Hódít egy csendes trend: a zugevő szülő, aki miután elaltatta a gyerekét, kilopózik a konyhába és halkan magába tömi az édességet. Miközben a gyerekek gondosan összeállított, tápanyagban gazdag ételeket kapnak, sok szülő titokban nassol, egészségtelen ételeket eszik. Az ok egyszerű, mégis meglepő: a szülő is élvezhessen végre valamit, ítélkezés nélkül.
Kép: Getty Images
A számok tükrében
A legfrissebb adatok is megerősítik ezt a tendenciát. Az amerikai 2025-ös szülők körében végzett étrendfelmérés szerint tízből nyolc szülő fontosabbnak tartja gyermeke egészségét, mint a sajátját, írja a Parents. Miközben minden erejükkel a családra koncentrálnak, saját szükségleteiket gyakran figyelmen kívül hagyják – mígnem az egyetlen lehetséges kiút egy csendes, lázadó nassolás lesz.
Bár csak a szülők 39%-a vallja be, hogy rendszeresen ad a gyermekeinek egészségtelen ételeket, sokan maguk mégis titokban fogyasztanak ilyesmit. Ezek az ételek bűntudat nélküli lelki vigaszt nyújtanak, és segítenek a stressz levezetésében. Barry Vanderable, egy kaliforniai édesapa így fogalmaz: „Van egy zacskó chips a csomagtartóban. Ha beviszem a házba, egy nap alatt eltűnik. A gyerekeimnek odaadom az utolsó falatomat is, de azt a chips-et a csomagtartóban – azt biztosan nem.”
„A szülői létből fakadó folyamatos önfeláldozás komoly következményekkel jár. A zugevés is ezek közé tartozik” – magyarázza Alyson Curtis, mentálhigiénés tanácsadó.
Képmutatás vagy túlélés?
Ez a viselkedés nem a képmutatásból fakad. „Ha te is titokban eszel meg egy hamburgert az autóban, vagy egyedül kanalazol el egy doboz fagyit éjfélkor, tudd, hogy nem vagy egyedül. Ez nem igazán az éhségről szól” – mondja Dr. Charles Sweet pszichiáter. „Inkább a szabad akarat érzéséhez kapcsolódik. A zugevéssel újra magadhoz ragadod az irányítást és az élvezetet – még ha csak pár percre is. Ezt nevezhetjük akár öngondoskodásnak is.”
Dr. Sweet szerint gyakran krónikus stressz hatására történik a zugevés, amikor a szülők öntudatlanul gyors megoldásokhoz – például ételhez – nyúlnak a megnyugvás érdekében. Egyszerű, megnyugtató, magyarázat nélküli pillanatokat keresnek.
„Van valami mélyen megnyugtató abban, hogy ülök a parkolóban, leengedem az ablakokat egy szép napon, felhangosítom Beyoncé-t, iszom egy szénsavas diétás kólát, és lassan megeszem a vacsorámat. Nincs ragacsos kéz, nincs vita, kiborult pohár vagy könyörgés egy falatért, miközben a saját ételüket érintetlenül hagyják. Ez egy apró öngondoskodási pillanat” – meséli Jillian Douglas, egy édesanya.
Persze a zugevés nem egyszerűen válaszreakció, hanem (rossz) megküzdési stratégia is lehet a szorongásra, stresszre és kísértetiesen hasonlít az étkezési zavarokra, bár a gyökereik eltérnek egymástól. Szakértők szerint a zugevés sokszor azt tükrözi, hogy a szülők láthatatlannak vagy alulértékeltnek érzik magukat otthon, mert a napi rutinjuk nem magukról, hanem mindig másról, mások szükségleteinek kielégítéséről szól. Így könnyű megfeledkezni a saját igényeinkről.
Aztán jön a bűntudat – amikor az élvezeti étel egyedül fogy el. Ez a bűntudat felerősítheti a kört, és a kezdeti öngondoskodás lassan önvádba fordul. Súlyosabb esetekben ez a minta felborítja a szülő kapcsolatát az étellel, és érzelmi evéshez vagy étkezi zavarokhoz is vezethet, amelyeket egyre nehezebb felismerni – nemhogy megállítani.
Változtatni lehet és érdemes
Van mód arra, hogy megtörjük ezt a mintát. Az első lépés: elismerni, hogy a szülők is megérdemlik a kielégítő, tudatos étkezést. Nemcsak a működésükhöz, hanem ahhoz is, hogy jól érezzék magukat. Hiszen, ha a szülő jól van, akkor a gyerek is. Ha a zugevés arról szól, hogy sokszor kihagysz étkezéseket, mert sok dolgod van és ezen spórolsz időt, akkor ezen mindenképp érdemes változtatni. Ha egyfajta örömszerzésről szól, akkor érdemes beépíteni apró, napi örömforrásokat az ételen, evésen kívül is, mint például egy séta, egy podcast meghallgatása, vagy bármi, ami feltölt kicsit.
„Nem vagy rossz szülő attól, hogy vágysz saját pillanatokra. Ez teljesen emberi, és teljesen rendben van. De segít, ha felismered a mintát. Gondold végig: tényleg éhes vagy, vagy inkább kimerült, túlterhelt?” – teszi fel a kérdést Dr. Sweet.
És még egy fontos tényező: amikor a gyerekek azt látják, hogy a szülők élvezettel esznek, időt szánnak magukra, és az ételt nem bűnként vagy jutalomként, hanem táplálékként kezelik, ők is ezt tanulják meg. Az egyik legfontosabb lecke, amit egy gyerek megtanulhat, hogy az étel olyasvalami, amit örömmel, nyugalomban és bűntudat nélkül lehet élvezni.
Kapcsolódó cikkek
