Épp palacsintát evett, a lekvár még ott csillogott az állán, haja úgy meredezett, mintha frissen húzta volna ki a fejét egy szárítógépből. Én meg a teámon fuldokolva próbáltam összekaparni valami anyás, bölcs választ: „Hát, azt előre sose lehet tudni, de ne aggódj, eljön annak is az ideje” – és máris témát váltottam.
Ráér még ilyesmiken agyalni, gondoltam. De este, mikor már csend volt a házban, a plafont bámulva beütött: nem tízévesen kell elkezdeni a nagy beszélgetéseket? Később már szűkül a mozgástér. Most van nyitva az a bizonyos ablak. Ha most kérdez, most érett a válaszra is – a maga szintjén. Ha túl sokáig várunk – csak mert épp fáradtak vagyunk vagy kényelmetlen a téma –, lehet, hogy lehúzza a redőnyt. És csend költözik oda, ahol kettőnk kapcsolatának kellene lennie…
Fotó: Getty
Szóval, igen: íme, hét beszélgetés, amit minden szülőnek érdemes megejteni, mielőtt a gyerek betölti a tízet – méghozzá nyers, akár kissé felnőttes verzióban, nem pedig cukormázzal leöntve.
1. Mitől lesz valaki jó barát?
A kislányom egyik legjobb barátnője, Zsófi négy évvel idősebb nála, így hamar megérkeztek életünkbe a klasszikus tinifilmekből ismert minidrámák. Zsófi és Enikő utálják egymást, de Enikő direkt kedves az én lányomhoz, hogy Zsófit halálra bosszantsa. A gyerekem persze boldog, hogy nagylány keresi a kegyeit, de közben rosszul esik neki, hogy Zsófi megorrolt rá emiatt.
Bár későbbre terveztem ezt a beszélgetést, kénytelen voltam elmondani: szuper, ha mindenkihez kedves és barátságos vagy, de az igazi barátod az, aki jóban-rosszban melletted áll, és akkor is felvállal, amikor senki más nem. Aki csak azért sündörög körülötted, hogy mást bosszantson, az nem biztos, hogy érett a barátságra – hiába jár három évfolyammal fölötted a suliban.
Ezután átbeszéltük, én mikor éreztem úgy, hogy valaki nagyon jó barátom, és mikor fordult elő, hogy csalódtam abban, akit lelki társnak hittem. A jó barát figyel, támogat, kiáll melletted, és soha nem nevet, ha rosszul vagy. Ezen a ponton pedig jöhet egy kis szerepjáték is: ha valaki cikizi egy osztálytársadat, mit mondasz? Adj a gyereked szájába kész mondatokat – mert nyomás alatt többnyire nincs idő ötletelni. „Nem szeretem, ha valakit cikiznek. Ha folytatod, elmegyek innen” – ez már egészen jó irány!
2. A tested a tiéd
Manapság a gyerekektől már nem várják el, hogy puszit adjanak az izzadságtól bűzlő keresztanyának, vagy ölelgessék az idegesítő nagybácsit, aki azzal viccelődik, hogy egy ilyen szép kislánynak biztosan van udvarlója. Engedd, hogy a gyerek maga döntse el, kit hogyan üdvözöl, melyik rokonhoz mennyire hajlandó közel kerülni.
Amikor a haját fésülöd vagy segítesz a gyereknek felvenni a pólóját, mondd ki: „Tudod, a tested csak a tiéd.” Hagyd, hogy megüljön a mondat, majd kérdezz rá: „Volt valaha, hogy valaki úgy ért hozzád, hogy az neked rossz érzés volt?” Ha nem, mondd: „Örülök. De ha valaha megtörténik – akár ismerős az illető, akár nem – mindig elmondhatod nekem. És el is kell. Ha bármi rossz érzésed támad, azonnal szólj egy felnőttnek – nekem, az osztályfőnöknek vagy az iskolapszichológusnak. Semmit nem kell magadban tartanod, ami kényelmetlen neked.”
Mindez nem csupán a biztonságról szól, hanem arról is, hogy értékes, önálló kis lénynek érezze magát a csemetéd. Olyasvalakivel váljon, aki képes kiállni az igazáért, és nem húzódik a háttérbe szótlanul, ha bántják – akár őt, akár valakit, akit szeret.
3. Hogyan is kerül a baba az anya hasába?
Óvodás korában a kislányom játszi könnyedséggel világosította fel társait az udvaron. Úgy képzelte, hogy a baba először az anyuka szívében születik meg, majd ha már túl nagyra nőtt, és ott nincs számára elég hely, legurul a pocakba, ott növekszik tovább. Onnan aztán – néhány hónappal később – a “babalyukon” keresztül távozik, vagy a doktor néni/bácsi kivágja a pocakból. Voilà.
A hetedik születésnapja után mondtam el a fentiek előtti lépést az apasejtről és az anyasejtről, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, heves fintorgások közepette szögezte le: jó tudni ezt a módszert, de ő azért a maga részéről arra törekszik majd, hogy a babája inkább a szívéből guruljon majd a pocakba. Az azért mégis tisztább dolog, nem igaz?
A felvilágosításhoz szerencsére ma már rengeteg szuper könyv nyújt segítséget a szülőknek. Mi Barcs Krisztina “Így működik a szerelem” című humorral átitatott könyvét vetettük be közvetlenül a klasszikus “Peti, Ida és Picuri” pdf-verziója után, és azóta örömmel mondom: képes a nevén nevezni minden szervet, ami a kissé komplexnek tűnő, de annál természetesebb folyamatban részt vesz.
