
Fotó: Getty Images
Olyan, mint egy második farsang, csak a jelmezek félelmetesebbek – mondta a halloweenről egy ismerősöm kisfia. És szerintem ez egy szuper hozzáállás. Mert attól még, hogy nálunk nincs hagyománya, miért ne lehetne egy jó alkalom a bulizásra? A kislányom angolos sulijában hatalmas esemény a halloween, és minden évben elámulok a vicces és félelmetes jelmezeken. És el is gondolkodom: miért szeretik annyira a gyerekek, hogy félelmetes szörnyek bőrébe bújhatnak? Erről kérdeztem dr. Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológust, a Sulinyugi program szakmai vezetőjét.
Halloween mint stresszlevezetés?
„A gyerekek számára a félelmetes figurák és jelmezek szimbolikus jelentéssel bírnak: megtestesítik a félelmet, és közben lehetőséget adnak arra, hogy játékos formában uralmat szerezzenek fölötte. A szörnyekkel, sötét témákkal való játék valójában a félelem megszelídítésének egyik legrégebbi, szimbolikus módja. Amikor a gyerek »ijesztővé« válik, akkor biztonságos keretek között próbálja ki, milyen érzés, amikor nem ő az, aki fél – hanem ő az, akitől félni lehet. Ugyanez történik, amikor ijesztő meséket vagy filmeket nézünk – a test reagál, megéljük a félelmet, de a tudatunk tudja, hogy nincs valódi veszély.
A szociológus Amitai Etzioni »tension-management ritualnak« nevezte a halloweent, vagyis egy olyan közösségi szertartásnak, amelyben a társadalom közösen engedi ki és dolgozza fel a kollektív szorongásait. A félelem és halál szimbólumai, a szellemek, csontvázak, szörnyek ilyenkor nem pusztán ijesztgetnek, hanem segítenek kifejezni és átalakítani azt, ami amúgy kimondatlan maradna.
A gyerekek szintjén mindez a szerepjátékban valósul meg: a jelmez az identitás, az erő és a kontroll szimbóluma. Egyben átmeneti tárgy is, amin keresztül a belső feszültségeiket le tudják képezni.
Ahogy Tamar Kushnir írta: a »szimulált félelem« lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljuk és gyakoroljuk a félelmet valódi veszély nélkül – ez a fajta érzelemjáték segít az érzelmi szabályozásban és a rugalmasságban is.
A Sulinyuginál mi kártyák formájában is segítünk a stressz levezetésében, játékos módon ezeket egy halloween-partin is lehet használni.”

dr. Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológus
Nincs gond a szörnyekkel
Tehát ha azt látod, hogy a gyereked nagyon szeretne szörnynek öltözni, és a halloweeni jelmeze rémséges, nem kell kétségbe esned. Ne gondold, hogy valami gond van vele (vagy veled) „Valóban, egyáltalán nem kell megijedni, ha nagyon bizarr vagy félelmetes jelmezt választ a gyerekünk – nyugtat meg a pszichológus. – Ez nem arról szól, hogy ilyen borzasztó lenne az ő belső világa. Sokkal inkább arról, hogy ilyenkor a gyerek szimbolikusan, tudattalanul a benne lévő félelmeket tudja kidolgozni. Sőt, inkább azt mondanám, hogy ez egy biztató jel lehet. Arra utal, hogy a fantáziáját meg tudja így élni, és azt jelenti, hogy akkor fel tudja dolgozni a félelmeit. Ez a pici gyerekeknél, de a kamaszoknál is megfigyelhető. A nagyok a jelmezek, smink segítségével a sötét vagy akár a sérülékeny oldalukat is ki tudják fejezni. Szülőként ezt inkább jókedvűen, örömmel kell fogadni, nincs ok a kétségbeesésre.”
És ha a gyerek fél a halloweentől?
A legtöbb gyerek imád szörnyekkel és fura lényekkel bulizni, azoknak beöltözni – de nem mindenki. Azért olyan kicsit is ismerek, aki számára mindez inkább félelmetes, mint szórakoztató.
„Ha a gyerek megijed vagy fél, akkor a legfontosabb, hogy komolyan vegyük az érzését – magyarázza dr. Szigeti Réka. – Segíthetünk neki megérteni, hogy a szörnyek, a sötétség vagy a halál motívumai a mesékben és játékokban szimbólumok, nem a valóság. Ha biztonságos kereteket teremtünk, a gyerek megtanulja: a félelem nem valami, amit el kell nyomni – hanem olyasmi, amivel lehet játszani, beszélgetni, és végül barátságot kötni. Persze figyelni kell arra, hogy mi az az ingermennyiség, ami még nem túl sok a mi gyerekünknek. És ha nagyon megijed valamitől, akkor közbe kell lépni.
Ha a gyerek nem akar beöltözni, akkor nem érdemes nagyon erőltetni. Jó ötlet lehet kérdezgetni, hogy miért nem szeretne, mi az, ami nem komfortos számára. Kiderülhet, hogy maga a jelmez kényelmetlen, vagy az arcfestést nem szereti, és nem a halloweeni tematikával van baja. Vagy úgy is részt vehet a mulatságban, ha szeretne, hogy ő maga nem öltözik be, vagy csak kicsit, valamilyen egyszerű jelmezbe.
A halloweeni partiban az is jó ugyanis, hogy ez egy újabb lehetőség arra, hogy társasági esemény legyen a gyerekek életében. Ahol kapcsolódhatnak másokkal, és a szociális készségeik fejlődhetnek.
Mert ennek bizony egyre kevesebb tere van napjainkban. Szerintem jó ötlet bátorítani az ilyen összejöveteleket, érdemes megragadni a közös bulizás, személyes, offline találkozás lehetőségét a kicsik és a kamaszok esetében is.”

Fotó: Getty Images
A halálról is lehet beszélni ilyenkor
Olyan gyerekről is hallottam már, akinek nem a vámpírok vagy múmiák a félelmetesek, hanem inkább a szellemek, zombik – legfőképp a halál tematikája miatt. Pszichológus szakértőnk szerint a halloween, de még inkább a halottak napja jó alkalom lehet, hogy beszéljünk erről. „Nagyon sok mostanában a szorongás, félelem a gyerekekben kicsi kortól. Már 3-5 éves kortól jelentkeznek olyan tematikus félelmek, mint a sötétségtől való félelem, és ez az az időszak, amikor a haláltól való félelem is megjelenhet.
A beöltözés egyébként az ilyen nehezen kezelhető, szimbolikus félelmek esetén is jótékonyan hathat. Ahogy az is, hogy halottak napja alkalmából kimegyünk a temetőbe a gyerekekkel, vagy megemlékezünk otthon a saját halottainkról. Gyertyát gyújtunk, beszélgetünk róluk, felidézzük a velük kapcsolatos emlékeket.
Jó, ha ezt nem tabutémaként kezeljük, mert úgy könnyebben okoz szorongást a gyerekeknél. Ezek a rituálék azonban segíthetnek, hogy könnyebben beszéljünk ezekről a nehéz, szomorúsággal teli vagy félelmetes dolgokról, mint amilyen a halál.
Jó szívvel ajánlom a Coco című animációs filmet. Ugyan a miénktől eltérő a kultúrkört ábrázol, de az a fajta hozzáállás, hogy a szeretteinknek az emlékét ilyenkor megidézzük, az tőlünk sem áll távol. És ez a gyerekeknek is egy lehetőség lett, hogy rákérdezzenek olyan dolgokra, amik foglalkoztatják őket.”