A hozzátáplálás eleve izgalmas időszak, akkor pedig pláne “szórakoztatóvá” válik, amikor a kicsi ráébred, hogy az ételt bizony hajigálni is lehet a székre, a földre, a falra, sőt ezeknél lehetetlenebb helyekre is. Ez sok szülőt aggaszthat, teljesen érthető módon.
Szerencsére nem arról van szó, hogy máris a fejünkre nőtt a gyerek és fittyet hány az étkezési etikettre: ez a viselkedés kulcsfontosságú mérföldkőnek tekinthető a fejlődésében!
Ezért dobálják az ételt a kicsik
Részben kísérletezés miatt teszik, a hangsúly tehát egyáltalán nem azon van, hogy mit dobál, hanem magán a dobáláson. A gyerek ilyenkor felfedezi a gravitációt és kíváncsian fürkészi azt is, hogy vajon mi történik azzal, amit a kis kezével útnak indít?
Az, hogy ez egy kocka, egy plüssjáték vagy egy darab sárgarépa, valójában teljesen mindegy a kisgyermeknek. Megfigyeli, ahogy lendül a karja, ahogy repül és földet ér a tárgy, valamint a mozgás módját és hatását. Ezekben a helyzetekben különösen érdekes számára a felnőttek reakciója is. Ezekből tanulja meg, hogy rendben van-e, amit csinál, vagy éppen helytelen dolgot tesz.
Az ételdobálásra adott heves szülői reakció csak olaj a tűzre, a gyerekek ugyanis imádják magukra felhívni a figyelmet, a dühös anyu/apu reakciója pedig éppen ezt a figyelemfelkeltést jelenti számukra.
A figyelemfelkeltés mellett a függetlenség megélése és a szabad akarat érvényesítése is benne van az ételdobálásban. A szülők által felállított korlátok tesztelése is igen szórakoztató lehet egy kisgyereknek. A határok kijelölése segít abban is, hogy megértse az ok-okozati összefüggéseket, vagyis a fejlődés szempontjából ez szükséges és igazán előrevivő viselkedés.
Nyitókép: Getty Images, Forrás: Via
Kapcsolódó cikkek
