„Manófalvának vége. Szombaton este valaki szétverte. Szétverte a házakat, szobrokat, létrákat, teraszokat, mindenféle díszítéseket. Szanaszét dobálva megtaláltam tíz méterre darabokra törve, hogy ne is tudjam megjavítani. Olyan pusztítást végzett, hogy helyreállítani nem igazán tudom és teljesen feleslegesnek is tartom, mivel bármikor visszajöhet és ismét szétverheti. (…) Semmi sincs már ott. Ne keressék. Manófalva bezárt” – írja a helyi lakosok közösségi oldalán Kánya Tamás, Manófalva megálmodója és alkotója.
Az ország legkisebb erdei faluja számtalan ember fantáziáját megmozgatta, így időről időre szép számmal meg is látogatták a madaraknak, mókusoknak is menedéket nyújtó mesebeli alkotást. Ráadásul alig néhány nappal ezelőtt a varázslatos zarándokhely számos elemmel egészült ki, amelyekben újabb lakók leltek otthonra. Ez az idill viszont sajnos egyetlen hetet sem élhetett meg. A rendőrség garázdaság miatt eljárást indított az ügyben – olvasható a HáziPatika oldalán.
(Fotók forrása: Facebook/Csillaghegy a mi kis “falunk”….)
„Szégyenteljes cselekedet”, „barbarizmus”, „embertelenség”, „esztelen pusztítás”, „nem ember az ilyen”, „rosszindulatú beteg elme”. A Facebook hozzászólások alapján elmondhatjuk: az emberek többségét felháborították a történtek. Persze akad olyan is, aki inkább a megoldásra ösztökélt: „Arra lenne jó koncentrálni, hogy mikor építjük újra, együtt.”
Nem ez volt az első ilyen eset
Néhány hónappal ezelőtt a HáziPatika beszámolt arról is, hogy „Az elfojtott könnyek szobra” című, szomorú férfialakot ábrázoló alkotást valaki egyszerűen lefejezte. A kék-fehér szobor a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) a férfiak mentális egészségét fókuszba helyező kampánya részeként került ki a Dunapartra. „Ami történt, egyértelmű tünete annak, milyen sokan választják az agressziót az őket felkavaró érzelmek békés “kicsatornázása” helyett, egy újabb szomorú tanúsága az elfojtott érzelmek, kezeletlen agresszió eredményének. Az installáció megrongálása egy további indok arra, hogy a szobornak a Dunaparton a helye, hogy emlékeztessen, hova vezethet, ha elhanyagoljuk, elfojtjuk negatív érzéseinket” – mondta akkor Dudás Erika, a LESZ elnöke.
Tényleg ekkora a baj a magyarok mentális egészségével?
Közbeszéd tárgya, hogy a magyarok lelkiállapota sosem volt ennyire mélyen. De vajon párhuzamba lehet-e állítani a fenti két eseményt, és ezek elárulnak-e bármit is úgy általánosságban a mentális állapotunkról? A szakértő szerint mivel nem tudjuk, hogy kik tették és mi volt a motivációjuk, inkább csak találgatni lehet, és semmiképp nem jó ezeket az eseteket kivetíteni egy egész társadalomra. Mint ahogy Pál Mónika pszichológus a HáziPatika-nak elmondta:
„Bár az köztudott, hogy a rengeteg rájuk zúduló információ és inger miatt növekszik a szorongó, segítségre szoruló gyerekek száma, azt azonban nehéz lenne megmondani, hogy a felnőttek között nő-e a mentális betegséggel küzdők aránya vagy azoknak a száma, akik nincsenek jól. Valóban többen fordulnak ma pszichológushoz, mint akár tíz éve, de ennek az is oka lehet, hogy segítséget kérni már nem akkora tabu.”
Amikor „jogom van másokat bántani”
Mindannyiunk életében meghatározó szerepe van annak, hogy mennyire támogató családban nőttünk fel, hogy kaptunk-e érzelmi és fizikai biztonságot. Ez a háttér sajnos sokaknál hiányzik, ezért a felnőttek nagy része súlyos traumákkal küzd. Nem szabad viszont arra a következtetésre jutni, hogy azért lesz valaki agresszív, azért rombol, mert “traumatizált “, vagy mert “mélyen van” – hangsúlyozza a pszichológus. A düh egy alapérzelem, és – ahogy fogalmaz – rendben van dühösnek lenni. Az azonban már, ahogy ezt levezetjük, tanult viselkedés, és aki ezt gyerekként nem is tanulta meg, felnőttként saját maga és mások miatt is kötelessége lenne elsajátítani.
„Nem arról van szó tehát, hogy aki ilyesmit tesz, az csupán dühös és stresszes, hanem arról, hogy nem tanulta meg megfelelő módon kezelni az érzelmeit, illetve úgy gondolja, hogy joga van más embereket vagy dolgokat bántani. Ez a feljogosítottság talán a kulcstényező ilyenkor, ez vezethet nyíltan agresszív cselekedetekhez.”
A CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintva olvashatsz még arról, hogy mi a teendő, ha úgy érezzük, nem tudunk mit kezdeni az érzelmeinkkel, és hogyan segíthet ebben egy szakember.
Kapcsolódó cikkek
