Verd ki a fejedből
Néha a gyerekek rejtélyes kényszerekkel küzdenek. Előfordulhat, hogy képtelenek leküzdeni a késztetést, hogy meztelenül rohangáljanak a házban vagy idegesítő magas hangokat adjanak ki.
Tény, hogy a gyerekek nem azzal a vággyal születnek, hogy meztelenül rohangáljanak a házban. Tehát az, hogy azt mondjuk nekik, hogy menjenek és fussanak meztelenül, valahogy nem fogja kimeríteni a vetkőzésre és sprintelésre való késztetésüket. Sőt, valószínűleg pont az ellenkezőjét fogja elérni. Az a gyerek, akinek megengedik, hogy “kiadja magából”, valójában annak örül, hogy megerősítik a viselkedését.
A problémás viselkedések kezelésére jobb ötlet ha valahogy átfordítod pozitívba. Például az, hogy arra bátorítjuk a gyereket, hogy alsóneműben vagy pizsamában szaladgáljon, vagy hogy az esti sprinteléshez tartsa magán a ruháját, mert a “nagy gyerekek” így csinálják. A lényeg az, hogy a jó viselkedést erősítsük meg, ne a bosszantó viselkedést.
Rossz vagy
Legsötétebb pillanataikban a szülők úgy érezhetik, hogy a gyerekük valóban rossz. És amikor dühösek leszünk, mondhatunk olyasmit, ami nem helyes. A rossz vagy mondattal több baj is van. Egyfelől maximum az a rossz, a helytelen, amit tesz és nem ő maga. Másfelől ha egy konkrét viselkedést nézünk, mondjuk a gyerek elhajítja a játékát. Ha azt mondjuk, hogy „Eldobtad a játékot, ezért most nem adom vissza neked”, akkor a viselkedésére reagálsz és nem a lényét minősíted. De az is bőven elég, ha annyit mondasz, ne dobáld a játékokat, mert fájdalmat okozhatsz valakinek, ha eltalálod. Nem kell ennél jobban dramatizálni a helyzetet. Tedd fel magadnak a kérdést: hányszor jegyzed meg azt egy nap, ha valami jót csinált a gyereked?
…vagy különben…
A “vagy különben” kifejezést leggyakrabban dühösen mondják ki a szülők, fenyegetőzésképpen. A fenyegetés azonban hatástalan a nevelésben, és az a személy, aki fenyegetőzik, ritkán viselkedik racionálisan.
A fenyegetőzés helyett jobb, ha a gyerek cselekedeteinek természetes következményeit hangsúlyozzuk. De van néhány szabály: A következményeknek logikusan kapcsolódniuk kell a viselkedéshez, azonnaliaknak kell lenniük, és nyugodtan kell őket alkalmazni, ha meg akarják változtatni a gyerek gondolkodását. Az is fontos, hogy a következményekkel együtt járjon az a biztosíték, hogy a gyermeked továbbra is nagyon szereted.
Ne legyél ilyen félénk
Az egyik legjobb módja annak, hogy egy gyereket a szorongásos zavar felé tereljük, ha azzal nyaggatjuk, hogy félénk, és arra kényszerítjük, úgy viselkedjen, ahogy ő nem akar vagy nem képes rá. Amikor a szülői felszólítás magában foglalja az ölelésre, kézfogásra vagy puszira való felszólítást, akkor lényegében azt mondja, hogy “a tested és a határaid értelmetlenek, és bárki felülbírálhatja őket, akinek nagyobb tekintélye van, mint neked”.
Ami segít a félénkségen, az a támogatás és a felkészülés. A félénk gyerekeknek nagyon jót tesz, ha tudják, mi fog történni.
Menj a szobádba
Ez a fegyelmezési taktika egy kimért válasz az antiszociális viselkedésre. Az időkérés lehetőséget ad a gyerekeknek, hogy átgondolják a viselkedésüket, ha nyugodt megfontolással és a történtekről való beszélgetéssel történik, és arról, hogy mit lehetett volna másképp csinálni.
Egy gyereket a szobájába száműzni a legutolsó dolog, amit egy szülő szeretne tenni. Egyébként sem lehet tudni, hogy mi folyik odabent. Könyvolvasás? Játékokkal játszik? Bármit is csinál a gyerek a szobájában, valószínűleg nem a viselkedését fogja elemezni és nem magába száll.. Jobb, ha közel és csendben vannak, mint távol és magányosan.
Miért nem tudsz olyan lenni, mint a nővéred?
A testvéri rivalizálás hihetetlenül káros lehet. Az utolsó dolog, amire a testvéreknek szüksége van, az a szülők részéről érkező további nyomás a versengésre.
Ahelyett, hogy összehasonlítanád őket, inkább bátorítanod kéne a testvérek közötti együttműködést. A nem versengő, kooperatív játékok ösztönzése vagy a gyerekek megkérése, hogy dolgozzanak együtt egy házimunkában, sokkal jobb, mint az összehasonlítás.
Ha igazán szeretnél…
A bűntudat és a zsarolás között vékony a határ. A bűntudat szükséges és egészséges érzelem, ha a jóvátétel felé tereli az embert. A bűntudat érzése pedig empátiát igényel – annak alapvető felismerését, hogy az ember tettei t egy másik embernek fájdalmat okozott.
A szülők kihasználják a bűntudat érzését, ha rámutatnak arra, hogy a gyermek tettei hatással lehetnek arra, ahogyan más emberek éreznek. De ez a taktika túl messzire megy, amikor a szülő a gyermekéhez fűződő szeretetkapcsolatot kérdőjelezi meg. Ez a szeretet az, ami lehetővé teszi a gyermek számára, hogy kiépítse a biztonságérzetet, amelyből kiindulva felfedezheti a világot, és megérti, hogy mindig van egy biztonságos hely, ahová visszatérhet.
Ha megingatod egy gyerek szeretetének alapjait, akkor a biztonságérzetét is megingatod. Ez szorongáshoz vezethet. Sokkal jobb, ha megerősítjük a gyereket abban, hogy bárhogyan is viselkedik, akkor is szeretni fogják, miközben emlékeztetjük, hogy a viselkedése miatt mások dühösek, boldogok, büszkék vagy szomorúak lehetnek.
Te kérted…
Az erőszakkal való fenyegetésről kutatások kimutatták, hogy nagyszerű módja annak, hogy a gyerekből antiszociális, erőszakos felnőtt legyen. Különösen, ha a fenyegetés tettekig fajul.
Kép: Getty Images
Forrás: fatherly.com
Kapcsolódó cikkek
