Míg régen elfogadott volt, hogy az apa a gyerek három éves kora körül kerül vele valódi kapcsolatba, ez ma már nem működik. (Fotó: Getty Images)
Nálunk, Magyarországon június harmadik vasárnapján ünnepeljük az apák napját. Bár még nem tekint nagy múltra vissza ez az ünnep, egyre több családban válik hagyománnyá. Ami nagyon sok szempontból jó.
Egyrészt mert a szeretetet, hálát, elismerést kimutatni mindig jó. És persze, igaza van annak, aki azt gondolja, ezt nem csak egy kijelölt napon kellene megtenni. De ha már van egy ilyen nap, miért ne örülhetnénk neki?
Ajándékot, meglepetést készíteni, tervezgetni szintén örömteli – nem csak annak, aki kapja, hanem annak is, aki adja. Persze itt is lehet kifogás, hogy az amúgy is túlterhelt anyák még egy feladatot kapnak ezzel a nyakukba, és ez sok esetben így is van. Ezért jó, ha úgy ünnepeljük az apák napját, ahogy az nekünk jó, ahogy az számunkra komfortos és megoldható. Egy rajzolt képeslappal, öleléssel, telefonhívással, ajándékkal, finom reggelivel, vagy egyszerűen egy szeretetteli öleléssel. Semmi sem kötelező, de minden jó, aminek mindenki örül.
Apaság és önbizalom
Nagyot változott a világ az elmúlt néhány évtizedben, nagyon mások lettek a nők és a férfiak, az anyák és az apák feladatai, terhei, és a feléjük, valamint maguk felé irányuló elvárások. Hogy nehezebb-e ma apának lenni, mint mondjuk 50 éve volt? Az egészen biztos, hogy más. Ahogy anyának lenni is más. Még a 10-20 évvel ezelőtti világhoz képest is.
Nincs minta, könnyű elbizonytalanodni anyaként és apaként is. De mivel most az apák napját ünnepeljük, beszéljünk az édesapákról és az apaságról. Dr. Simon Katalin kineziológus, párkapcsolati coach segít megérteni, mit jelent az: önbizalmat, magabiztosságot élni meg az apaságban, és hogyan segíthetünk ebben mi, nők a párunknak.
Dr. Simon Katalin kineziológus, párkapcsolati coach, Bach-virágterapeuta
Apák, munkára!
Régen teljesen természetes volt, hogy a csecsemőkkel az apák nagy része nemigen foglalkozott, akár meg sem fogta őket. Ma már nagyon más az „elvárás” az apákkal szemben, és nagyon sok apának mások az igényei. Vannak persze olyanok is, akik úgy érzik, a pici csecsemővel ők „nem tudnak mit kezdeni”, talán „majd, ha nagyobb lesz, és lehet vele játszani”.
„Az apai önbizalom és magabiztosság hiányát valóban gyakori problémának látom, még ha a hozzám fordulók nem is feltétlenül így fogalmazzák meg – magyarázza a szakértő. – Sok férfiban van egyfajta bizonytalanság az apaság kezdeti szakaszában, ami teljesen természetes. Nem is ezzel van a gond, inkább azzal az elvárással, hogy ez ne legyen. A nők és a társadalom részéről is van egy erős nyomás, hogy a férfiak jobban vonódjanak be a gyerek körüli teendőkbe – nem is ez a gond. Hanem az, ha azt gondoljuk, hogy ezt nekik azonnal és ösztönből tudniuk kéne. Pedig erre a férfiaknak nincs olyan mélyről jövő mintája, mint a nőknek.”
Adjatok időt magatoknak
„Mind az anyák, mind az apák esetében tapasztalom azt az elvárást, hogy azonnal otthon érezzék magukat ebben az új szerepükben, és »tudjanak a gyerekkel mit kezdeni«. Miközben nagyon sokan azelőtt, hogy 30-35 évesen szülők lesznek, akár nem is tartottak a kezükben pici gyereket. Nem látták közelről, hogyan kell bánni vele, játszani vele, beszélni hozzá, ringatni. Nagyon sokaknak egyszerűen nincs erről közvetlen tapasztalatuk. Akkor hát honnan tudnák maguktól és azonnal, amikor szülők lesznek, hogy mit hogyan kell jól csinálni? Fontos lenne, hogy az anyukák és az apukák egyrészt tudjanak kihez fordulni a kérdéseikkel, bizonytalanságaikkal. Másrészt az is, hogy adjanak időt saját maguknak és egymásnak, hogy beletanuljanak a szülői szerepbe.
