A nagyszülők közül többen csak csóválják a fejüket azokat a nevelési stílusokat látva, amiket a mostani szülők gyakorolnak többé-kevésbé következetesen a gyerekeikkel. Teszik mindezt azért, mert nehezen hiszik el, hogy a korábban jól bevált módszerek a mostani kicsiknél már korántsem olyan célravezetőek, mint az ő idejükben.
Az aktuális nevelési stílusokat persze nemcsak a mai felnőttek szülei nézik olykor kikerekedett szemekkel, gyakran megesik, hogy a szülők egymásra tekintenek furcsán (és most finoman fogalmaztunk).
A helikopter szülőkről és azokról, akik a vattacukor szülők táborát erősítik, már mi is írtunk részletesebben, egy kevésbé ismert szülőtípusról azonban mostanáig szinte nem is esett szó. Ez nem más, mint a seriff szülők kategóriája, aminek megmutatjuk legfőbb ismertetőjegyeit, előnyeit és hátrányait.
Kik azok a seriff szülők?
Stefano Rossi olasz pszichopedagógus alkotta meg ezt a találó elnevezést, és azt is leírta közérthetően, kik is azok a seriff szülők. Mint mondta, akiknél nem válik be a sokszor túlzottan megengedő és a határokat igen nagyvonalúan kezelő vattacukor-modell, jó megoldásnak gondolhatják a seriff nevelési stílust. Az esetek többségében azonban csalódniuk kell, mert ez a szöges ellentéte annak, amit korábban alkalmaztak.
„A seriff szülők szigorú szabályokat fektetnek le, és gondosan ügyelnek a határok betartására. A külső szemlélők számára úgy tűnhet, hogy a gyerekei rendkívül fegyelmezettek és szófogadóak, azt azonban csak kevesebben veszik észre, hogy érzelmileg sokkal hidegebb és ridegebb ez a nevelési stílus, mint a kevésbé szabálykövető változatok” – fejtette ki a szakértő.
A seriff szülők gyerekei valóban odafigyelnek a meghúzott határokra és a szabályokra, az esetek többségében pedig az önuralmuk is fejlettebb. Ugyanakkor sokszor megfigyelhető, hogy nehezebben mutatják ki másoknak a valódi érzéseiket, és maguk sem tudnak mit kezdeni azzal, ha valaki „rájuk zúdítja” az érzelmeit.
Kapcsolódó cikkek
