Mondd anya. Emlékszel a pandamacimra? Tudod, ami nélkül sehova se mentem. Amelyik nélkül aludni sem tudtam, mert mindig féltem este a sötétben. Emlékszel? Kidobtad a kukába, mert szétszakadt. Én keservesen sírtam utána. Még a szemetest is át kellett kutatni, de már hiába. Örökre elveszett. Talán nem tudtál varrni. Vagy nem volt pénzed megjavíttatni. Biztos nem akartál rosszat. Mondd, anya. Miért nem tudtad, hogy egy darabot veszel el belőlem?
Mondd anya. Emlékszel amikor lementem a szomszéd nénihez játszani? Volt két kutyája, és imádtam őket. Néha elengedett velük sétálni. Akkor annyira szabadnak éreztem magam! Egyszer megvicceltelek. Elbújtam a néni erkélyén, és néztem, miközben keresel. De amikor vidáman hozzád szaladtam, „anya, itt vagyok!” Te ahelyett, hogy megöleltél volna, pofon vertél. Annyira, hogy vérzett az orrom. Ugye, emlékszel?
Mondd, anya. Emlékszel, amikor egyik nap hamarabb hazajöttem az oviból? Igen, egyedül jártam, mert én már olyan nagylány voltam. Amúgy sem volt messze, te meg sosem értél rá. Nos, mikor beléptem az ajtón, láttam. Láttam, ahogy a plafonhoz erősített kötélbe próbálod éppen beletuszkolni a fejedet. Meglepődtél, ugye?
Nem vártad, hogy olyan korán hazaérek. Az arcod ezt mutatta.
De mondd, anya. Mi lett volna, hogyha később jövök? Belegondoltál? Valóban megtetted volna?
Mondd, anya. Emlékszel, amikor az éjszakai bárban dolgoztál? Volt, hogy bevittél magaddal. Érdekes dolgokat láttam ott. Az emberek kedvesek voltak velem. Rajtad nem volt sok ruha, de én csak csodáltalak, akkor még nem nagyon értettem az egészet.
Mondd, anya. Szerinted valóban ott kellett lennem?
Mondd, anya. Emlékszel, hogy mindig kiskutyát szerettem volna? Nagyon akartam! Bármit megtettem volna érte. Néha apánál voltam, és annyira szerettem ott lenni, hogy nem akartam hazamenni hozzád. Te ilyenkor mindig azt hazudtad, hogy otthon vár a kiskutyám.
Persze mikor hazaértem, nem várt rám senki, csak az üres lakás. De én mindig hittem neked. Naiv voltam, és bíztam benned. Sokadjára is.
Mondd, anya. Ilyenkor jó anyának érezted magad?
Illusztráció: Getty
Mondd, anya. Emlékszel, amikor kézen fogva sétáltunk a járdán? Már nem emlékszem, honnan jöttünk, csak arra, hogy hideg volt, és nagyon fáztam. Egyszer csak apa állt meg mellettünk kocsival, és el akart vinni magával. Hezitáltam, és maradtam, Pedig nagyon szerettem volna vele menni.
De én még olyan kicsi voltam.
Mondd, anya. Miért nem engedtél el akkor inkább?
Mondd, anya. Emlékszel, amikor a fejembe vettem, hogy a szekrényben akarok aludni? Biztos butaságnak tartottad, de én jó mókának véltem. Nem engedted meg. De éjszakára magamra hagytál, és gondoltam, mire hazaérsz, visszafekszem az ágyba. Úgysem veszed észre. De éjszaka sajnos magamra húztam a szekrényajtót, és mikor csengettél, nem tudtalak beengedni a lakásba. Kiabáltam neked, te meg berúgtad az ajtót. Olyan kicsi voltam, és én csak játszani akartam. Mondd, anya. Amikor kiszedtél a szekrényből, megvertél… emlékszel?