Ez az anyáknak többnyire valamivel könnyebb, mert a nőkben ott van egy nagyon ősi minta, ami legtöbbször elkezd egy ponton működni. Ha nem is mindenkire igaz ez, de nagyon sok esetben beindulnak ezek az anyai őserők, és valamennyire átsegítik a nőt a kezdeti nehézségeken. Az apáknak viszont legtöbbször nincs ilyen belső segítségük, legalábbis arra a bevonódó, résztvevő, tevékeny apaságra, amire ma szükség és igény lenne, nemigen van mintájuk. Nekik általában egészen más mintáik vannak a generációs vonalon, és sokuknak nem jön az természetesen, hogy mit kell csinálni egy kisbabával. Pedig borzasztóan fontos lenne, hogy az apukák is minél hamarabb bekapcsolódjanak a gyerek körüli teendőkbe.”
Milyen apa kell ma?
Egészen más ma a szülő-gyerek viszony, mint egy-két generációval ezelőtt volt. „Míg régen elfogadott volt, hogy az apa a gyerek három éves kora körül kerül vele valódi kapcsolatba, ez ma már nem működik. Ez az a kor, amikor a gyereket már lehet tanítgatni dolgokra, amit az apák szívesen tesznek – de a mai gyerekek már attól fogadják jól a tanítást, akivel egyébként is közvetlen viszonyuk van. Ami pedig alapvetően a gondozás során alakul ki. Tehát fontos, hogy már kisebb korban is tudjanak kapcsolódni az apák a gyerekhez, mert ha később, autoritásként szeretnének belépni az életükbe, nehéz dolguk lesz. Tény, hogy ez nekik nem feltétlenül természetes vagy könnyű, de fontos. Tanulást igényel, amiben az anyák nagyon sokat segíthetnek nekik – figyelmeztet Simon Katalin párkapcsolati coach.”
A kommunikáció a lényeg
Egy baba születése rengeteg új feladattal, sok-sok érzelemmel, boldogsággal és nehézséggel jár. Nem véletlenül gyakori, hogy az addig kiegyensúlyozott párok ilyenkor kapcsolati nehézségeket tapasztalnak. Mert amikor valaki bizonytalan, fáradt, tanácstalan, kimerült, könnyebben visszacsúszik abba a gyermeki gondolkodásmódba, hogy a másiknak „tudnia kellene”, hogy neki mire van szüksége. Pedig honnan tudná? Főleg, ha előtte nem beszéltek ezekről a dolgokról.
„Nagyon jó lenne, ha a párok már jóval a baba születése, akár még a gyerekvállalás előtt minél többet beszélgetnének arról, hogyan osztják majd meg a feladatokat a pici körül. Konkrétumokkal. Arról, hogy hogyan lesz az éjszakai felkelés, ki fürdet, ki fektet – fontos lenne ezeket előre végiggondolni. De ha ez nem történt meg, akkor bármikor beszéljenek róla. Minél előbb. Mert minél tovább tartjuk magukban a problémákat és sérelmeket, annál kisebb az esélye annak, hogy nyugodtan, higgadtan tudjunk beszélgetni a fontos dolgokról. Ehhez az szükséges, hogy meg tudjunk maradni a szelíd hangnemnél, de az elfojtott feszültségek ezt nagyon megnehezítik.
Ha meg tudjuk őrizni a nyugalmat, figyelmet és szelídséget, szinte bármilyen problémát meg lehet beszélni. Ha viszont hibáztatunk, számon kérünk, akkor az könnyen vagdalkozáshoz és parttalan vitához vezethet.”
Konrét feladatok, világos szabályok
Hogy hogyan segíthetünk abban, hogy a párunk jobb, magabiztosabb apa lehessen már a gyerek egészen pici korában is? Szakértőnk az alábbi dolgokat javasolja.
- Jó, ha vannak az apukának előre megbeszélt feladatai a kicsivel – csecsemő esetén ez jellemzően valamilyen gondozási feladat, hiszen ilyenkor még nem könnyű „játszani” vele. Lehet ez fürdetés, egy etetés, esti ringatás.
- Jó az is, ha ő viszi sétálni a gyerek délután, vagy ha az nem megoldható, akkor hétvégén – és addig az anya pihenhet.
- Amikor már óvodás, iskolás a kicsi, akkor szintén jó, ha egyszerűen van olyan időszak, amikor a gyerek az „apukáé”, és intéz mindent a gyerek körül, amit csak kell.
