„Meghalt egy kétéves gyerek, mert a nevelőanyja megverte”, „Olyan forró vízben fürdették a nevelőszülei, hogy belehalt egy csecsemő Ináncson”, „Halott kétévest találtak a nevelőszülő csomagtartójában” – szalagcímek az elmúlt hónapok tragédiáiról.
Akinek van némi rálátása a hazai gyermekvédelem szövevényes rendszerére, jól tudja, hogy ez a terület sűrítetten mutatja mindazokat a problémákat, amelyekkel a magyar társadalom küzd. Ám a kirakatból csak annyi látszik, hogy gyerekek halnak meg nevelőszülők gondozása alatt, és úgy tűnhet, mintha újra Árvácska korába léptünk volna vissza, amikor bárki lehetett nevelőszülő. Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai munkatársa épp ezért kifejezetten problémásnak tartja, hogy azzal, hogy a médiában a nevelőszülők kereszttűzbe kerültek, az esetek kapcsán a szakma még jobban presztízsét veszti: „Rettenetesen hiányolom, hogy az ágazatvezetés vagy akár az országos gyermekvédelmi szakszolgálat nem emeli fel a hangját, és nem hangsúlyozza, hogy rengeteg nevelőszülő jó minőségben végzi a munkáját. Én magam is rengeteg olyan nevelőszülőt látok, akik hihetetlen munkát fektetnek a gyerekekbe. Akik nagyon érzékenyek, mélyen érzőek, sok empátiával, odafigyeléssel, tudással, szeretettel foglalkoznak a gyerekekkel” – mondja a szakember.
Herczog Mária, gyermekvédelmi szakember, aki hosszú évtizedek óta küzd a gyermekek jogaiért, is hasonlóképpen vélekedik: „Az alapvető kérdés itt az – amit sajnos a média is kevésbé feszeget –, túl a nevelőszülők egyéni felelősségén, hogy mik azok az alapvető kiváltó okok, amik nemcsak halálesetekhez, hanem rossz bánásmódhoz, nem megfelelő gondozási módszerekhez vezetnek, és miért tartunk ott, ahol tartunk?” – mondja a szakember az nlc.-nek, és az okok felfejtésére irányuló beszélgetés elején leszögezi: Egy jól működő nevelőszülő-hálózat alapvetően a gyermekek érdekeit szolgálná. Hiszen lehetőséget teremt a kötődésre, hogy biztonságot és kapaszkodót kapjanak a nevelt gyerekek. Mindezt sokkal eredményesebben lehet családi környezetben biztosítani, mint gyermekotthonokban.
E célok mentén, a gyermekek érdekeit előtérbe helyezve, 2016. december 31. óta a törvény szerint minden családjából kiemelt 12 éven aluli gyereket nevelőszülőnél kellene elhelyezni, ám a törvénykezést nem követte le a minőségi nevelőszülői ellátás feltételeinek biztosítása. Vagyis a gyermekvédelem egészében súlyos anyagi és humánerőforrás-hiánnyal küzd, ami akadályozza a magas színvonalú gondoskodást, nevelést akár intézményben, akár nevelőszülőknél, akár a megelőző családi támogatások során. A valóságban az történik, hogy a nevelőszülőknek kevés pénzért kell gondozniuk a gyerekeket, és a gyermekotthonokban is kritikus a helyzet.
A Hintalovon Alapítvány adatai is jól mutatják, hogy a rendszer hiányosságokkal küzd: 2021-ben is közel 1500 12 évesnél fiatalabb gyerek élt gyermek- vagy lakásotthonban. A legidősebb, 15-17 éves gyerekek pedig csak kevesebb mint fele élt nevelőszülőnél. Ennek elsődleges oka az, hogy nincs elég nevelőszülő az országban.
