Szalai Kriszta színművész, drámapedagógus, az Óriás Gyermekjogi Plakát program kitalálója, főszervezője tizenöt éve tanít drámapedagógiát gyermekeknek. A Kapcsolda program során jött rá, hogy a sérült emberek elfogadása sokkal könnyebb gyerekkorban, mint felnőttként. Innen jött az ötlet, hogy más fontos kérdések megvitatását is lehetne a fiatalabbak körében kezdeni.
„Úgy gondolom, a léleképítést a gyerekeknél kell elkezdeni, ahogy a gyerekvédelmet is. Ahogy látom, mi, szülők gyakran alaphibákat követünk el velük szemben, amit a saját gyerekkorukból, traumáinkból adunk tovább. A felelős beosztásban lévő emberek egy része pedig gyakran oda sem figyel a gyerekekre, mintha nem tartanák fontosnak egy egészséges társadalom létrejöttét.”
A gyerekek könnyebben elfogadják a másságot
Kriszta 2008-ban indította be a Kapcsolda nevű programot, mely során az egészséges gyerekek sérült gyerekeket látnak vendégül az iskolájukban. A program célja, hogy elfogadással, a félelem feloldásával a felnövekvő nemzedék egészségesebb és odafigyelőbb legyen. 2008 óta országosan 105 iskola kapcsolódott ehhez a programhoz.
Érzékenyítő foglalkozások iskolásoknak
Szalai Kriszta
Kriszta új programja három részből áll. Az első részben általános iskolákban eddig közel háromszáz gyereknek tartottak interaktív foglalkozásokat. A fő témák közé tartozik az iskolán belüli bullying és az erőszakmentes kommunikáció, melyet a Láthatáron Csoport drámapedagógusai járnak körbe. Az internetes szexuális zaklatást, az alkoholizmust, a bántalmazást, az abúzus jeleit és kezelését az Amnesty International kollégái dolgozzák fel a gyerekekkel. A gyermekjogokról az UNICEF munkatársai tartanak interaktív foglalkozást, melyek által a gyerekek megnyílhatnak, és jobban rálátnak bizonyos élethelyzetekre. A gyakran felmerülő problémás helyzeteken a diákokkal együtt interaktívan dolgoznak.
„Három szervezettel indultunk el az iskolákba zaklatás, gyermekjog és erőszakmentes kommunikáció témakörében. A különböző termekben különböző programok várják őket, a diákok vándorolnak, hogy mindegyikben részt vegyenek. A magániskolák nyitottak, így több száz gyerekhez eljutunk. A cél az, hogy a tankerületi iskolákba is beengedjék a programot, hiszen rengeteg iskolában jelent gondot a zaklatás” – meséli Kriszta.
Az interakciós foglalkozások után összegyűjtik a fiatalok üzeneteit, hogy megismerjék, ők hogyan fogalmazzák meg, mi szükséges a biztonságos gyerekkorhoz, mi által nőhet fel egy egészséges lelkű generáció.
Aggasztó eredmények az iskolai bántalmazásról
Az UNICEF Magyarország 2022 őszén széles körű felmérést végzett a magyar középiskolás gyerekek körében iskolai zaklatással, az erőszak elterjedtségének mértékével és működésmódjával kapcsolatban. A megkérdezettek 66 százaléka arról számolt be, hogy tanulmányai során rendszeresen éri vagy érte fizikai, lelki vagy verbális erőszak, az esetek csaknem felében napi szinten. A magyar tizenévesek 85 százaléka már legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazást. Elmondásuk szerint ez legtöbbször az osztályteremben történik, de sajnos sokszor az online térben is folytatódik személyes üzenetek formájában vagy a közösségi médiában. A bántalmazási esetek kimagasló többségében az osztálytársak az elkövetők, de előfordul, hogy az iskolai közösség más tagjai, esetenként a tanárok is részt vesznek a bántalmazásban (21%).