- Mindezt megkönnyíti, ha közösek a szabályok, világosak a keretek, amiket mindenki betart. Ez egyszerűbbé teszi az anyának, hogy valóban átadja a felelősséget, az apának pedig, hogy a kereteken belül úgy oldja meg az adódó feladatokat, ahogy tudja vagy akarja.
- Ez a bizalom ugyanis nagyon fontos. Úgy tud az apa magabiztos apuka lenni, ha számára is tiszták az alapszabályok, de ezeken belül nem kell minden egyes dolgot ugyanúgy csinálnia, mint anyának.
- Ha azt látjuk, hogy bizonytalan, ne csináljuk meg helyette a dolgokat, csak ajánljuk fel a segítséget. Sőt, kérdezzük meg: „Meg tudod oldani, vagy segítsek? Elmondjam, én hogyan szoktam ezt csinálni?” De ne legyünk ott körülötte „helikopterként”, beavatkozva, amikor szerintünk kell.
- Minél több olyan helyzetet él meg, amikor azt érezheti, hogy „ő megoldotta”, annál magabiztosabb lesz.
- Ha kritikát fogalmazunk meg, azt higgadtan, szeretetteli hangon tegyük. Ne akkor, amikor haragosak vagyunk.
- Fontos lenne, hogy az alapvető kommunikációnkat a családon belül ne határozza meg a sértettségünk, a fáradtságunk, kimerültségünk – hanem alapvetően kedvesen kommunikáljunk egymással. Ne engedjünk meg a szeretteinkkel szemben ingerlékenyebb, bántóbb, támadóbb hangnemet, mint bárki mással szemben tennénk.
Más az, ha anyáskodva igyekszünk segíteni a párunknak, hogy jobb, magabiztosabb apa legyen, és megint más, ha ezt egyfajta támogató női, asszonyi bölcsességgel tesszük.
Anyáskodás lehet az, ha pontról pontra meg akarjuk mondani a férfinak, mit és hogyan csináljon. Tehát valójában mi akarjuk a dolgokat megoldani, az ő felelősségét is felvállaljuk. Az viszont egy bölcs hozzáállás, ha azt tudjuk mondani, hogy „Szeretném, ha megbeszélnénk, hogyan tudnád ezt úgy megcsinálni, hogy közben ne legyen rám szükség, én tudjak mással, akár magammal foglalkozni”. Anyáskodás, ha a „szájába rágjuk”, hogyan gondozza a gyereket. Bölcsesség lehet, ha megkérdezzük, akarja-e, hogy elmeséljük, hogyan megy ez, amikor mi csináljuk. Érdemes ezt a bölcs, támogató női minőséget megkeresni magunkban, és teret adni neki a kapcsolatunkban, mert ez is hozzásegítheti a férfiakat ahhoz, hogy az apaságban is magabiztosabbnak érezzék magukat.”
Az apák napja jó alkalom arra, hogy kimutassuk a hálánkat és a szeretetünket. (Fotó: Getty Images)
Apák, nagyon kelletek!
És hogy miért foglalkozunk ennyit az apák önbizalmával? Mert ez egy kulcsfontosságú kérdés a mai világban. „Ha körülnézünk a mai családokban, azt láthatjuk, hogy az igazi férfi energia egyre kevésbé van jelen. Bár a világunk férfias, kemény, de a családokban mégis kevesebb a valódi férfi minőség. Jó lenne, ha ezt az apa testesítené meg, aki elvárásokat támaszt, ezért célokat is kitűz, aki támogat, aki bíztat, aki ott van, és arra ösztönöz, ha valami nem sikerül, hogy állj föl, menjél tovább, nincs gond. Hiányzik ez a fajta kiegyensúlyozott és támogató férfierő, és leginkább azért, mert a nevelésből hiányoznak a férfiak. Sok az elvált család, ahol az apa nem marad része a gyerekek életének. Kevés a férfi pedagógus. Gyakran nincs a gyerekek előtt megfelelő férfiminta. Ezért fontos, hogy apaságukban (is) tegyük magabiztossá a férfiakat. Olyanokká, akik beleállnak a gyerekgondozási feladatokba. Akik simán eltöltenek egy egész napot a gyerekeikkel. Vagy egy egész hetet. Ez pedig azt fogja hozni, hogy jobbak lesznek a családon belüli energetikai viszonyok. Ha a szülők nem harcolnak, hanem szelíden kommunikálnak egymással, a gyerekeik is ezt tanulják majd meg. És a boldog, magabiztos apukák boldogabb és magabiztosabb gyerekeket fognak felnevelni.”
Kapcsolódó cikkek