Nem egy felkapott szakma…
Kétségtelen, hogy a nevelőszülőség sosem volt egy túlértékelt hivatás, ami után két kézzel kapkodtak az emberek. Szépen kiviláglik a nem létező lelkesedés az SOS Gyermekfalvak 2017–2018 között készített kutatásából is, amellyel azt próbálták feltérképezni, hogy a folyamatos toborzás ellenére miért nem jelentkeznek többen nevelőszülőknek. A válaszokból kiderült, hogy főleg az alacsony anyagi támogatás és a társadalom előítéletessége, a család, a szűk környezet reakciója miatt nem választják sokan ezt a hivatást.
Herczog Mária szerint nincs abban semmi csodálkozni való, hogy nem tolongnak a munkáért, amelynek valóban alacsony a társadalmi és az anyagi megbecsültsége, ellenben hatalmas felelősséggel, érzelmi teherrel és sok nehézséggel jár.
„365 napban, 24 órában kell sokszor nagyon-nagyon nehezített életkörülményekből érkező, traumatizált gyerekeket nevelni. Főleg ezért nem vállalkoznak sokan a különösen rossz feltételek mellett a feladat elvégzésére” – magyarázza a szakember, és erre reflektálnak Szilvási Léna gondolatai is, aki azt mondja, hogy a tévhitekkel ellentétben egyáltalán nem keresnek jól a nevelőszülők.
„15 év óta emeltek a juttatásokon, sőt, ha a durva inflációt nézzük, végső soron a juttatások ma inkább kevesebbet érnek, mint az utolsó emelésnél” – mondja, majd hozzáteszi: „Ugyan anyagilag többet kapnak azok a szülők, akik több gyereket bevállalnak, de ez nincs egyenes arányban azzal az érzelmi leterheltséggel, amely több, problémás gyerek nevelését jelenti. A nevelőszülői juttatások radikális megemelése nélkül nem lesz elég jelentkező, amíg pedig nincs elég jelentkező, kikből szűrjenek a szervezetek?” – teszi fel az adekvát kérdést.
A Hintalovon adataiból is látszik, hogy a nevelőszülők toborzása egyre nehezebb feladat volt az elmúlt években. A 35 éven aluli nevelőszülők aránya ugyanis alacsonyabb, mint a 60 év felettieké. Pedig a nevelőszülőségből az egyedülállók sincsenek kizárva – szemben az örökbefogadó szülőkkel – 2021-ben az összes nevelőszülő 22 százaléka egyedülálló volt.
Nem kell gyermekvédelmi szakembernek lenni ahhoz, hogy felmérjük, milyen hatalmas nyomás nehezedik a szervezetekre amiatt, hogy a gyerekek nevelőszülőkhöz kerüljenek, és megértsük, hogy a feltételek hiányában sem a nevelőszülők kiválasztása, sem a felkészítésük, sem a támogatásuk nem lehet megfelelő.
„Vannak olyan szervezetek, akik praktikusan, válogatás nélkül bárkit elfogadnak. A felkészítés színvonala rendkívül hullámzó és eltérő, de azt fontos kiemelni, hogy vannak egészen kiváló szervezetek és nagyon lelkiismeretes kollégák” – mondja Herczog Mária és megemlít egy további problémát, miszerint a kapacitás és kellő mennyiségű nevelőszülő hiányában arra sincs meg a lehetőség, ami szintén kardinális lenne a megfelelő gyerek–nevelőszülő kapcsolathoz, hogy kiválasszák, az adott gyereknek melyik családban volna a legjobb helye. „A legtöbb esetben a szervezetek kényszerből oda helyezik a gyerekeket, ahol épp hely van” – festi le a jelenlegi helyzetet.
Az nlc. cikkének folytatásában további részleteket olvashatsz a nevelőszülők kiválasztásának és felkészítésüknek nehézségeiről, és a családból való kiemelés helyzetéről is. IDE KATTINTS a tovább olvasáshoz!
Forrás: nlc.hu
Kapcsolódó cikkek