4. Hogyan kezeljük az indulatainkat?
Az, hogy mit kezdjünk saját “dühös gyermek” énrészünkkel, számomra sem volt evidens a kezdetektől. Amikor én annak idején kiborultam, nálunk a családban egyből bagatellizálták a problémát: ugyan már, semmi baj nincs, minden oké. Esetleg: ne hisztizz. Ma már tudom, hogy a nehéz érzéseket validálni kell, a “dühös gyermeknek” – legyen az a saját belső gyermekem vagy épp a kislányom – mindig „igaza van”. Vagyis az érzés mindig érvényes, a viselkedés, amit mindez kivált, persze megesik, hogy már nem oké.
Ezért fontos, hogy hogyan kezeljük a dühöt. Ami sokszor csal azért alakul ki, mert gyermekünk nem a megfelelő bögrében kapta a teát. Ilyenkor beszélgessetek az indulatról: „Volt már, hogy annyira dühös voltál, hogy majd’ felrobbantál?” Mondd el, hogy veled is előfordul: „Ma amúgy én is majdnem kihajítottam a telefonom az ablakon…”
Mutass is számára „eszközöket”: ott van például a sárkánylégzés (mély levegő be, tűz kifúj), a pufipárna szorítása vagy a séta. Esetleg a mindfulness egyik gyerekek számára is hasznosítható gyakorlata, amikor a negatív érzéseket elképzeljük; színt, szagot, arcot adunk nekik.
Adjatok nevet is az érzéseknek! „Ez most viharos felhő vagy morgó medve?” –, és készítsetek tervet a „viharos percekre” Az indulatkezelés korai elsajátítása az egyik legfontosabb ajándék, amit egy gyerek kaphat.
5. Mi teszi különlegessé a családunkat?
„Más családok másképp csinálnak dolgokat” – kezdd el egy nyugis reggelinél, amikor van rá apropó. Lehet, hogy nálatok anya dolgozik, apa főz, vagy mindenki pizsamában vacsorázik. Beszélhetsz arról is, hogy nem minden család egyforma: vannak mozaikcsaládok, egyanyás vagy egyapás formációk, és persze előfordul két anya vagy apa is.
Kérdezd meg: „Te mit szeretsz a mi családunkban?” Jöhet bármi, a pizzarendeléstől a konyhai táncpartiig. Ezután érdemes átbeszélni a szabályokat, hogy mindenki biztonságban érezze magát, és érezze azt is, hogy szeretik.
Külön mókás, ha a saját, valami miatt különleges és egyedülálló családotok számára egyedi mottót találtok ki közösen, például: „Kócos haj, óriási szív – mi így szeretjük”.
6. Mi az a pénz, és mire is való?
Amikor a lányom óvodás volt, azt hitte, a pénz a falból nő. Mikor mondtam, hogy nincs már több ugrálóvárra való pénzem, csak nevetett: hát vegyél fel a kártyádról! Sokáig tartott, amíg megértette, hogy azért ez nem egészen így működik, és új házat venni azért egy fokkal bonyolultabb, mint pizzát rendelni.
A legjobb, ha a bevásárlásnál megmutatod: „Itt van harmincezer forint, ebből fogunk bevásárolni. Nézzük meg, mire elég!”. Kapjon ilyenkor egy kisebb összeget ő is, és beszéljetek a választás fontosságáról: „Ha ezt megveszed, erre már nem marad pénzed.” Hagyd, hogy eldöntse, mit szeretne, és hagyd hibázni is – csak így tanulja meg a pénz értékét.
Sokat segít a 70/20/10-elv is: a zsebpénz 70%-a szabadon költhető, 20%-át félretesszük távolabbi célra, 10%-át pedig jótékonyságra fordítjuk – három befőttesüveg is megteszi. Ha a „költős” üveg kiürül, nincs pótkeret a hónap végéig; ebből tanulható a tervezés és a következmény. A 3000 Ft feletti kívánságoknál jön a 24 órás fék: alszunk rá egyet, közben árakat hasonlítunk, és feltesszük a kérdést: „Szükséglet vagy vágy?” – és hagyjuk, hogy az érzéseink letisztuljanak. Magyarázd el: a pénz nem végtelen, ezért alaposan meg kell fontolni, mire költjük. Sokszor spórolni kell egy nagyobb cél érdekében, néha pedig adhatunk belőle másoknak. Ugyanakkor azt is fontos, hogy értse: a gazdagság nem kizárólag attól függ, mennyi vagyonunk van. Az igazi gazdagság a belső értékeknél kezdődik, és az igazán lényeges dolgokat nem tudjuk pénzért megvásárolni.
-
Mi lesz, ha végleg elrontunk valamit?
Nagyon sok szülő maga is annyira fél a szégyentől és az elutasítottságtól, hogy soha nem tanítja meg kicsit arra, hogy hibázni igenis szabad. Sőt, csak az nem hibázik, aki semmit se csinál, és a hibáinkban óriási tanulási lehetőség rejlik.
Amikor a csemetéd elront valamit, ne ugorj azonnal segíteni. Mondd: „Ez most rossz érzés, értem.” Mesélj bátran a saját bénázásaidról – csúnyán elsózott leves, elfelejtett meeting – és arról, hogy mit csináltál utána. Tanítsd neki a „még nem” kifejezést: „Most még nem megy, de egyre ügyesebb leszel.”
Ünnepeljétek az erőfeszítést is, ne csak a sikert! Csinálhattok akár bukta-falat is: apró fecnikre írt vicces bakik, amiken utólag jókat lehet nevetni. Ha versenyeztek, mindig két csapat van: a győztes csapat, és az a csapat, amely rengeteget tanult.
Ne feledd: nem kell minden választ tudnod. Elég annyi, hogy elkezded a beszélgetést.
Mert ha te nem teszed, majd megteszi valaki más… és nem biztos, hogy olyan irányban, amilyenben te szeretnéd.
Kapcsolódó cikkek