Az UNICEF Magyarország is a kampány mellé állt
Az UNICEF Magyarország az Ébresztő óra foglalkozásán keresztül kapcsolódott be az Óriás Gyermekjogi Plakát kampányba. Az UNICEF Magyarország Ébresztő óra egy 2015 óta működő, Gyermekjogi Egyezményt és annak működésmódját bemutató, interaktív edukációs program, mely iskoláknak, osztályoknak, gyerekközösségeknek és szülőknek egyaránt szól. Nagy-Balás Borbála, az UNICEF Magyarország gyermekjogi munkatársa hisz abban, hogy a felelősségvállalás és a tudatos jövőépítés a jogok ismeretéből fakad. A program hatására javul a gyerekek önértékelése, szélesedik a látókörük és fogékonyabbá válnak társaik és közösségük problémáira. A programban részt vevő gyerekeken keresztül pedig egész generációjuk attitűdjét lehet alakítani.
„Az Ébresztőóra program indulása óta több mint 25.000 gyereket sikerült elérnünk, csak 2023-ban 5.500 diákhoz juttattuk el a Gyermekjogi Egyezmény cikkeit. A foglalkozás által a gyerekek segítséget kapnak ahhoz, hogy olyan felelős és jogtudatos emberekké váljanak, akik felismerik azt, hogy a jogok képezik a közösségek és a társadalom megfelelő működésének alapját. Az Ébresztő óra foglalkozások hozzájárulnak a kortárs bántalmazás hatékony megelőzéséhez és megszüntetéséhez is. Elősegítik azt, hogy a legsérülékenyebb gyerekek hatékonyabban tudjanak segítséget kérni szükség esetén.”
Fontos, hogy a diákok tudjanak kihez fordulni
Bereczki Szilvia – Fotó: Szekeres János
Bereczki Szilvia, a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnázium gyógypedagógusa 2002 óta foglalkozik sajátos nevelési igényű tanulókkal. Az iskola igazgatójának kérésére vette fel Szalai Krisztával a kapcsolatot, a kétnapos programsorozat így jutott el az iskolába az UNICEF Magyarország, a Láthatáron Csoport és az Amnesty részvételével. „A mai fiatalokat számos inger éri. Az iskolánkba érkező tanulók nagy része más intézményekben szerzett kudarcélmények után jön, ezáltal sok feszültség halmozódik fel bennük. Sajnos ma már mindennaposak az erre adott hirtelen válaszok, bántások, hogy elkerülhetetlen, hogy az iskolában is felhívjuk a figyelmet, beszéljünk róla.”
Szilvi szerint a diákok sok esetben nincsenek is tisztában a bántalmazással, első körben csak a fizikai tünetek tűnnek fel (hasfájás, hirtelen érzelmi váltás). Amikor azonban a diákok látják, hogy az iskola dolgozói is fontosnak tartják az ehhez hasonló témák megvitatását, nagyobb bizalommal fordulnak hozzájuk.
„Kriszta és az említett szervezetek projektjei példaértékűek, az iskolában minden korosztály számára találtunk megfelelő foglalkozást. A foglalkozások interaktivitása, rugalmassága nagyon illeszkedett a csoportokhoz. Szeretnék legalább évente szervezni ilyen alkalmakat, mert ezek azok a témák, amelyekről nem lehet eleget beszélni. Nemcsak azért, hogy valaki felismerje, mikor válik bántalmazottá, hanem azt is, hogy milyen lehetőségei vannak a segítségkérésre. Fontosnak tartom az óriásplakátok létrejöttét is, hogy a gyerekek saját szavaikkal fejezzék ki, mitől lenne számukra biztonságos ez a világ, mit tehetünk mi, felnőttek ennek érdekében.”
Kiabálj, ha valami fáj!
A program második része a „Kiabálj, ha valami fáj!” című, igaz történetekből álló színházi este. Kriszta közzétett egy felhívást a közösségi médiában, melyre egy órán belül tizennégy ember küldte el saját, traumatizált történetét. Szerencsére többen is vállalták, hogy ők maguk mesélik el saját történetüket, vagy felolvassák másokét.
