Fotó: Getty Images
Adott egy kisgyermek, aki összefirkálja a falat. A helyzetet szülőként valószínűleg nem kezelnénk túl higgadtan, de minimum megemelkedik a vérnyomásunk, ezzel szemben egy nagymama még meg is dicséri a kis unokáját, hogy milyen gyönyörű művészeti alkotást prezentált. A történetet egy anya osztotta meg videó formájában a TikTokon, aki a posztjában azt is hozzátette, hogy az édesanyja az ő gyerekkorában fogkefével sikáltatta fel vele a padlót, ha egy apró foltot is hagyott a lakásban.
A szituáció pedig ismerős lehet. Nagyszülővé válva, valahogy a legszigorúbb szülők is kenyérre kenhetőek lesznek és nemcsak hogy ugranak az unoka minden kérésére, de mindent meg is engednek neki.
A ráhagyó nevelési stílus nagyszülőként
A pszichológusok többféle nevelési stílust különböztetnek meg, ebből az egyik a laissez faire, azaz a ráhagyó. A szakértők szerint ennek a fajta lazaságnak elég sok hátulütője lehet: lázadáshoz, kockázatkereső viselkedéshez és egészségtelen szokások kialakulásához vezethet. Egyértelműen nem ajánlott, de mi a helyzet, ha a nagyszülők azok, akik túl engedékenyek?
A More Than Grand nevű platform – mely segít a nagyszülőknek egészséges kapcsolatokat kialakítani az unokáikkal – alapítója, DeeDee Moore szerint az engedékeny nagyszülőség gyakori jelenség és talán ez az egyik oka annak, hogy a gyerekek annyira rajonganak a nagyszüleikért. Hogy elfogadható-e ez a hozzáállás? Nos, ez teljes mértékben a szülők elvárásaitól függ.
„A nagyszülők hajlamosak engedékenyebbek lenni. Az elkényeztetés örömet is jelenthet ebben a szerepben, amíg nem esünk túlzásba. Akkor válik problémává, ha ez a viselkedés ellentmond a szülők kéréseinek. Ezért olyan fontos a kommunikáció, hogy mindenki ugyanazon az oldalon álljon.”
Tiszteljük a szerepeket és gondoljuk újra az elvárásokat
Moore szerint sok társadalmi üzenet – például hogy ‘kényeztesd el az unokákat’, vagy ‘nagyi háza, nagyi szabályai’ – azt sugallja, hogy a nagyszülőknek nem kell figyelembe venniük a szülők elvárásait. Ez azonban rossz hozzáállás. Igenis illik tiszteletben tartani, ha a szülők azt mondják, hogy valami megnehezíti számukra a gyermeknevelést.
A szülőknek és a nagyszülőknek végül is közös a célja, hogy a gyerekek boldogok és egészségesek legyenek, ezért nagyon fontos, hogy tiszteljék egymás kéréseit és tartsák be a szabályokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nagyszülők ne lehetnének egy kicsit engedékenyebbek, de a fő irányelvekben nem szabadna eltérniük.
„Számomra nagyon fontos, hogy a gyerekeim erős kapcsolatot építsenek ki a tágabb családdal. Szerintem ennek része az is, hogy elengedjük az irányítás egy részét. Ha a gyerekeim több édességet esznek, később fekszenek le, vagy több tévét néznek a nagyszülőknél, hát legyen. Ugyanakkor a szabályokat a szülők hozzák, és mindenki, aki gondoskodik a gyerekekről, köteles azokat tiszteletben tartani” – mondta a Parents.com-nak DeeDee Moore.
Michelle Tangeman, gyermek- és családterapeuta is hasonlóan vélekedik.
Teljesen rendben van, ha kicsit más szabályok vonatkoznak a gyerekre. Lehetetlen elvárni, hogy a nagyszülők – vagy bárki más – pontosan ugyanúgy reagáljanak és fegyelmezzenek, ahogy mi tennénk. A szülők feladata, hogy meghatározzák, mik az igazán fontos értékek számukra, és világosan kommunikálják, hogyan szeretnék, hogy ezek megvalósuljanak.
Szakértői tippek a szülő-nagyszülő kommunikációhoz
A terapeuta szerint kulcsfontosságú, hogy a szülők a megfelelő időben és stílusban közöljék a nagyszülőkkel, ha valamivel nem értenek egyet.
„Fontos, hogy ezeket a beszélgetéseket akkor folytassuk le, amikor nyugodtak vagyunk, hogy hatékonyan tudjuk közölni, mire van szükségünk és mit szeretnénk. Azt se feledjük, hogy a nagyszülők is ugyanabban a csapatban játszanak, egy közös cél érdekében: kedves, tisztelettudó, magabiztos gyerekeket nevelni. Légy türelmes, kedves, és kitartó. A harag és a frusztráció teljesen érthető szülőként, de ezek nem biztos, hogy eredményre vezetnek.”
A gördülékeny és konfliktusmentes kapcsolat azonban nem csak a szülők hozzáállásán múlik, fontos, hogy a nagyszülők is partnerek legyenek és ne támadásként éljék meg a beszélgetést.
„Bármit is teszel, ne válj védekezővé vagy elutasítóvá a szülők aggodalmaival szemben. Még ha úgy is érzed, hogy a szülők túlreagálnak valamit, tisztelni kell, hogy valami miatt így éreznek. Beszélgessetek erről: kérj bocsánatot, ha hibáztál, és kérdezd meg, hogyan szeretnék, hogy legközelebb hasonló helyzetben cselekedj” – javasolja a nagyszülőknek Moore.
Kapcsolódó cikkek
