Filmekben, sorozatokban találkozhatunk olyan kartakterekkel – mint például a Modern családban Manny Delgado -, akik gyerek létükre inkább minifelnőttként viselkednek. Bár ez vicces lehet a tévében, de rávilágít egy valós társadalmi problémára. Sokszor a szülők azok, akik a nagyobb teljesítményre ösztönzik a gyerekeiket, mint amennyi a koruknak megfelelő lenne, és talán nem is tudják, hogy milyen nagy nyomást helyeznek ezzel a gyerekekre.
A jelenségnek neve is van: siettetettgyermek-szindróma, ami a kutatások szerint a gyerekeknél depresszióhoz, szorongáshoz és rossz tanulmányi teljesítményhez vezethet. Sanam Hafeez, PsyD, New York-i neuropszichológus szerint pedig egyenesen járványról van szó.
A siettetettgyermek-szindróma jelentése
A siettetettgyermek-szindróma az, amikor a gyerekeket siettetik a fejlődésben, és arra terelgetik őket, hogy érettségi szintjüket meghaladóan cselekedjenek. „A gyerekeket túl korán kényszerítik arra, hogy felnőjenek, átvegyék a felnőtt élet gondjait, felelősségét és stresszét” – mondja Dr. Hafeez. Ez az életük minden területén megtörténik, beleértve az iskolát, a tanórán kívüli tevékenységeket és a sportot, sőt, még a társadalmi életet is.
Dr. Thomas Priolo, a Jersey Shore University Medical Center pszichiátere elmondta a Parents magazinnak, hogy siettetettgyermek-szindróma jelenik meg például akkor, amikor a gyerekeket nem a korosztályuknak megfelelően, hanem magasabb szinten akarják fejleszteni, vagy akkor is, ha a győzelemre vagy versenyre fókuszálnak a szülők, illetve folyamatosan fegyelmezik a gyereket, hogy viselkedjen érettebben, mint az életkorától elvárható lenne.
A siettetettgyermek-szindróma kifejezést David Elkind, PhD, amerikai gyermekpszichológus alkotta meg az 1980-as években, de a jelenség már jóval korábban is létezett valamilyen formában. Ahogy Dr. Hafeez megjegyzi, a történelem során voltak olyan időszakok – például háborúk idején -, amikor a gyerekeknek felnőtt felelősséget kellett vállalniuk. „A szindróma modern változata talán sokkal strukturáltabb és nagyobb a nyomás a versenyorientált oktatási rendszerek és a társadalmi sikerre vonatkozó követelmények miatt” – mondja Dr. Hafeez.
Túl korán kezdődik
Dr. Hafeez szerint a gyerekek már óvodáskorban – és akár még ennél is kisebb korukban – mutatják manapság a szindróma jeleit. „Vannak szülők, akik már oviskorban több különórára is járatják a gyereküket – a nyelvórától a sportolásig akármire -, abban a hitben, hogy az a jó, ha korábban éri el a fejlődési mérföldköveket a gyerek.”
De azzal, hogy a szülők a korai teljesítményre és a jövőbeli sikerek megalapozására helyezik a hangsúlyt, nem tesznek feltétlen jót a gyermeküknek – teszi hozzá a szakember. A kicsiket stressz és kiégés fenyegeti, ha túl korán várjuk el tőlük a teljesítményt, miközben a szociális és érzelmi készségek fejlesztésére kellene összpontosítaniuk, különösen a szerepjátékon keresztül.
A szülők legtöbbször jó szándékból siettetik a gyereket, az a céljuk, hogy kivételes gyermeket neveljenek, azonban néha ezek az elvárások kontraproduktívak, és negatívan befolyásolják a gyermek növekedését és fejlődését
– ért egyet Dr. Priolo. Sok esetben pedig társadalmi nyomást éreznek arra, hogy a gyereket siettessék a felnövésben, mert azt szeretnék, hogy a gyerek minden előnyt megkapjon a sikeres felnőttkorhoz.
A teljes cikket ide kattintva éred el az nlc.hu oldalán.
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