„Az est célja a márt traumatizált felnőttek meghallgatása volt. Az, hogy merjenek kiülni és elmondani a történetüket, mi pedig merjük meghallgatni őket. A szereplők közül többen azt említették részvételük legfontosabb céljának, hogy ha már velük ilyen történt, szeretnék felhívni mások figyelmét a felismerés és a jelzés fontosságára. Számomra nagyon sokat jelentett, hogy hat férfitörténet is érkezett, ami azt mutatja, hogy velük is ugyanúgy megtörténhet bántalmazás általi tragédia, és szerencsére ma már ők is mernek róla beszélni” – tette hozzá Kriszta.
„Annyira akartam, hogy nekem is legyen apukám”
Román Judit színésznő ötvenéves koráig senkinek sem beszélt arról, ami vele történt. Édesanyja, majd nevelőapja halála után tudott csak igazán belekezdeni saját traumájának feldolgozásába. Úgy gondolja, ennek a munkának egyik fontos lépése az, hogy nyilvánosan is képes beszélni arról, amin keresztülment.
„Édesapám születésemkor nem vállalt engem, így az első éveim apa nélkül teltek. Ez ötéves koromban változott meg, mikor édesanyám és a nevelőapám összeköltöztek. Mindig a nevelőapám fürdetett, és már elég korai emlékeim vannak arról, hogy nem szerettem, ha hozzám nyúlt, nem volt jó érzés olyankor mellette lenni. De kisgyerekként nem tudjuk, mit kezdjünk az ilyen érzésekkel, sőt, az is felmerül bennünk, hogy biztos a mi érzéseinkkel van baj. Sajnos az abúzus egészen tizennégy éves koromig folytatódott. Akkor szűnt meg, amikor végre saját szobát kaptam, aminek kulcsra tudtam zárni az ajtaját.”
Judit senkinek sem szólt arról, ami történik. Úgy fogalmaz: annyira akarta, hogy neki is legyen apukája, hogy inkább lehasított magáról minden ezzel kapcsolatos rossz érzést. De attól is félt, hogy nem hisznek neki, hisz ő csak egy gyerek. Félt a botránytól, mellyel édesanyjának is fájdalmat okozna, ő maga pedig újra apa nélkül maradna.
Több mint negyven év elteltével, a „Kiabálj, ha valami fáj!” színházi est egyik vendégeként Judit ma már úgy gondolja, a trauma annál jobban tud oldódni, minél többet tud beszélni róla. Ám ő nem csak maga miatt jelentkezett a rendkívül nehéz felkérésre.
„Úgy gondoltam, másoknak is adhatok ezzel útmutatást, lehetőséget arra, hogy rájöjjenek, nem szabad egy életen át magunkba zárni ezeket a titkokat. Nem biztos, hogy mindenkinek a nyilvánosság előtt kell beszélnie, de legalább a bizalmasaival ossza meg, ha történt vagy történik vele valami” – vallja a színésznő.
Az Óriás Gyermekjogi Plakát mindenkihez szól, de főleg a felnőttekhez
A Kriszta által szervezett program ötletét a ’Három óriásplakát Ebbing határában’ című film adta. A harmadik rész tehát egy óriásplakát lesz, melyre a gyerekek üzeneteit írják ki, válaszaikat arra, milyen a biztonságos ország egy gyerek számára. Mit gondolnak a gyerekek saját helyzetükről? Miben kellene nekünk, felnőtteknek fejlődnünk? A programok során a gyerekektől összegyűjtött üzeneteket, gondolatokat óriásplakátokon helyezik el. A mondatokat örökbe is lehet fogadni, ezáltal minél több emberhez eljuthatnak. Az óriásplakátok előreláthatólag ősszel kerülnek ki a közterekre.
„A beérkezett mondatok körülbelül 80 százaléka bántalmazott gyerekektől származik. Többen említik, hogy tegyék le a telefont a szülők, és hogy cigarettáznak, isznak, bántják őket. Azt is többen írták, hogy „A felnőttek igazságtalanok”. Egy másodikos osztályból több olyan válasz is érkezett, hogy „Nem akarok felnőtt lenni”. Minden korosztályban írták, hogy „Beszélgessetek velem többet, ne tegyetek félre” – foglalta össze a gyerekek gondolatait az ötlet megálmodója.
Kapcsolódó cikkek
