Fotó: Getty Images
A legtöbben pontosan tudjuk, hogy a gyerekeknek szükségük van szabályokra, határokra ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, és legyen viszonyulási, viszonyítási pontjuk. Kevés szülő gondolja azt, hogy a mindent megengedő, korlátok nélküli nevelés célravezető vagy hasznos lenne. Mégis kevesen vagyunk igazán jók a határok meghúzásában és azok következetes betartatásában. Mi lehet ebben olyan nehéz – kérdezhetnénk. Hiszen csak el kell mondani a gyereknek, mit szabad és mit nem, aztán ehhez tartani magunkat. Na, ha ez ilyen könnyű lenne… Még ha elméletben egyszerűnek tűnik is a korlátok megszabása, a valóságban nem minden szülőnek megy könnyedén – és a legtöbben nem értik, mit rontanak el. Ha te is azon szülők közé tartozol, akiknek valahogy nem mindig sikerül átvinni az akaratukat, akik nem tudnak olyan következetesek lenni, mint szeretnének, akkor mindenképp olvass tovább.
Ne kérdezz, kérj!
Érdemes megfogadni dr. Siggie Cohen PhD gyermeknevelési szakember tanácsát, aki szerint a legfontosabb szabály az, hogy a határokat, korlátokat nem kérdezgetéssel kell kijelölni, nem kérdezve kell rá emlékeztetni a gyerekeket.
Sok ember gondolja azt, hogy ha egy kérést vagy felhívást kérdésként fogalmaz meg, az udvariasabban, kedvesebben hangzik. Lehet, hogy ez a felnőttekkel való kommunikációban így van, vagy így érződik, de ez a „finomkodás” a gyerekeknél nem működik akkor, amikor épp a kereteket próbáljuk kijelölni.
Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem kellene kedvesen beszélni velük – a kedvességre nagyon is szükség van. De amikor határokat húzunk, vagy a korlátokra emlékeztetjük a gyerekeket, a kérdő forma egyszerűen nem hatékony, nem megfelelő.
Szabj határt hatékonyan
Mire gondolunk pontosan? Mutatunk néhány szituációt, hogy érthető legyen a helyzet.
Nem kérdés például, hogy nem engedjük a gyerekünknek, hogy más gyereket megüssön, bántson.
- Gyakori, hibás reakció: „Miért ütötted meg a kisfiút?” „Nem tudod, hogy nem szabad bántani a testvéredet?”
- Ezt mondd helyette: „Ne üsd meg a testvéredet. Akkor se, ha nagyon mérges vagy rá. Mondd el neki másképp, hogy feldühített, a verekedés nem jó módszer erre.”
A kanapén való ugrálás mókás, de bizony veszélyes lehet.
- Gyakori, hibás reakció: „Hát szabad ugrálni a kanapén?!?”
- Ezt mondd helyette: „Ne ugrálj a kanapén. Szuper dolog ugrálni – kint az udvaron. A kanapén nem szabad.”
A legnagyobb hiba, amit sokan elkövetnek
Mi tehát az a csapda, amibe sokan beleesnek? Hogy a szabályok felállítása során úgy beszélnek a gyerekkel, mintha választási lehetőséget adnának neki. Ha kérdéssel fordulsz hozzá, azzal azt érezteted, hogy neki ebbe van beleszólása, van választása – pedig a határok megszabása a te feladatod, ezek (nagy része, a legalapvetőbbek legalábbis) nem alku tárgyai. Egy két-három éves gyerekkel egészen biztosan nem.
Ha kérdezel, amikor valójában egy alapvető szabályt szeretnél betartatni vele, olyan helyzetet teremtesz, mintha bevonnád őt a döntési folyamatba.
Pedig egy kisgyerek nem dönthet arról, hogy megütheti-e a testvérét, vagy kiszaladhat-e az úttestre. Ne is teremts olyan helyzetet, ami ezt érezteti vele. Valójában nem kérdés, hogy szabad-e ugrálni a kanapén – és ha felteszed ezt a kérdést, nem azt éred el vele, hogy gyerek átgondolja és visszaemlékszik arra, mi a szabály. Még túl kicsi ehhez. Amit elérsz, az az, hogy számára ez egy kérdéssé válik, amire többféle válasz lehetséges – tehát tulajdonképpen az ugrálás így egy opcióként tűnik fel, és mintha ő dönthetné el, hogy ugrál vagy sem. Teljesen ellentétes azzal, amit el szerettél volna érni, igaz?
