Család

5 tipp szülőktől a pozitív nevelésre

A pozitív nevelés alapelve a kölcsönös tisztelet, a pozitív fegyelmezés, büntetés helyett, a helyes viselkedés megtanítása. Elviekben szépen hangzik, de hogy működik a gyakorlatban?
2023. Január 24.
Nevetős apa nyakában kislánya
Kép: Getty Images

A pozitív nevelési elv abból indul ki, hogy a gyerekek jónak születnek, és hogy alapvetően helyesen, jól akarnak cselekedni. Hangsúlyozza a kölcsönös tiszteletet a családtagok között és a fegyelmezés pozitív módszereinek fontosságát. A pozitív nevelési elv képviselői ahelyett, hogy büntetnének, inkább a helyes jövőbeli viselkedés megtanítására összpontosítanak, kiemelten fontos számukra a kommunikáció.

Azok a szülők, akik ezt a nevelési elvet vallják magukénak, érzékenyek a gyerekeik szükségleteire, sajátosságaikra, fejlődési szakaszaikra és temperamentumukra. A pozitív nevelés támogatói szerint mindez békés, kiegyensúlyozott családot eredményez, ahol a gyerekek szükségletei mellett, a szülők igényei is helyet kapnak, miközben egymásra és önmagukra reflektálva, folyamatos fejlődésben vannak. Lássuk, mit jelent mindez a gyakorlatban.

1. Koncentráljunk a viselkedés mögött meghúzódó okokra

Alapvetésként tekintenek arra, hogy mindig oka van annak, ha egy gyerek rosszul viselkedik, és ezeket az okokat kell megfejtenie a szülőnek. Azaz, lehet, hogy felnőttként butaság, de a gyerek szempontjából észszerű dologról van szó. Például az egyik gyerek megütötte a testvérét. Semmiképpen nem elfogadható, de érdemes megnézni, mi áll mögötte. A kisebb testvér elvette a nagyobb játékát, nem adta vissza, ebből verekedés lett. A pozitív nevelés itt abban jelentkezik, ha egyiket sem szidjuk meg, pláne nem büntetjük meg őket, hanem egyértelművé tesszük a kisebb számára, hogy először el kell kérnie a játékot, és el kell fogadnia, ha a másik nem adja oda. A nagyobb gyerek felé pedig egyértelművé kell tenni, hogy megütni a másikat semmiképpen nem elfogadható, még ebben a helyzetben sem.

2. A szülő kedves és határozott

A gyerekek utánozzák a szüleiket, ha azt szeretnénk a gyerekeink kedvesek, figyelmesek, udvariasak legyenek, akkor először nekünk kell példát mutatni. Egymás felé és idegenek felé is. Ha állandóan kiabálunk a gyerekkel, utasítgatjuk, akkor ő is éppen így fog viselkedni.

Kedvesnek lenni nem egyenlő az engedékenységgel. Szó sincs erről, kedvesen is lehet tartani a határokat, következetesnek maradni. Nem erőből, kiabálva, tekintély parancsolóan.

Például határozottan és kedvesen megmondhatjuk a gyereknek, hogy nem kaphatja meg, amit akar. Nem kell kiabálni, homlokráncolni, szigorú hangon beszélni. Egy határozott és nyugodt NEM ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint egy hangos és haragos NEM.

3. Gyengéd fegyelmezés

Amikor a szülők kiabálnak vagy büntetnek, az sokszor egy ördögi körré alakul. Sokszor épp amiatt lesz egyre dühösebb, sírósabb vagy hisztisebb a gyerekünk, mert így reagáltunk. Egyszerű megoldás, amikor egy túlstimulált gyereket kiemelünk az adott helyzetből. Nem szobafogságot jelent, nem egyedüllétet, elszigeteltséget. Egyszerűen kivonjuk abból a helyzetből, amely túlságosan ingerli, ahol nem tud megnyugodni és a helyszínváltoztatással perspektívát is váltunk.

4. Világos határok

Érthetően, pontosan kell meghatározni a szabályokat, határokat és a dolgok következményeit is. Elengedhetetlen a következetesség, az élet minden területén.  A gyerek folyamatosan tesztelheti határokat, hogy lássa, mi történik.  A következetesség azt jelenti, hogy ne mondjunk olyasmit, amit nem gondolunk komolyan. Ne mondd, hogyha megeszi az ebédet, akkor biztosan elmentek a játszótérre, ha egyáltalán nem vagy biztos benne. Ne mondd, hogy nem mehet focizni a barátaival, ha úgysem tudod betartani. A következetesség kiszámíthatóságot is jelent, azt, hogy a gyerek tudja, mi után mi következik, milyen rendszerben, szokások szerint élitek az életeteket. Ha minden pénteken nézhet mesét, akkor nem nézhet szerdán, de biztosra kell vennie, hogy pénteken igen.

5. Életkornak megfelelően

Hisztizni 20 évesen nem oké, de kétévesen igen. A viselkedést mindig érdemes a gyerek életkorához mérni. Kétévesen még képtelen egy kisgyerek szabályozni és pontosan megfogalmazni az érzéseit, egyszerűen az agyfejlődésük még nem ért el erre a pontra. A büntetés, rosszallás helyett éppen segítségre van szüksége, arra, hogy megtapasztalja, akkor is szeretik, amikor hisztizik és hogy másképpen is kifejezheti csalódottságát.

Forrás: parentingforbrain.com