Ha szülő vagy, bizonyára hallottál már a különféle nevelési stílusokról, mint például a helikopterszülőség, tigrisanyák, stb. De a pszichológusok nem ezekre gondolnak, amikor a szülői/nevelési stílusok típusaira utalnak. Az 1980-as években pszichológusok korábbi kutatásokra építve két különböző tényezőt vizsgálva azonosította a szülői magatartás mintáit: mennyire vagyunk érzékenyek a gyermekeink igényeire, és milyen vagyunk a szabályok és elvárások tekintetében. Az, hogy hol helyezkedünk el e két mérőszám spektrumán, határozza meg a szülői stílusunkat. A pszichológusok általában egyetértenek abban, hogy a négy fő szülői stílus a következő:
Autoriter, azaz tekintélyelvű: A szülők szigorú szabályokat állítanak fel, és elvárják, hogy a gyerekek kövessék azokat.
Autoritatív, azaz irányadó, mérvadó: A szülők irányítják a mindennapokat, de elfogadják a gyerekek véleményét. Korlátokat állítanak fel, amelyeket nem szigorral, hanem szeretettel húznak meg.
Engedékeny: A szülők laissez-faire módon viszonyulnak a szabályokhoz és a fegyelemhez, nincs vezető szerepük. A gyerekeknek sok beleszólásuk van abba, hogy mi történik a családban.
Elhanyagoló: A szülők nem reagálnak a gyermek érzelmi és fizikai szükségleteire.
A nevelési stílus – leegyszerűsítve – befolyásolja azt, hogyan vélekedik a gyerek önmagáról, a világról, milyen a viszonya a társaihoz, a teljesítményhez, mennyire boldogul majd az életben.
Melyik nevelési stílus a legjobb?
Sokszor beszélünk úgy a nevelési stílusokról, mintha egy étel receptje lenne: ha így és így csinálod, akkor boldog és sikeres gyereked lesz. Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Azonban az autoritatív stílus – nem összetévesztendő az autoriterrel- az, amit a pszichológusok ajánlanak, és ez az amivel a tanulmányok szerint kiegyensúlyozott és rátermett gyerekek, majd felnőttek válnak.
Az autoritatív stílusnál a szülőknek is a gyereknek is vannak jogaik a kötelességek mellett. A szülőknek magas elvárásaik vannak a gyerekkel szemben, de ez meleg, támogató attitűddel párosul. A szülő segíti a gyereket az önállóságban, függetlenségben, de ugyanakkor a normák betartására. Alapvető, hogy válaszkész, jellemző a gyakori interakció a szülők-gyerekek között. A szülő felelősségteljes és elkötelezett a gyerek viselkedése iránt.
A legtöbb szülőnek vannak olyan napjai, amikor stresszes vagy nem érzi jól magát, és inkább a megengedő/elhanyagoló spektrum felé hajlik, vagy olyan napok, amikor csak arra van szükségünk, hogy mindenki csinálja azt, amit mondunk, és ilyenkor inkább tekintélyelvűek vagyunk. De a gyerekek nem igénylik a tökéletességet. A négy szülői stílust megelőző koncepció az “elég jó szülő”, amely azt állítja, hogy a gyerekeknek nincs szükségük arra, hogy mindig tökéletesen reagáljanak az igényeikre, hogy boldoguljanak. Törekedhetünk az autoritatív szülői magatartásra, amely egyszerre tartalmaz szeretetet és korlátokat, de egyetlen szülő sem fogja mindig tökéletesen megtestesíteni ezt a stílust.
Forrás: romper.com
Kapcsolódó cikkek