Fotó: Getty Images
Gyakorold a határhúzást
A szabályok és határok nagyon fontosak a gyerekek számára – akkor érzik magukat biztonságban, ha egy számukra megbízható felnőtt megmondja, megszabja, mit szabad csinálni, és mit nem, mik azok a szabályok, amelyek között biztonságos hely számukra a világ. Valójában az egyértelmű keretek kijelölése és következetes, de erőszakmentes betartatása az, amivel igazán tiszteletet mutathatsz feléjük, nem pedig az, hogy álkedvességbe, kérdésbe csomagolod a szabályokat. Milyen a jó szabály vagy korlát:
- Fogalmazd meg egyszerűen
- Legyen a szabály egyértelmű
- Ne beszélj mellé vagy írd körül, legyen a gyereknek világos, mire vonatkozik a szabály, mit kell, lehet vagy épp nem szabad tennie
Ha szeretnél jobb lenni a szabályok felállításában, határok meghúzásában, kipróbálhatod a Heart-Mind Online módszerét.
1. Hagyd, hogy az érzéseid irányítsanak
Ha valami zavar a gyerek viselkedésében, ott valószínűleg szabályokra van szükség. Ezek általában a gyereknek is irányt adnak, akár abban is segíthetnek, hogy kevésbé legyen feszült a kicsi, ha tudja, mik az alapvető szabályok, mi oké és mi nem.
2. Amit akar, és amire szüksége van, az nem ugyanaz
A mi feladatunk, hogy biztosítsuk mindazt, amire a gyerekeinknek szükségük van (ételt, italt, gondoskodást, szeretetet), nem pedig az, hogy mindent megadjunk nekik, amit csak akarnak.
3. Ne engedj teret a bűntudatnak
Ha olyasmire mondasz nemet, amiről tudod, hogy nem tesz jót a gyereknek, vagy nincs rá szüksége (például egy nagy zacskó gumicukorra, vagy a harmadik gombóc fagyira), ne hagyd, hogy a bűntudat átvegye az irányítást. Ne az legyen a motiváció, hogy a gyereked minden egyes pillanatban elégedett legyen – nem lesz, és ha folyton a kedvében akarsz járni, nem tudja megélni a szabályok adta biztonságérzetet.
4. Kapcsolódj
A szabályok legyenek tiszták, egyértelműek, és mondd el őket kedvesen, kapcsolódva. Ahelyett, hogy dühösen felemelnéd a hangodat, próbáld észben tartani, hogy a gyermeked most tanulja ezeket a szabályokat, és ebben a segítségedre, támogatásodra van szüksége.
5. Figyelj a gyerekre
A következetesség nem azt jelenti, hogy mindenáron és betű szerint ragaszkodsz a szabályokhoz. Az alapok adottak, de jó, ha miközben emlékezteted erre a gyereket, felajánlod a segítségedet, támogatod őt, megkérdezed, hogyan tudnád megkönnyíteni a helyzetét (természetesen a gyerek életkorától függően).
6. Vizualizálj
Miközben kimondod a szabályt, lásd magad előtt a gyereket, ahogy ennek megfelelően viselkedik. Ez olyan többletet adhat, aminek köszönhetően lazábban, magabiztosabban adod elő magad a gyerek felé – és ettől ő is lazábban, könnyedebben viselkedik, kevesebb feszültséggel.
7. Fogadd el, ha ellenáll
A te dolgod, hogy felállítsd a szabályokat – a gyereknek nem dolga, hogy ezeket vígan fogadja. Fogadd el, ha valami nem tetszik neki, hallgasd meg, érezz vele együtt, támogasd, amiben tudod – de ettől még (az észszerű kereteken belül persze) ragaszkodni kell a szabályokhoz.
Forrás: Instagram.com/dr.siggie, heartmindonline.org
Kapcsolódó cikkek