Mondd anya. Emlékszel, amikor volt az a barátod? Én szerettem őt, olyan jó volt hozzám. A kocsija rendszámát a mai napig fejből tudom. Sokat volt nálunk. Ilyenkor mindig a konyhában ültetek, és gyújtóval melegítettétek a kiskanalat, aztán tűvel szívtátok fel ami benne volt. Fogalmam sincs, mi volt az, de miután magatokba szúrtátok, mindig másképp viselkedtetek. Nevettetek, és jó mókának tartottátok, hogy én is ott vagyok.
De mondd, anya. Szerinted tényleg látnom kellett ezt?
Mondd, anya. Emlékszel, amikor végre megkaptam a kiskutyám? Hazaértem, és ott hevert a kandalló előtt. Életem legboldogabb napja volt. Az egyetlen dolog, amit valaha tőled kaptam. De pár hónappal később el kellett költöznünk, és nem vihettük magunkkal. Egy világ tört össze bennem.
Mondd, anya. Ugye tudod, hogy ez is miattad volt?
Mondd, anya. Emlékszel az utolsó napunkra?
Megint apánál voltam, te meg nem jöttél értem. Napokig hívtunk, de nem vetted fel. Tudod, akkor volt az a hófehér papagájom, amit nagyon szerettem. Mire bejutottunk a lakásba, elpusztult, én meg ismét összetörtem. Mondd, anya. Te már akkor tudtad, hogy örökre hagysz ott engem?
Anya. Talán ez volt a legjobb, amit tehettél.
Azóta jobbra fordultak a dolgok. Te csak néha keresel, van, hogy évekig nem. Képzeld, anya, azóta felnőttem, és már nem várok válaszokat.
De mondd, anya. Miért van az, hogy most akarsz mindenre válaszolni?
Képzeld, anya. Tudod, sok mindent tanultam az évek alatt. Megtanultam nélküled élni, ugyanakkor semmitől nem félni. Megtanultam senkinek sem hinni, és senkiben sem bízni. Megtanultam elesni, majd a földről felállni. Megtanultam fiúkat szeretni, majd bennük is hatalmasat csalódni. Senkitől nem függeni, a magam kedvéért élni.
Képzeld, anya. Ezt mind miattad tanultam meg. Ugye, büszke vagy rám?
***
Képzeld, anya. Anya lettem. És képzeld, tudom, hogy milyen anya szeretnék lenni.
Tudom, hogy ha a lányomnak is lesz egy pandamacija, akkor mindent meg fogok tenni, hogy ha elszakad, akkor meggyógyítsam.
Tudom, hogy ha majd ő is el fog bújni előlem, hogy megvicceljen, tárt karokkal fogom várni, amikor hozzám szalad.
Tudom, hogy soha nem fog kötéllel a nyakamban látni, mert mindent meg fogok tenni azért, hogy egy harmonikus család részese lehessen.
Tudom, hogy soha nem fog bárban látni engem, mert folyamatosan képezem magam, hogy több lábon álljak, és tisztességes munkám legyen.
Tudom, hogy nem fogok neki kiskutyákat ígérgetni, mert meg fogja kapni, ha erre vágyik.
Tudom, hogy nem kell majd az apja és köztem választania, mert mindent meg fogok tenni azért, hogy egyben tartsam a családot, és ha a sors úgy is hozza, mindkettőnket ugyanúgy szeressen.
Tudom, hogy ha kitalálja, hogy a szekrényben akar aludni, akkor én elhozom neki Narniát.
Tudom, hogy soha nem fog engem úgy látni. Tudod, férfiakkal, meg tűvel a kezemben.
Tudom, hogy az utolsó napunk akkor lesz, ha majd egyszer meghalok.
Tudom, hogy a gyermekemnek mindenben segíteni fogok az életben.
És anya, tudom, hogy ha majd a kislányom a mi történetünket írja, akkor büszke lesz rá, hogy én vagyok az anyukája.
Büszke lesz rám. Én rád soha nem lehettem.
Pedig ugye, milyen jó lett volna?
A Gyerekszoba.hu novellapályázatának oldala, a legjobb írások IDE KATTINTVA érhetők el.
Kapcsolódó cikkek
