édesítsük egy kicsit, ha anélkül túl savanyú lenne. Bátran kísérletezzünk az arányokkal, nem lehet elrontani. Öntsük formákba, és helyezzük a mélyhűtőbe, majd kis idő elteltével szúrjunk bele pálcikát vagy műanyag kiskanalat. A házi jégkrém vitamindús, és jóval kevésbé hizlal, mint az üzletben kapható márkás termékek.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
